Kiss

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈkiʃː]

Tulajdonnév

Kiss

  1. Családnév. Előzménye, ótörök eredetű kis szavunk kiči [kicsi] alakban kerülhetett be a magyar nyelvbe, s ennek végéről lemaradt a tővéghangzó, a *Kics végén pedig a -cs- -s-sé vált (dezaffrikálódott). A hosszú -ss írása a helyesírás bizonytalanságán kívül sok nyelvjárásban hosszú ejtésre is utalhat. Jelentései között már az átvételkor is szerepelt a ’nem nagy’ mellett a ’fiatal’ is, és ez a jelentés megkülönböztető nevekben régen is, ma is használatos (még családon belül is azonos keresztnevű apa és fia, esetleg nagyapa megkülönböztetésére a kis és nagy összetételű név fordul elő: Kismarci ~ Nagymarci ~ Öregmarci). A családnevek túlnyomó többségének motivációja életkori megkülönböztetés.