Georg Ohm
Főnév
Georg Ohm (tsz. Georg Ohms)
- (informatika) Georg Simon Ohm (1789. március 16. – 1854. július 6.) német fizikus és matematikus volt, akinek nevét az elektromos ellenállás mértékegysége, az ohm (Ω) őrzi. Legfontosabb hozzájárulása a tudományhoz az ún. Ohm törvénye volt, amely alapvető kapcsolatot ír le az áramerősség, a feszültség és az ellenállás között. Munkássága alapjaiban formálta meg az elektromosságtan fejlődését, és jelentős hatással volt az elektronika, az áramkör-elmélet és a fizikai méréstechnika későbbi alakulására.
Gyermekkora és tanulmányai
Ohm Erlangenben, Bajorországban született, egy mesterlakatos fiaként. Apja, Johann Wolfgang Ohm, autodidakta módon tanult filozófiát, matematikát és természettudományokat, és e tudását fiaival is megosztotta. Ez különösen fontos volt Georg számára, hiszen a korabeli német iskolákban a természettudományos oktatás színvonala alacsony volt. Ohm anyja, Maria Elisabeth Beck, korán meghalt, így a fiúkat apjuk nevelte.
Georg Simon Ohm az Erlangeni Egyetemen kezdte meg tanulmányait 1805-ben, de anyagi gondok miatt félbeszakította őket, és tanítónak állt Svájcban. Az elkövetkező években több oktatási intézményben dolgozott, miközben továbbképezte magát és kísérletezett.
Tudományos pályafutása
1817-ben Ohm tanárként helyezkedett el a jesuita gimnáziumban Kölnben, amely kiváló fizikai laboratóriummal rendelkezett. Itt kezdte el az elektromosság terén végzett kísérleti munkáit. Ekkoriban az elektromos áram tanulmányozása kezdeti szakaszban járt. A galvánelemek (első áramforrások) már léteztek, de az áram tulajdonságait, hatásait még csak részlegesen ismerték.
Ohm megfigyelte, hogy az elektromos áram erőssége nemcsak a feszültségtől függ, hanem attól is, milyen anyag vezeti az áramot – vagyis annak ellenállásától. E felismerés alapján kezdte el felépíteni törvényét.
Ohm törvénye
1827-ben jelent meg legismertebb munkája: „Die galvanische Kette, mathematisch bearbeitet” („A galván lánc matematikai vizsgálata”), amelyben elsőként fogalmazta meg a ma Ohm törvényeként ismert összefüggést:
I = V / R, ahol: – I az áramerősség (amper), – V a feszültség (volt), – R az ellenállás (ohm).
Ez a törvény azt mondja ki, hogy az áramerősség arányos a feszültséggel és fordítottan arányos az ellenállással. A törvényt kísérletileg is igazolta különböző vezetőkkel és galvánelemekkel.
Ohm ekkoriban egyszerű eszközökkel dolgozott: huzalokat, hőmérőket, galvanométereket és galvanikus elemeket használt. A mérései pontossága meglepően jó volt, figyelembe véve a korszak korlátait.
Fogadtatás és elismerés
Ohm munkáját kezdetben erős ellenállás övezte. A bajor Oktatási Minisztérium becsmérlően nyilatkozott róla, mondván, hogy egy ilyen „elvont, matematikai” mű nem való iskolai tanárnak. Emiatt Ohm lemondott kölni állásáról, és évekig nehéz körülmények között dolgozott. Tudományos közösségek is sokáig szkeptikusak voltak: az elektromosság megértése még nem volt elég fejlett ahhoz, hogy a törvény mélységeit felismerjék.
Csak később, főként angol fizikusok – például Faraday és Wheatstone – ismerték el jelentőségét. Ohm munkája az elektromos áramkörök elméletének alappillére lett, és az ipari forradalom korában egyre több mérnök alkalmazta gyakorlati számításokhoz.
Későbbi évek és halála
A tudományos közösség végül elismerte Ohm jelentőségét. 1841-ben a Royal Society of London kitüntette a Copley-érmmel, amely az egyik legrangosabb tudományos elismerés. 1845-ben a Royal Society tagjává választották.
1849-ben Ohm végre elnyerte élete fő célját: a Müncheni Egyetem professzora lett. Ott tanított és kutatott haláláig, 1854. július 6-án halt meg Münchenben, 65 éves korában.
Öröksége és hatása
Elektromos ellenállás mértékegysége – ohm (Ω)
Ohm munkáját olyan jelentősnek tartották, hogy a róla elnevezett egységet az 1881-es Nemzetközi Elektromos Kongresszuson hivatalosan is bevezették: az ellenállás mértékegysége az ohm lett, jele: Ω (görög nagy omega betű). Ez a megtiszteltetés csak a legnagyobb tudósokat éri.
Ohm törvénye az oktatásban
Az Ohm-törvény ma is az elektrotechnika oktatásának alappillére. Mindenki, aki fizikát, elektronikát, villamosságtant vagy mérnöki tudományokat tanul, már az első években megismerkedik vele.
Törvényeinek alkalmazása
A mai modern világ működése – áramkörök, számítógépek, mobiltelefonok, elektromos járművek – szinte elképzelhetetlen lenne Ohm törvénye nélkül. A törvény nélkülözhetetlen a vezetők, ellenállások, áramforrások, mérések és számítások során.
Érdekességek
- Bár ma híres tudósnak számít, élete nagy részét tanárként töltötte, gyakran rossz anyagi körülmények között.
- A nevét viselő törvény, az Ohm-törvény, az egyik legegyszerűbb és legismertebb összefüggés a fizikában.
- Nincs sok fennmaradt naplója vagy személyes írása – munkája tisztán tudományos jellegű volt.
- A Google 2016-ban díszes Doodle-lel emlékezett meg róla 227. születésnapján.
Összegzés
Georg Simon Ohm egy szerény, de rendkívül kitartó tudós volt, akinek munkássága alapjaiban formálta át az elektromosságról való gondolkodást. Az általa felfedezett egyszerű, mégis mély törvény ma is minden fizikakönyv alapköve, és az ipari forradalom utáni technológiai fejlődés egyik elengedhetetlen alappillére.
A világ ma is méltán tiszteli őt: nemcsak az ohm egységen, hanem számos emlékművön, iskolán, utcanéven és tudományos díjon keresztül őrizzük nevét. Munkája örök példája annak, hogyan formálhatja meg egy ember a világot – még akkor is, ha eleinte nem kapja meg az elismerést, amit megérdemel.