Kategória:szerbhorvát-magyar szótár

А Б В Г Д Е Ж З И К Л М Н О П Р С Т У Ф Х Ц Ч Ш Ђ Ј Љ Ћ Џ Њ
A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V Z

A szerbhorvát nyelv a szerbek, a horvátok, a bosnyákok és a montenegróiak által beszélt nyelvet hivatott megnevezni. A szociolingvisztika szempontjából a „szerbhorvát nyelv” terminus egy abstand-nyelvet nevez meg, azaz egy olyan nyelvet, amelynek dialektusai elegendő számú közös, tárgyilagosan megállapított szerkezeti tulajdonságokkal rendelkeznek ahhoz, hogy egységes rendszert alkossanak. Ugyanakkor ez a nyelvi entitás négy külön sztenderd nyelvből áll, amelyek ugyanannyi ausbau-nyelvet alkotnak, mindegyiknek hivatalos nyelvi státusza lévén:

• a szerb nyelvnek Szerbiában, Bosznia-Hercegovinában, Montenegróban és egyes helységekben Horvátországban;
• a horvátnak Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában, Montenegróban és egyes helységekben Szerbiában;
• a bosnyáknak Bosznia-Hercegovinában, Montenegróban és egyes helységekben Szerbiában;
• a montenegróinak Montenegróban és Szerbia egyik vajdasági községében.

A délszláv háború és Jugoszlávia szétesése után az önálló államiságra szert tevő népek igyekeztek saját nyelvjárásaik felhasználásával minél jellegzetesebb saját irodalmi nyelvet formálni.