Ugrás a tartalomhoz

Menachem Begin

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból


Főnév

Menachem Begin (tsz. Menachem Begins)

  1. (informatika) Menachem Begin (héberül: מְנַחֵם בֵּגִין‎, lengyelül: Mieczysław Biegun) – született 1913. augusztus 16-án, Brześć Litewski városában (akkor a Lengyel Köztársasághoz, ma Belaruszhoz tartozott), és elhunyt 1992. március 9-én Tel-Avivban. Izrael hatodik miniszterelnöke (1977–1983), a Likud párt alapítója, béke-Nobel-díjas politikus, akit egyszerre tiszteltek a cionista mozgalom egyik ikonjaként és kritizáltak a terrorizmus és háborús fellépések kapcsán. Ő volt az első izraeli vezető, aki békeszerződést írt alá egy arab állammal – Egyiptommal – és ezzel örökre beírta nevét a közel-keleti történelembe.


1. Korai élet és tanulmányok

Menachem Begin egy lengyelországi, vallásos zsidó családban nőtt fel. Apja, Zeev Dov Biegun a cionista mozgalom aktív híve volt. Begin fiatalon csatlakozott a Beitar nevű cionista ifjúsági mozgalomhoz, amely a jobboldali Ze’ev Jabotinsky által vezetett revizionista cionizmus elveit követte: fegyveres harcot hirdettek a zsidó államért a történelmi Erec Izrael területén.

Jogot tanult a Varsói Egyetemen, és kiemelkedő szónoki képességeket mutatott. 1939-ben, amikor a második világháború kitört, a Szovjetunió elfoglalta Brześćet, és a szovjet titkosszolgálat letartóztatta. A gulágba internálták, majd 1941-ben szabadult, amikor a Szovjetunió és Nagy-Britannia szövetségre lépett, és Begin belépett az Anders-hadseregbe, amely brit fennhatóság alatt működött a Közel-Keleten.


2. Palesztinai harcos és Irgun-parancsnok

1942-ben Begin megérkezett Palesztinába, a brit mandátumterületre, ahol hamarosan csatlakozott az Irgun Tzvai Leumi (röviden: Irgun) nevű fegyveres szervezethez, és 1944-től annak parancsnoka lett.

Az Irgun egy zsidó földalatti harci szervezet volt, amely fegyveres eszközökkel akarta elűzni a brit megszállókat és előkészíteni a zsidó állam megalapítását. Számos merényletet és robbantást hajtottak végre, ezek közül a legismertebb:

  • 1946-ban a King David Hotel felrobbantása Jeruzsálemben – brit katonai főhadiszállás – több mint 90 halottal.
  • Támadások brit katonai célpontok ellen, valamint arabul beszélő milíciák ellen.

Ezek a cselekmények vitákat váltottak ki: a baloldali cionisták (pl. Ben-Gurion vezette Haganah) elítélték az Irgun akcióit, míg Begin szerint ezek szükséges szabadságharci eszközök voltak.


3. A független Izrael és politikai felemelkedése

1948-ban, Izrael Állam megalakulása után, Begin feloszlatta az Irgun nevű szervezetet, és létrehozta a Herut (Szabadság) pártot, amely az Irgun szellemi örököse lett. Kezdetben politikai karanténba került: a munkáspárti vezetés (Ben-Gurion, Golda Meir) nem tartotta Begin pártját legitim partnernek.

Begin azonban kitartó ellenzéki vezető volt. Évtizedeken át parlamenti képviselő, a jobboldali blokk vezére volt, és a revizionista, nacionalista nézeteket képviselte:

  • Erős hadsereg, elutasítás minden területi engedményre.
  • Zsidó települések jogának védelme az egész Erec Izrael területén.
  • Antikommunista, szabadpiaci gazdaságot támogató politikus.

1973-ban a Herut több jobboldali párttal együtt megalapította a Likudot, amely 1977-ben meglepetésszerű győzelmet aratott az izraeli választásokon. Begin lett Izrael első jobboldali miniszterelnöke.


