Ugrás a tartalomhoz

Naguib Mahfouz

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Angol


Főnév

Naguib Mahfouz (tsz. Naguib Mahfouzes)

  1. (informatika) Naguib Mahfouz (arab betűkkel: نجيب محفوظ; kiejtése: [næˈɡiːb mɑħˈfuːz]; 1911. december 11. – 2006. augusztus 30.) egyiptomi író, forgatókönyvíró és a modern arab irodalom egyik legnagyobb alakja volt. Ő lett az első arab író, aki Nobel-díjat kapott irodalomból (1988). Mahfouz monumentális életművével híd szerepet töltött be a klasszikus arab kultúra és a modern nyugati regényforma között. Munkássága Egyiptom politikai, társadalmi és vallási dilemmáinak mély emberi és filozófiai vizsgálata.


Élete röviden

Naguib Mahfouz Kairóban született, egy középosztálybeli muszlim család hetedik gyermekeként. Apja vallásos, konzervatív férfi volt, aki fontosnak tartotta a nevelést és a hagyományos értékeket. Mahfouz már fiatalon érdeklődött a klasszikus arab irodalom, az iszlám gondolkodás és a nyugati filozófia iránt. A Kairói Egyetemen filozófiát tanult, és pályafutása során állami hivatalnoki munkát is végzett.

Első írásait a harmincas évek végén publikálta. Pályája több mint 70 évig tartott, és több mint 30 regényt, 350 novellát, számos esszét, színdarabot és több forgatókönyvet írt.


Irodalmi korszakai

Mahfouz munkássága három fő korszakra osztható:

1. Történelmi regények kora (1939–1945)

Korai műveiben Egyiptom ókori múltját dolgozta fel allegorikusan. Ekkor születtek:

  • Khufu bölcsessége
  • Rhadopis of Nubia
  • Thebes ura

Ezek a regények történelmi környezetben az emberi sorsról, hatalomról, hűségről szólnak, és előrevetítik későbbi filozófiai érdeklődését.

2. A realista korszak (1945–1960)

Ez volt Mahfouz legismertebb időszaka. Ebben a korszakban ábrázolta a modern egyiptomi társadalmat, különös tekintettel a kairói középosztály életére.

Legnagyobb műve: A Kairói trilógia (1956–1957) – három regény:

  • Palota-séta
  • Palotavágy
  • Palotacukrászda

Ez a három kötet egy kairói család három generációjának történetén keresztül mutatja be Egyiptom történelmét 1919 és 1944 között. A trilógia Mahfouz stílusának csúcsa: mély jellemábrázolás, társadalomkritika, érzelmi dráma és filozófiai elmélkedés ötvöződik benne.

3. Modernista, szimbolikus és filozófiai regények (1960–1990)

A hatvanas évektől kezdve Mahfouz egyre szabadabb és kísérletezőbb formákat használt. Ekkor születtek:

  • A tolvaj és a kutyák – egy kudarcba fulladt forradalmár története, belső monológokkal.
  • Tükrök – társadalmi portré egy mozaikszerű szerkezetben.
  • Az istenek gyermeke – filozófiai parabola, amely miatt halálos ítélet is fenyegette.

Ezekben a művekben a fő téma: az ember helye az univerzumban, az igazság keresése, a vallás és hatalom kérdése, és az egyén küzdelme a modern világban.


Vallás és politika

Mahfouz világnézete összetett volt. Egyszerre volt muszlim, liberális humanista, és állami alkalmazott, aki támogatta a szekuláris Egyiptomot. Bár hite mély volt, mégis sokszor szembement a vallási ortodoxiával.

A Gyermekei az utcánk végéről című regénye miatt radikális iszlámisták halálos ítéletet mondtak ki rá, mivel az allegorikusan ábrázolta Mózest, Jézust és Mohamedet. A könyvet Egyiptomban betiltották.

1994-ben egy fanatikus támadás során Mahfouzt nyakon szúrták. Túlélte, de jobb karja megbénult – innentől kezdve alig tudott írni, csak diktálni.


Stílusa és témái

Mahfouz a klasszikus realista hagyományt egyesítette az arab irodalmi örökséggel és a modernista kísérletezéssel.

Fő témái:

  • Egyiptomi társadalom változása
  • Vallás és spiritualitás
  • A modern ember magánya
  • Forradalom, diktatúra, hatalom
  • Nők helyzete, társadalmi tabuk

Stílusjegyek:

  • Élő, kairói dialógusok
  • Belső monológ és tudatfolyam
  • Szimbólumok és mitologikus utalások
  • Egyszerű, tiszta nyelvezet


Nobel-díj és világhír

Mahfouz 1988-ban megkapta az irodalmi Nobel-díjat, az első arab íróként. A Svéd Akadémia indoklása szerint:

„Mélyen személyes, ugyanakkor univerzális jelentésű elbeszéléseiben Mahfouz egy egész civilizáció portréját rajzolta meg.”

A díj hatalmas nemzetközi figyelmet hozott számára. Műveit sok nyelvre lefordították – köztük magyarra is –, és a világ nagy egyetemein kezdték tanítani.


Filmes adaptációk

Mahfouz aktív forgatókönyvíró is volt. Számos regényét és novelláját adaptálták filmre:

  • A sikátor vége (Midaq Alley) – nemzetközi elismerést is kapott film.
  • A tolvaj és a kutyák – feszült, noir-hangulatú feldolgozás.
  • Több mint 20 regényéből készült egyiptomi film.

Ő maga is írt eredeti forgatókönyveket a 40-es–60-as évek egyiptomi aranykorában.


Élete vége és öröksége

Mahfouz 2006-ban halt meg, 94 éves korában. Temetésén jelen volt az egyiptomi kulturális élet számos vezetője, és az arab világ egyhangúan tisztelgett életműve előtt.

Öröksége:

  • Mahfouz az arab regényt egyenrangúvá tette a világirodalommal.
  • Műveiben nemcsak egyiptomi történetek, hanem egyetemes emberi kérdések jelennek meg.
  • Számos arab író (pl. Alaa Al Aswany, Hanan Al-Shaykh) inspirálódott belőle.
  • Nevét Egyiptomban egy irodalmi díj, utcák, iskolák és kulturális központok viselik.


Magyar vonatkozás

Több Mahfouz-mű jelent meg magyar fordításban:

  • A sikátor vége
  • A tolvaj és a kutyák
  • A kairói trilógia egyes részei

Írásai itthon is hozzájárultak a modern arab irodalom megismertetéséhez, különösen a 20. század végi érdeklődés idején.


Záró gondolat

Naguib Mahfouz a 20. századi világirodalom egyik különleges hangja. Egyiptomi volt, de történetei minden olvasónak szólnak: a hagyomány és modernitás, a hit és kétely, az elnyomás és szabadság dilemmái univerzális üzeneteket hordoznak. Mahfouz regényei arra emlékeztetnek, hogy a nagy irodalom mindig egyben morális vizsgálódás is – legyen az arab, nyugati, vallásos vagy világi. Ő a toll embere volt, aki nem emelt hangot, de megremegtette a hatalmat.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Naguib_Mahfouz&oldid=3507983”