Ugrás a tartalomhoz

Neisseria meningitidis

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Neisseria meningitidis
Scanning electron micrograph of a single "N. meningitidis" cell (colorized in blue) with its adhesive pili (colorized in yellow). The scale bar corresponds to 1 µm.
Scanning electron micrograph of a single N. meningitidis cell (colorized in blue) with its adhesive pili (colorized in yellow). The scale bar corresponds to 1 µm.
Scientific classification Edit this classification
Missing taxonomy template (fix): Neisseriaceae
Genus: Neisseria
Species:
N. meningitidis
Binomial name
Neisseria meningitidis
Albrecht & Ghon 1901

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈnɛjiʃːɛrijɒmɛniŋɡitidiʃ]

Főnév

Neisseria meningitidis

  1. (gyógyszertan) A Neisseria meningitidis egy Gram-negatív, diplococcus alakú baktérium, amely az emberi szervezetben potenciálisan súlyos fertőzéseket okozhat. Ez a kórokozó főként agyhártyagyulladást (meningitis) és vérmérgezést (meningococcemia) idézhet elő. Bár sokan tünetmentesen hordozzák az orrukban és torkukban, bizonyos körülmények között agresszívan támadhatja meg a szervezetet, életveszélyes állapotot idézve elő.

A N. meningitidis által okozott betegségek világszerte előfordulnak, különösen járványok formájában az ún. „meningitis övben”, amely Szubszaharai Afrikát érinti. A megfelelő vakcinációval és gyors orvosi beavatkozással azonban a fertőzés megelőzhető és kezelhető.


Mikrobiológiai jellemzők

1. Morfológia és festődés

  • Gram-negatív
  • Kávébabszerű, párosával elhelyezkedő diplococcus
  • Tokkal rendelkező törzsek agresszívabbak
  • Oxidáz- és kataláz-pozitív

A baktérium szigorúan emberi patogén, más állatokban nem fordul elő természetes módon.

2. Növekedési feltételek

  • Kötelező aerob vagy fakultatív anaerob
  • A legjobban 35-37°C-on nő
  • Vér- vagy csokoládéagar szükséges a tenyésztéséhez
  • Szén-dioxidot igényel az optimális növekedéshez

A laboratóriumi izolálása és tenyésztése kihívást jelenthet, mivel viszonylag érzékeny a környezeti hatásokra.


Patogenitás és virulenciafaktorok

A Neisseria meningitidis több olyan tényezővel rendelkezik, amelyek lehetővé teszik számára, hogy kikerülje az immunrendszer védekezését és megtámadja a szervezetet.

1. Tok (poliszacharid kapszula)

  • A legfontosabb virulenciafaktor
  • Megakadályozza a fagocitózist
  • A szerotípusok meghatározásáért felelős (A, B, C, W, X, Y)
  • A tok nélküli törzsek nem képesek invazív betegséget okozni

2. Endotoxin (lipooligoszacharid, LOS)

  • Erőteljes gyulladásos reakciót vált ki
  • A szepszis és sokk kialakulásának egyik fő tényezője

3. Pilusok és adhéziós faktorok

  • Segítik a baktérium tapadását az orr-garat hámsejtjeihez
  • Lehetővé teszik az inváziót és a véráramba jutást

4. IgA proteáz

  • Az immunválaszt csökkenti azáltal, hogy lebontja a nyálkahártyán található IgA-antitesteket


Klinikai megjelenés

A N. meningitidis által okozott fertőzések általában két fő formában jelentkeznek:

1. Meningococcus meningitis (agyhártyagyulladás)

Tünetek:
- Magas láz
- Erős fejfájás
- Tarkókötöttség (a nyak merevsége)
- Fényérzékenység
- Hányinger, hányás
- Zavartság, tudatzavar
- Súlyos esetekben kóma és halál

A betegség gyorsan előrehaladhat, akár néhány órán belül életveszélyes állapotot idézhet elő.

2. Meningococcemia (vérmérgezés)

Ez az állapot sokkal súlyosabb lehet, mivel a baktérium a véráramba kerülve szepszist okozhat.

Tünetek:
- Láz, hidegrázás
- Kiütések (petechiák, purpurák)
- Vérnyomásesés
- Sokk
- Többszervi elégtelenség
- Waterhouse-Friderichsen-szindróma (mellékvese-elégtelenség)

A halálozási arány nagyon magas lehet, ha nem történik gyors beavatkozás.


Diagnózis

A gyors diagnózis kulcsfontosságú az életmentő kezelés érdekében.

1. Mintavétel

  • Liquor (agy-gerincvelői folyadék) mintavétel lumbálpunkcióval
  • Vérmintavétel hemokultúrához
  • Orr-garat mintavétel a hordozás kimutatására

2. Laboratóriumi vizsgálatok

  • Gram-festés (diplococcusok a liquorban vagy vérben)
  • Tenyésztés vér- vagy csokoládéagaron
  • PCR (gyors és érzékeny módszer)
  • Latex agglutináció (antigének kimutatására)


Kezelés

A fertőzés gyanúja esetén azonnali antibiotikum-kezelés szükséges, mivel a késlekedés növeli a halálozási esélyt.

1. Antibiotikumok

  • Első választás:
      1. generációs cefalosporinok (pl. ceftriaxon vagy cefotaxim)
  • Alternatívák:
    • Penicillin G (érzékeny törzseknél)
    • Chloramphenicol (ha a cefalosporin nem elérhető)

Az antibiotikumokat legalább 7-10 napig kell alkalmazni.

2. Támogató kezelés

  • Folyadékpótlás
  • Légzéstámogatás
  • Kortikoszteroidok (a gyulladás csökkentésére)
  • Vérnyomás fenntartása infúzióval


Megelőzés

A megelőzés kulcsfontosságú a Neisseria meningitidis fertőzések esetében, különösen a járványveszélyes régiókban.

1. Védőoltások

Elérhető vakcinák:
- Konjugált vakcinák (A, C, W, Y szerotípusok ellen)
- B típusú vakcina (Bexsero, Trumenba)
- Poliszacharid vakcina (idősebbeknek és utazóknak ajánlott)

Az oltás különösen fontos:
- Csecsemőknek és kisgyermekeknek
- Katonáknak, főiskolai kollégiumokban élőknek
- Mekkai zarándokoknak
- Járvány sújtotta területekre utazóknak

2. Profilaxis

A fertőzött személlyel közeli kapcsolatba került emberek számára antibiotikum-profilaxis javasolt:
- Rifampicin
- Ciprofloxacin
- Ceftriaxon (terhes nők esetén)


Összegzés

A Neisseria meningitidis egy súlyos, életveszélyes fertőzést okozó baktérium, amely főként agyhártyagyulladásban és vérmérgezésben nyilvánul meg. Az azonnali diagnózis és kezelés elengedhetetlen a beteg túléléséhez. A védőoltások és a megfelelő járványügyi intézkedések kulcsszerepet játszanak a megelőzésben.

Bár a baktérium sok esetben tünetmentesen jelen lehet az emberek felső légútjában, megfelelő óvintézkedések nélkül gyorsan és halálos kimenetellel terjedhet. Ezért fontos a vakcináció, különösen a veszélyeztetett csoportok számára.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Neisseria_meningitidis&oldid=3518617”