Molnár

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈmolnaːr]

Tulajdonnév

Molnár

  1. Családnév. Végső forrása, a latin ’malom’ jelentésű mola szó elterjedt egész Európában, s hozzánk vagy a középkori latin molinarius ’malomhoz tartozó, molnár’, vagy az ugyanilyen jelentésű ódélszláv m lynar [mlinár] került be. Utóbbi esetében a szó eleji mássalhangzó-torlódást betoldott -o- hanggal oldottuk föl, az így keletkezett molinar szó második nyílt szótagjának magánhangzóját a kétnyíltszótagos tendencia szerint elhagytuk, s megszületett a molnár foglalkozásnév. Ebből, mint minden hasonló foglalkozásra utaló szóból, gyakori ragadványnév, abból vagy közvetlenül is családnév lett a nyelvterület egészén.