4. Kormányzása (1977–1983)

Begin kormányzása fordulópont volt Izrael politikai történetében. Több kiemelkedő lépést tett:

a) Béke Egyiptommal (1979)

A legnagyobb áttörés Begin nevéhez fűződik: történelmi békeszerződést kötött Anvar Szádát egyiptomi elnökkel, miután Szádát 1977-ben meglepetésszerűen ellátogatott Jeruzsálembe.

A béketárgyalások Camp David-ben zajlottak, Jimmy Carter amerikai elnök közvetítésével. Az eredmény:

  • Izrael visszaadta a Sinai-félszigetet Egyiptomnak.
  • Egyiptom lett az első arab állam, amely elismerte Izraelt.
  • Begin és Szádát béke-Nobel-díjat kaptak 1978-ban.

b) Társadalmi és gazdasági reformok

Begin figyelmet fordított a mizrahik (közel-keleti származású zsidók) integrációjára, akik hagyományosan hátrányos helyzetben voltak. Támogatta a telepesmozgalmat Ciszjordániában, és szabadpiaci reformokat kezdeményezett.

c) Libanoni háború (1982)

Begin miniszterelnökségének egyik legsúlyosabb válsága az 1982-es libanoni háború volt, amelyet Izrael azzal az indokkal indított, hogy meg kell akadályozni a PFSZ rakétatámadásait. A hadművelet során Izrael Bejrútba vonult be, és több ezer civil halt meg, különösen a Sabra és Shatila menekülttáborokban elkövetett mészárlások során, amelyeket keresztény milíciák hajtottak végre izraeli felügyelet mellett.

Ez Begin számára morális csapás volt. Bár nem ő rendelte el a mészárlást, a közvélemény és saját pártja is megosztottá vált.


5. Lemondás és visszavonulás

1983-ban Menachem Begin lemondott egészségi és személyes okokra hivatkozva. Felesége halála, a libanoni háború lelki terhe, valamint az elszigetelődés érzése miatt visszavonult a közélettől. Élete utolsó éveiben visszavonultan élt jeruzsálemi otthonában, és alig jelent meg nyilvánosan.


6. Halála és öröksége

Menachem Begin 1992-ben halt meg. Végakaratára szerény sírba temették a jeruzsálemi Olajfák hegyén, Irgun-harcostársai mellé – nem a nemzeti temetőben (Herzl-hegy).

Örökségét így lehet összefoglalni:

  • Zsidó állam radikális védelmezője volt, aki hitte: Izrael jogot formálhat az egész bibliai földre.
  • Ugyanakkor ő írta alá az első arab–izraeli békeszerződést, és kivonult elfoglalt területről (Sinai).
  • Az izraeli demokrácia szempontjából is fontos volt: a hatalom békés átadását valósította meg a baloldaltól a jobboldal felé.
  • Sokáig megosztó, később nemzeti hősként tisztelt személy lett.


7. Érdekességek

  • Fia, Benny Begin szintén politikus lett, a Likud tagja.
  • A Menachem Begin Heritage Center ma Jeruzsálemben található, kiállításokkal, könyvtárral és kutatóintézettel.
  • Begin a holokauszt túlélőiért és a Szovjetunióból kivándorló zsidókért is sokat tett.
  • Ellenezte a német háborús jóvátétel elfogadását, 1952-ben még az utcai tiltakozásokat is vezette Ben-Gurion ellen emiatt.


Összegzés

Menachem Begin a cionista harcosból vált nemzeti vezetővé, majd békenobelistává. Életútja a 20. századi Izrael történelmének sűrítménye: a megpróbáltatások, harcok, eszmék és kompromisszumok lenyomata. Bár sokan vitatják módszereit, hatása az izraeli államiságra, külpolitikára és belpolitikára megkérdőjelezhetetlen. A bátorság, a hit és a tragikum különös elegyét hordozza személye, amely a mai napig inspirálja és megosztja Izrael népét és történészeit.

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Menachem_Begin&oldid=3510816”