Ugrás a tartalomhoz

Georges Lemaître

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
(Lemaître szócikkből átirányítva)

Angol


Főnév

Georges Lemaître (tsz. Georges Lemaîtres)

  1. (informatika) Georges Lemaître (1894. július 17. – 1966. június 20.) belga katolikus pap, asztrofizikus, matematikus és kozmológus volt, akit a „Nagy Bumm atyjaként” is emlegetnek. Ő volt az első tudós, aki tudományos alapon felvetette, hogy a világegyetem egy „ősatom” (primeval atom) néven ismert kezdeti, rendkívül sűrű és forró állapotból indult ki – ezt az elképzelést ma a Nagy Bumm (Big Bang) elméleteként ismerjük. Munkássága hídként szolgált a relativitáselmélet, a kozmológia és a vallási világszemlélet között.


Gyermekkora és oktatása

Georges Henri Joseph Édouard Lemaître 1894-ben született Charleroi városában, Belgiumban, egy francia nyelvű, vallásos családban. Már fiatal korától kezdve érdeklődött a matematika és a fizika iránt. Katonaként szolgált az első világháborúban, ahol tüzértisztként harcolt, és bátorságáért kitüntetést kapott.

A háború után tanulmányait folytatta: matematikát és fizikát tanult a Leuveni Katolikus Egyetemen, majd belépett a papi szemináriumba, és 1923-ban pappá szentelték. Teológiai képzettsége mellett továbbra is tudományos munkát végzett – ezt a kettősséget egész életén át megőrizte.


Tanulmányút Cambridge-ben és az Egyesült Államokban

Papi szolgálata után tudományos ösztöndíjat kapott, és a Cambridge-i Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol kapcsolatba került Arthur Eddingtonnal, a híres csillagásszal, aki nagy hatással volt rá, és támogatta tudományos fejlődését.

Később az Egyesült Államokba ment, ahol dolgozott a Harvard College Observatory és a Massachusetts Institute of Technology (MIT) intézményekben is. Itt szerezte meg doktorátusát fizikából.


A táguló világegyetem elmélete

1927-ben Lemaître publikálta korszakalkotó cikkét francia nyelven: „Un Univers homogène de masse constante et de rayon croissant, rendant compte de la vitesse radiale des nébuleuses extragalactiques”, azaz „Egy homogén világegyetem állandó tömeggel és növekvő sugárral, amely magyarázatot ad az extragalaktikus ködök radiális sebességére”.

Ebben a cikkben Lemaître volt az első, aki:

  • az Einstein-féle általános relativitáselméletet alkalmazta a világegyetem egészére;
  • megjósolta, hogy az univerzum tágul, és a galaxisok távolodnak egymástól;
  • matematikailag levezette azt, amit később Hubble-törvénynek neveztek el (két évvel korábban, mint Hubble);
  • kimondta, hogy a világegyetem egy rendkívül sűrű és forró pontból, az „ősatomból” származik.

Lemaître az elméletét Einsteinnek is bemutatta, aki kezdetben elutasította, mondván: „A számításai helyesek, de a fizikája iszonyú.” Később azonban Einstein elismerte tévedését, és „a legszebb kozmológiai elméletnek” nevezte Lemaître modelljét.


Kapcsolata Edwin Hubble munkásságával

1929-ben Edwin Hubble amerikai csillagász publikálta híres eredményeit a galaxisok távolodásáról, amit vöröseltolódásként mértek. Ez empirikus bizonyítékot szolgáltatott Lemaître táguló világegyetemre vonatkozó elméletéhez.

Lemaître eredetileg kiszámította az arányt, amit ma Hubble-állandónak nevezünk – történelmileg méltánytalan módon Hubble nevét kapta, miközben Lemaître volt az első, aki a relativitásból levezette és értelmezte a jelenséget.

2018-ban az IAU (International Astronomical Union) javaslatot tett a Hubble-törvény átnevezésére Hubble–Lemaître-törvénynek, ami a történelmi igazságtétel gesztusa volt.


A Nagy Bumm elmélete – az „ősatom”

Lemaître legnagyobb hozzájárulása az volt, hogy az univerzum keletkezését nem egy örök, statikus állapotként, hanem egy dinamikus folyamatként képzelte el, amely egy „ősrobbanás” szerű eseménnyel kezdődött.

Ő maga „ősatom” néven emlegette ezt az állapotot, amely végtelen sűrűségű, kvantum jellegű pontként írható le – innen indult el az anyag, energia, tér és idő fejlődése. Lemaître szerint Isten nem a „hézagokat” tölti ki a tudományban, hanem a teremtés aktusa a kezdet volt – a tudomány és vallás nem álltak nála ellentétben, hanem külön szinteken működtek.


Társadalmi és tudományos elismertség

Bár Lemaître nem volt a reflektorfény középpontjában, korának egyik legnagyobb elméje volt. Tagja volt a Belga Királyi Tudományos Akadémiának, és 1960-ban pápai tudós testület, a Pápai Tudományos Akadémia elnökévé nevezték ki – ezt a tisztséget haláláig betöltötte.

Nem véletlen, hogy II. János Pál pápa is gyakran hivatkozott rá, amikor a hit és tudomány összhangját hangsúlyozta.


Visszavonulás és halála

Élete utolsó éveiben Lemaître visszavonultan élt Leuveni otthonában, matematikával, számítástechnikával és kozmológiával foglalkozott. 1965-ben hallott a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás felfedezéséről (Penzias és Wilson), amely az ő „ősatomos” modelljét empirikusan is megerősítette – ez volt az utolsó nagy öröme, mielőtt 1966 júniusában agyvérzés következtében meghalt.


Öröksége

Georges Lemaître neve összefonódott:

  • a táguló világegyetem elméletével,
  • a Nagy Bumm kezdeti tudományos megalapozásával,
  • a vallás és tudomány békés együttélésének lehetőségével.

Öröksége ma is él tovább:

  • A Lemaître-koordinátarendszert a relativisztikus kozmológia használja.
  • Egy holdkráter és egy kisbolygó viseli nevét.
  • A Lemaître-teleszkóp az Európai Űrügynökség (ESA) jövőbeli projektjeinek egyike.
  • 2023-ban egy NASA számítástechnikai rendszer is róla kapta nevét.


Idézet tőle:

„A kezdet pillanata, amelyet én ősatomnak nevezek, nem a tudomány határain kívül van, de a tudomány már nem tud rajta túlmenni. A világ létrejötte egyszerre fizikai és filozófiai esemény.”

Összegzés

Georges Lemaître rendkívüli alakja volt a 20. századnak. Olyan korban alkotott, amikor a világegyetem természetét újra kellett értelmezni. Nemcsak a táguló világegyetem felfedezője volt, hanem a modern kozmológia szellemi megalapítója is. Papi mivolta ellenére (vagy éppen annak köszönhetően) híd szerepet játszott a tudomány és hit között, bemutatva, hogy a két világ nem feltétlenül ütközik – sőt, kiegészítheti egymást.

A világot újraértelmező gondolatait a kor tudósai kezdetben idegenkedve fogadták, de mára az általa javasolt ősrobbanásos modell a modern kozmológia alappillére lett. Az emberiség történetében kevés tudós volt, aki ilyen mélységben foglalkozott a világegyetem kezdetének tudományos és filozófiai jelentőségével.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Georges_Lemaître&oldid=3509121”