Ugrás a tartalomhoz

Liu Xiaobo

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból


Főnév

Liu Xiaobo (tsz. Liu Xiaobos)

  1. (informatika) Liu Xiaobo (刘晓波, 1955. december 28. – 2017. július 13.) kínai irodalmár, emberi jogi aktivista, demokráciapárti gondolkodó és a 2010-es Nobel-békedíj kitüntetettje volt. Élete és munkássága a kínai kommunista rezsim bírálatán, a véleménynyilvánítás szabadságáért, a politikai pluralizmusért és az emberi jogokért folytatott harcán keresztül vált világszerte ismertté. Haláláig politikai fogolyként tartották börtönben Kínában.


Korai évek és tanulmányok

Liu Xiaobo 1955-ben született a kínai Csangcsun (Changchun) városában, Jilin tartományban, egy értelmiségi családban. Apja professzor volt. A kulturális forradalom idején, mint sok kortársa, Liu is vidékre került „úttörőként”, ahol paraszti munkát végzett. Később visszatérhetett a városba, és az 1970-es évek végén kezdte meg tanulmányait irodalom szakon a Jilin Egyetemen, majd doktori képzést végzett a Pekingi Tanárképző Egyetemen, ahol 1988-ban doktorált. Doktori disszertációját modern irodalomról írta, főként Nyugat-európai és amerikai gondolkodók – Nietzsche, Heidegger, Sartre – hatása alatt állt.


Egyetemi karrier és külföldi tanulmányút

Liu hamar elismert irodalomkritikussá vált Kínában, írásai bátran bírálták a maoista kultúrpolitikát és a kommunista ideológiát. Professzorként a Pekingi Tanárképző Egyetemen dolgozott, de ösztöndíjjal tanult is külföldön: 1988 és 1989 között vendégkutató volt Norvégiában és az Egyesült Államokban (Columbia University). Kínába való visszatérését 1989 tavaszán a Tienanmen téri diáktüntetések híre motiválta – döntése sorsfordítónak bizonyult.


Tienanmen tér és letartóztatás

1989 májusában Liu Xiaobo hazatért, és azonnal bekapcsolódott a Tienanmen téri tüntetésekbe. Az események egyik szellemi vezetője lett, és azon kevesek egyike volt, akik a vérengzés előtt megpróbáltak közvetíteni a hadsereg és a diákok között, hogy elkerüljék az erőszakot. A június 4-i vérengzést követően letartóztatták, és 21 hónapig börtönben tartották anélkül, hogy hivatalosan vádat emeltek volna ellene.


Aktivizmus, bebörtönzések és Charta 08

Az 1990-es és 2000-es években Liu több alkalommal is letartóztatásra került „rendszerellenes agitáció” és „az államhatalom aláásása” vádjával. Ezek közül a legismertebb a 2008-as Charta 08 című dokumentum közzététele volt, amely a csehszlovák Charta 77 mintájára íródott, és amelyben 300 értelmiségi és aktivista követelt politikai reformokat Kínában – többek között az egypártrendszer megszüntetését, az emberi jogok garantálását, a bíróságok függetlenségét és a sajtószabadságot.

A Charta 08 publikálása után Liu Xiaobo-t letartóztatták. 2009 decemberében 11 év börtönbüntetésre ítélték „az államhatalom felforgatására irányuló tevékenység” miatt. Ez az ítélet nemzetközi tiltakozást váltott ki, különösen az ENSZ, az Európai Unió és számos emberi jogi szervezet részéről.


Nobel-békedíj

2010-ben a norvég Nobel-bizottság Liu Xiaobo-nak ítélte oda a Nobel-békedíjat „hosszú és erőszakmentes küzdelméért a Kínában érvényesülő alapvető emberi jogokért”. Liu akkor már egy és fél éve börtönben volt, és a kínai hatóságok nem engedélyezték, hogy ő vagy hozzátartozói részt vegyenek az oslói díjátadón. A díjátadó ünnepségen egy üres szék jelképezte Liu Xiaobo távollétét – ez az üres szék később világszerte a szabadságharcos politikai foglyok szimbóluma lett.

Kína hivatalosan elítélte a díj odaítélését, és diplomáciai tiltakozást nyújtott be Norvégiának, valamint megkezdte a norvég–kínai kapcsolatok jegelését, kulturális és kereskedelmi szankciókkal válaszolva. A Nobel-békedíjat követően több tucat kínai emberi jogi aktivistát is hatósági zaklatás ért.


Liu Xiaobo utolsó évei és halála

Liu Xiaobo-t börtönbüntetésének letöltése közben májrákkal diagnosztizálták 2017 májusában. A betegség már előrehaladott állapotban volt, amikor áttették egy shenyangi kórházba. Családja és a nemzetközi közösség kérte, hogy Liu-t engedjék külföldön kezelni – például Németországban vagy az Egyesült Államokban –, de a kínai hatóságok ezt megtagadták.

  1. július 13-án halt meg, 61 éves korában, őrizetben, a kínai állam teljes felügyelete alatt. Halála megrázta a nemzetközi közösséget, és emberi jogi szervezetek az egyik legnagyobb kortárs igazságtalanságként emlegették az esetet.


Liu Xia és öröksége

Felesége, Liu Xia, költő és fotóművész, szintén éveken át házi őrizetben élt férje bebörtönzése után, annak ellenére, hogy hivatalos vádat soha nem emeltek ellene. 2018-ban, nemzetközi nyomás hatására végül elhagyhatta Kínát és Németországba költözött.

Liu Xiaobo öröksége máig élő és vitatott Kínában. Az állam igyekszik elhallgatni emlékét, az interneten cenzúrázzák nevét, írásait nem adják ki, sírhelye nincs, hamvait a tengerbe szórták, hogy ne válhasson zarándokhellyé. Mégis, munkássága és bátorsága inspirációként szolgál számos emberi jogi aktivistának, írásait külföldön tanítják, és neve bekerült a 21. század elejének legnagyobb emberi jogi alakjai közé.


Főbb művei és gondolatai

Liu Xiaobo számos esszét, tanulmányt, kritikát és politikai írást publikált. Stílusa éles, szókimondó és kritikus volt – ugyanakkor mélyen elkötelezett a békés ellenállás és erkölcsi felelősség mellett. Filozófiájában gyakran hivatkozott Gandhira, Martin Luther Kingre és Václav Havelre. Hisz abban, hogy a szabadság, az igazság és a szeretet legyőzheti az elnyomást – még akkor is, ha az egyéni áldozattal jár.


Összegzés

Liu Xiaobo élete a szellemi bátorság, az erkölcsi integritás és a szabad gondolkodás szimbóluma. Egy olyan országban emelte fel a hangját, ahol a politikai ellenállást súlyos megtorlás sújtja. A Nobel-békedíjas író a szabadság mártírjaként vonult be a történelembe, és neve örökre összeforrt a kínai demokratikus mozgalom reményeivel.

„Nekem nincs ellenségem.” – mondta Liu a tárgyalásán, halhatatlanná téve hitét a megbékélés és erkölcsi erő igazságában.

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Liu_Xiaobo&oldid=3509683”