Ugrás a tartalomhoz

Frank B. Kellogg

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
(Kellogg szócikkből átirányítva)


Főnév

Frank B. Kellogg (tsz. Frank B. Kelloggs)

  1. (informatika) Frank Billings Kellogg (1856. december 22. – 1937. december 21.) amerikai politikus, ügyvéd és diplomat, aki az Egyesült Államok külügyminisztereként, szenátoraként és nemzetközi békeaktivistaként vált ismertté. Legnagyobb hírnevét a Kellogg–Briand-paktum kidolgozásával szerezte, amelynek célja a háború eszközként való elutasítása volt – ezért 1929-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki. Bár pályafutása során különböző politikai ügyekben vett részt, öröksége elsősorban a nemzetközi jog és a békefolyamatok terén vált időtállóvá.



Korai élet és jogi karrier

Frank B. Kellogg New York államban született, de fiatal korában családja Minnesotába költözött. A formális oktatás után jogi pályára lépett:

  • Önállóan tanulta a jogot, ahogy sokan tették az 1800-as években, majd sikeresen levizsgázott.
  • 1877-ben felvették a Minnesota állami ügyvédi kamarába.
  • Kiváló vállalati és trösztellenes ügyvédként szerzett nevet, főként a vasúttársaságok és monopolhelyzetű cégek elleni fellépései révén.

Később az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága előtt is több sikeres perben vett részt – szakértelmét országosan elismerték, és ez megnyitotta számára a politikai karrier kapuját.



Politikai pálya: Szenátorként

1923–1925 között Kellogg Minnesota államot képviselte az amerikai Szenátusban, republikánus színekben.

  • Konzervatív gazdaságpolitikát képviselt.
  • Fontosnak tartotta az antitröszt szabályozást, az igazságos verseny védelmét.
  • Ugyanakkor külpolitikai kérdésekben is egyre aktívabb lett.

Szenátori ciklusa nem tartott sokáig, de elég volt ahhoz, hogy felfigyeljenek diplomáciai tehetségére.



Külügyminiszterként (1925–1929)

Calvin Coolidge elnök 1925-ben nevezte ki külügyminiszterré. Ebben a pozícióban Frank B. Kellogg egy új korszakot képviselt az amerikai külpolitikában, amelyben a hangsúly a diplomácián, a békés együttműködésen és a jogi szabályozáson volt.

Fő célkitűzései:

  • Az Egyesült Államok izolacionista politikájának fenntartása, de nemzetközi békefolyamatokban való aktív részvétel.
  • Az intervencionizmus visszaszorítása Latin-Amerikában.
  • A nemzetközi viták békés rendezésének elősegítése.



A Kellogg–Briand-paktum (1928)

Kellogg legfontosabb diplomáciai eredménye a Kellogg–Briand-paktum volt, amelyet Aristide Briand francia külügyminiszterrel közösen dolgozott ki.

Lényege:

  • A szerződő felek lemondanak a háborúról, mint nemzetközi konfliktusmegoldó eszközről.
  • Elutasítják az erőszak alkalmazását a nemzetközi politikában.
  • A paktum nincs szankciókkal alátámasztva, de erkölcsi és jogi precedenst teremtett.

Aláírók és jelentőség:

  • Kezdetben 15 ország, később több mint 60 állam csatlakozott.
  • Bár a második világháború nem sokkal ezután kitört, a paktum alapját képezte a háború utáni nemzetközi jog fejlődésének, különösen az ENSZ Alapokmányának.



Nobel-békedíj (1929)

Az 1928-as paktum kidolgozásáért Frank B. Kellogg megkapta a Nobel-békedíjat 1929-ben.

  • Az indoklás szerint „az emberiség békés jövőjének szolgálatában állt”.
  • Ő lett a második amerikai külügyminiszter, aki e megtiszteltetésben részesült.
  • Az elismerés megerősítette, hogy a nemzetközi jog és diplomácia kiemelkedő jelentőségű lehet a háborúk megelőzésében.



Későbbi élet, nemzetközi jog

Miután 1929-ben visszavonult a külügyi posztról, Kellogg nem tűnt el teljesen a közéletből:

  • 1930 és 1935 között az Állandó Nemzetközi Bíróság tagja lett Hágában (a Nemzetek Szövetségének elődszervezete keretében működött).
  • Ezzel továbbra is a békés konfliktusrendezés nemzetközi rendszerének előmozdítója maradt.



Halála és öröksége

Frank B. Kellogg 1937-ben hunyt el St. Paulban, Minnesotában. Halálával lezárult egy olyan korszak, amikor az Egyesült Államok egyszerre próbálta megőrizni függetlenségét a világháborús konfliktusoktól, de erkölcsi vezetőszerepet vállalt a nemzetközi jog terén.



Értékelés, örökség

Pozitív öröksége:

  • A Kellogg–Briand-paktum történelmi előrelépés volt a háború kriminalizálásában.
  • Előfutára lett az ENSZ Alapokmányának és a Nürnbergi Per jogi alapjainak.
  • Az 1920-as évek diplomáciájában a morális idealizmust képviselte, és egy olyan világban hitt, ahol a jog megelőzheti a vérontást.

Kritikák:

  • A paktum nem tartalmazott kikényszeríthető szankciókat, ezért sokan „naiv pacifizmusnak” tekintették.
  • Az 1930-as évek agresszív diktatúrái (pl. náci Németország, Japán) figyelmen kívül hagyták, így hatékonysága korlátozott volt.

Mindezek ellenére a paktum morális és jogi értéke megkérdőjelezhetetlen: hozzájárult ahhoz, hogy a háborút nem tekintsük többé „a politika folytatásának más eszközökkel”.



Emlékezete

  • A Kellogg Boulevard St. Paulban az ő nevét viseli.
  • A Kellogg Alapítvány a nevét viselő jótékonysági szervezet (bár alapítója nem ő, hanem W.K. Kellogg).
  • Szobrai és emléktáblái emlékeztetnek arra, hogy volt idő, amikor egy amerikai politikus a békét próbálta jogilag intézményesíteni.



Összegzés

Frank B. Kellogg a 20. század első felének egyik legnagyobb békediplomatája, aki jogászból lett külügyminiszterként hitte, hogy a nemzetközi jog lehet a béke eszköze. Bár a világpolitika nem mindig igazolta optimizmusát, munkássága hozzájárult a háborúellenes nemzetközi gondolkodás fejlődéséhez.

Ő volt az, aki szavakkal próbált megelőzni háborúkat, és történelmi léptékben is nyomot hagyott a nemzetközi jogrend fejlődésében. A Kellogg–Briand-paktum ugyan nem akadályozta meg a második világháborút, de erkölcsi alapot teremtett egy háborúmentesebb világ reményéhez.