Ugrás a tartalomhoz

Nobel Prize in Literature

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból


Főnév

Nobel Prize in Literature (tsz. Nobel Prize in Literatures)

  1. (informatika) A Nobel-díj irodalomban (Nobel Prize in Literature) a világ egyik legmagasabb irodalmi elismerése, amelyet évente ítélnek oda egy írónak vagy költőnek, aki „az irodalom területén a legkiválóbb munkát alkotta, idealista irányban”, Alfred Nobel 1895-ös végrendelete szerint. A díjat 1901 óta adják át, és a Svéd Akadémia választja ki a kitüntetettet, akinek neve minden év októberében kerül nyilvánosságra, az ünnepélyes díjátadóra pedig december 10-én kerül sor, Nobel halálának évfordulóján.



A díj eredete

Alfred Nobel (1833–1896), a dinamit feltalálója és gazdag iparmágnás, halálakor végrendeletében rendelkezett arról, hogy vagyonának egy részéből öt díjat alapítsanak, köztük egyet az irodalom számára. Az irodalmi díjra vonatkozó szöveg így szólt:

„Annak a személynek, aki a legkiemelkedőbb irodalmi munkát alkotta meg az idealizmus szellemében.”

Ez a mondat az évtizedek során sokféleképpen értelmezhetővé vált, és a díjazottak listája tükrözi is, milyen sokféle irányzat és nyelv képviseltette magát.



A díjazás menete

A Nobel-díj irodalomban is egy szigorú eljárásrend alapján kerül kiosztásra:

  1. Jelölés: minden év szeptemberéig irodalomtudósok, akadémiai intézmények, korábbi díjazottak, és tagok küldhetnek be jelöléseket.
  2. Értékelés: a Svéd Akadémia irodalmi bizottsága olvassa, elemzi és véleményezi a jelöltek munkáit.
  3. Döntés: az Akadémia tagjai zárt ülésen szavaznak, és az a jelölt nyer, aki megszerzi a szavazatok többségét.
  4. Bejelentés és átadás: októberben történik a hivatalos bejelentés, majd december 10-én a stockholmi díjátadó ünnepség.

A díj részei:

  • egy aranyérem Alfred Nobel arcképével,
  • egy oklevél,
  • és egy jelentős pénzjutalom (2023-ban kb. 1 millió dollár értékű svéd korona).



A díj célja és szellemisége

Az irodalmi Nobel-díj célja, hogy:

  • elismerje az emberi gondolat és érzés legmagasabb művészi kifejezésformáit,
  • támogassa a nyelvi sokszínűséget és a kultúrák közötti párbeszédet,
  • reflektáljon a világ társadalmi, politikai, erkölcsi kérdéseire.

A díj elnyeréséhez nem szükséges világhír vagy bestseller státusz – gyakran kevésbé ismert, de kiemelkedő nyelvi és eszmei mélységű szerzők is elismerésben részesülnek.



Neves díjazottak és irányzatok

Klasszikus írók (1901–1950)

  • Rudyard Kipling (1907) – az első angol nyelvű díjazott, az A dzsungel könyve szerzője.
  • Rabindranath Tagore (1913) – az első nem-európai díjazott, indiai bengáli költő és filozófus.
  • Thomas Mann (1929)A Buddenbrook-ház, A varázshegy szerzője, a német irodalom óriása.
  • William Faulkner (1949) – az amerikai dél történelmét és identitását vizsgáló író.

Humanizmus és társadalmi érzékenység (1950–1990)

  • Albert Camus (1957)Az idegen és A pestis szerzője, az abszurd filozófia képviselője.
  • Boris Pasternak (1958)Zsivago doktor, amely a szovjet rendszer kritikája miatt politikai botrányt okozott.
  • Gabriel García Márquez (1982) – a mágikus realizmus kolumbiai mestere (Száz év magány).
  • Wole Soyinka (1986) – az első afrikai díjazott, nigériai drámaíró.

Kortárs, soknyelvű irodalom (1990-től)

  • Toni Morrison (1993) – afroamerikai történelem és identitás, például A kedves című regényben.
  • Orhan Pamuk (2006) – a török identitás és Kelet–Nyugat találkozása.
  • Bob Dylan (2016) – a díj történetének egyik legvitatottabb döntése: dalszövegei „új költői kifejezéseket” hoztak létre.
  • Olga Tokarczuk (2018/2019) – a lengyel mitológia, feminizmus és filozófia ötvözése.



Nők az irodalmi Nobel-díjasok között

Bár az irodalom területén több nő is díjat nyert, a nemi arány még mindig jelentős férfi túlsúlyt mutat:

  • Selma Lagerlöf (1909) – az első női díjazott.
  • Svetlana Alekszijevics (2015) – orosz nyelven író belarusz újságíró, az „emberek hangjának” dokumentarista krónikása.
  • Annie Ernaux (2022) – francia írónő, az emlékezés, szexualitás és osztályhelyzet nyers és személyes krónikása.



Magyar vonatkozások

Kertész Imre az egyetlen magyar író, aki irodalmi Nobel-díjat kapott (2002). Az „Egy fővel kevesebb” és a „Sorstalanság” szerzője a holokauszt tapasztalatát egyéni, egzisztencialista nézőpontból dolgozta fel.

Korábban József Attilát, Németh Lászlót vagy Ottlik Gézát is sokan méltónak tartották volna a díjra, de jelölésük nem vezetett sikerhez.



Kritikák és viták

A Nobel-díj irodalomban – mint minden rangos díj – nem mentes a kritikától:

  • Nyugat-központúság: sokáig európai férfi írók dominálták a díjat.
  • Politikai befolyás: időnként a díjazottak politikai jelentősége meghaladja irodalmi érdemeiket (pl. Pasternak, Alekszijevics).
  • Bob Dylan esete (2016): viták indultak arról, hogy dalszövegek irodalomnak tekinthetők-e.
  • A Svéd Akadémia botránya (2018): szexuális zaklatási ügy miatt az Akadémia működése válságba került, ami a díjátadás elhalasztásához is vezetett.



A díj hatása

A Nobel-díj komoly világszintű figyelmet irányít a díjazott műveire, gyakran:

  • újrafordítják őket sok nyelvre,
  • megjelennek magyarul is, akár néhány hónapon belül,
  • tananyagként szolgálnak iskolákban és egyetemeken,
  • segítenek a kisebbségi nyelvek irodalmának nemzetközi elismerésében.

A díj gyakran szolgál kulturális hídépítésként is: például az orosz, arab, afrikai, ázsiai irodalmak nyugati ismertségét jelentősen növelte.



A jövő kérdései

A Nobel-bizottság előtt álló kihívások:

  • Hogyan lehet jobban képviselni a globális déli világot (Afrika, Ázsia, Latin-Amerika)?
  • Tovább nőhet-e a nők, kisebbségek, posztkoloniális írók aránya?
  • Milyen szerepe lesz a digitális irodalomnak, online platformoknak, új médiumnak?



Zárszó

A Nobel-díj irodalomban a szó valódi ünnepe: az emberi gondolat, érzés, szenvedés és öröm művészi kifejezésének legmagasabb elismerése. Legyen szó regényről, versről, esszéről vagy akár dalról, a díjazottak munkája emlékeztet minket arra, hogy a nyelv több mint kommunikáció – eszköz a világ megértésére és alakítására.

A díj minden évben új kérdéseket vet fel – ki nyer, ki marad ki, mit jelent ma az „idealista irány”? –, de ez csak növeli értékét: élő, változó, gondolkodásra ösztönző irodalmi hagyomány, amely világszerte olvasásra és párbeszédre hív.