Németh

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈneːmɛtx]

Tulajdonnév

Németh

  1. Családnév. Előzménye, az ősszláv něm c [nëmc] jelentése ’nem szláv, idegen’ volt, s ez a jelentés szűkült le később a germán eredetű népesség egy csoportjára. A magyarok már a mai ’német’ jelentésben vették át. A legtöbb régi nyelvjárásban a -c hangot nem ismervén a közeli képzésű -t-vel helyettesítették, s a név végi mássalhangzó-torlódást ejtéskönnyítő -ë- bontóhanggal oldották föl (nëmët). A név eleji N- az utána következő -ë- hatására sok nyelvjárásban ny-nyé vált (palatalizálódott). Mint minden népnévből, ebből is igen elterjedt családnév lett, mert azok is megkapták, akik a nyelvet ismerték, ruhájukban, viselkedésükben hasonlítottak hozzájuk, arról vagy hozzájuk közeli vidékről származtak, esetleg egy németnek a szolgálatában álltak, földjén dolgoztak stb. A sok alakváltozat azzal magyarázható, hogy voltak olyan nyelvjárások, amelyekben a -c- hangot előbb kezdték ejteni, tehát a -c végűek is lehettek magyar nevek.

Változatok

Német; Nemeth, Nemet, Neméth; Nemecz, Nemec, Nyemecz, Nyemetz