Ugrás a tartalomhoz

Norman Haworth

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Angol


Főnév

Norman Haworth (tsz. Norman Haworths)

  1. (informatika) Sir Walter Norman Haworth (1883. március 19. – 1950. március 19.) brit kémikus volt, aki úttörő munkát végzett a szénhidrátok és a C-vitamin (aszkorbinsav) kémiai szerkezetének feltárásában és szintézisében. Nevéhez fűződik a Haworth-vetület kidolgozása – ez ma is az egyik leggyakrabban használt ábrázolási mód a ciklikus cukrok szerkezetének leírására. Munkásságát 1937-ben kémiai Nobel-díjjal ismerték el, megosztva Paul Karrerrel, a növényi pigmentek vizsgálatáért.


Gyermekkora és tanulmányai

Norman Haworth 1883. március 19-én született az angliai Chorley városában, Lancashire megyében. Édesapja papírgyáros volt, ami kezdetben Haworth érdeklődését is a papíripar és a festékek kémiai alapjai felé terelte. Középiskolai tanulmányait követően a University of Manchester hallgatója lett, ahol vegyészetet tanult, és 1906-ban diplomázott.

Kutatói pályáját William Henry Perkin Jr. mellett kezdte, majd a University of Göttingen laboratóriumában doktorált 1910-ben, ahol erős alapokat szerzett az organikus szintézis területén. A németországi képzés után hazatért, és először a St. Andrews Egyetemen, majd a Durham Egyetemen dolgozott oktatóként.


Szénhidrátkémia – A cukormolekulák szerkezete

Haworth érdeklődése a természetes szénhidrátok, különösen a monoszacharidok (egyszerű cukrok) szerkezete felé fordult. Az 1920-as években már ismertek voltak a glükóz, fruktóz, galaktóz és más cukrok alapvető képletei, de nem volt pontos kép a térszerkezetükről, és arról, hogyan viselkednek oldatban.

Haworth egyik legnagyobb hozzájárulása az volt, hogy felismerte: a cukrok gyakran gyűrűs formában (piranóz, furanóz) léteznek, nem pedig nyílt láncú struktúraként.

Ezt követően kidolgozta az úgynevezett:

Haworth-vetületet

Ez egy stilizált ábrázolási mód, amely lehetővé teszi a monoszacharidok ciklikus szerkezetének síkban való megjelenítését. A Haworth-formula:

  • A gyűrűt síkban ábrázolja,
  • A szubsztituenseket (hidroxilcsoportokat, hidrogéneket) pedig a gyűrű síkja fölé vagy alá írja,
  • Így következtethetünk a sztereokémiára (D- vagy L-konfigurációra) és a glikozidos kötés típusára is (alfa vagy béta).

Ez a reprezentációs forma ma is alapeszköze a biokémikusok és gyógyszerészek munkájának.


Poliszacharidok vizsgálata

Haworth nemcsak az egyszerű cukrokkal, hanem a komplex szénhidrátokkal, azaz oligo- és poliszacharidokkal is foglalkozott. Különösen érdekelte:

  • A keményítő, cellulóz és gumik szerkezete,
  • Hogyan épülnek fel a glikozidos kötések révén,
  • Hogyan lehet ezeket kémiailag módosítani vagy szintetizálni.

Ő volt az egyik első tudós, aki képes volt részben mesterségesen előállítani rövidebb cukorláncokat, valamint enzimes és kémiai lebontásokkal meghatározta azok szerkezeti sajátosságait.


A C-vitamin (aszkorbinsav) felfedezése és szintézise

Az 1930-as évek egyik legnagyobb tudományos áttörése volt a C-vitamin azonosítása és szintézise. A vitaminhiányos betegségek közül a skorbut régóta ismert volt, de sokáig nem tudták, pontosan milyen anyag hiánya okozza.

Haworth munkatársaival:

  • Képes volt kinyerni a C-vitamint citromból és paprikából,
  • Meghatározta az aszkorbinsav pontos szerkezetét,
  • 1933-ban pedig elsőként sikerült teljes szintézisben előállítania a molekulát.

Ez hatalmas eredmény volt az orvostudomány és táplálkozástudomány számára. Az aszkorbinsav a vízoldékony antioxidánsok egyik legfontosabb képviselője.


Nobel-díj (1937)

Norman Haworth munkásságát 1937-ben ismerték el a kémiai Nobel-díjjal, amelyet megosztva kapott Paul Karrerrel (ő a karotinoidok és flavonoidok kutatásáért). A Nobel-bizottság indoklása:

„A szénhidrátok és a C-vitamin kutatásában elért eredményeiért, különösen az aszkorbinsav szintéziséért.”

Ez a díj volt az első, amit valaha vitamin-szintézisért ítéltek oda, és egyben mérföldkő volt a bioorganikus kémia fejlődésében.


Tudományszervezés és lovagi cím

Haworth 1925-től a Birmingham Egyetem kémia tanszékének professzora és vezetője lett. Itt egy élvonalbeli kutatóműhelyt hozott létre, ahol számos fiatal kutatót segített. A háború alatt is fontos kutatásokat végzett, többek között a gumi pótlására alkalmas polimerek fejlesztésében.

1947-ben Haworthot lovaggá ütötték, hivatalos nevén Sir Walter Norman Haworth lett.


Halála és öröksége

Haworth 1950-ben, éppen 67. születésnapján, 1950. március 19-én hunyt el. Halálát szívroham okozta. Bár visszafogott, tudományosan rendkívül céltudatos ember volt, számos munkatársa és tanítványa őrzi nevét a brit és nemzetközi tudományos életben.

Tudományos öröksége:

  • A Haworth-vetület ma is alapja a ciklikus cukrok ábrázolásának.
  • Az első sikeres C-vitamin-szintézis és a vitamin kémiájának megalapozása.
  • A szénhidrátkémia molekuláris alapjainak lerakása.
  • Hozzájárult a biokémia és gyógyszerkémia módszertani fejlődéséhez.


Emlékezete

  • A Birmingham Egyetem kémiai épületének egyik szárnya ma is az ő nevét viseli.
  • A Royal Society tagjaként számos tudományos bizottságban dolgozott.
  • Az IUPAC és más nemzetközi testületek hivatalosan is elismerték a Haworth-vetület névadójaként.


Összegzés

Sir Norman Haworth a 20. század eleji kémia egyik legnagyobb alakja, aki a szénhidrátok és a vitaminok kémiai szerkezetének feltárásával alapvetően hozzájárult a modern biokémia kialakulásához. Módszerei és ábrázolási eszközei ma is elengedhetetlenek a cukrok és más természetes anyagok kutatásában. Tudományos öröksége, Nobel-díjas felfedezései és tanítványain keresztül gyakorolt hatása ma is meghatározó.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Norman_Haworth&oldid=3511118”