Ugrás a tartalomhoz

Olga Tokarczuk

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Angol


Főnév

Olga Tokarczuk (tsz. Olga Tokarczuks)

  1. (informatika) Olga Tokarczuk lengyel írónő, költő, pszichológus, esszéista, a 21. századi világirodalom egyik legismertebb és legelismertebb alakja. 2018-ban megkapta az irodalmi Nobel-díjat (amelyet hivatalosan 2019-ben ítéltek oda), ezzel ő lett a második lengyel nő, aki elnyerte ezt az elismerést Wisława Szymborska után. Tokarczuk írásai mélyen gyökereznek a mitológiában, pszichológiában, filozófiában, valamint az identitás, a határátlépések és az emberi létezés kérdéseiben. Munkássága posztmodern, transzgresszív és gyakran mágikus realizmust alkalmaz.


Életútja

Olga Tokarczuk 1962. január 29-én született a lengyelországi Sulechówban, de gyerekkorát a közeli Klenica faluban töltötte. Édesapja, Józef Tokarczuk középiskolai tanár és könyvtáros volt, édesanyja szintén pedagógus. A család olvasó és értelmiségi háttérrel rendelkezett, ami Tokarczuk szellemi fejlődésére is nagy hatással volt.

A középiskola után a Wrocławi Egyetemen tanult pszichológiát, Carl Gustav Jung tanai különösen inspirálták. Egy ideig klinikai pszichológusként is dolgozott, mielőtt teljes egészében az irodalom felé fordult volna. Később a Nowa Ruda városában élő irodalmi közösség tagja lett, és itt kezdte el komolyabban az írást is.


Irodalmi pályafutása

Első művek

Tokarczuk első verseskötete Miasta w lustrach (Városok a tükrökben) címmel 1989-ben jelent meg. Bár a költészetben kezdett, hamar áttért a prózára, ahol sokkal nagyobb sikereket ért el. Első regénye, a Podróż ludzi Księgi (A Könyv embereinek utazása) 1993-ban jelent meg – egy allegorikus és filozofikus történet a tudás kereséséről a 17. századi Franciaországban.

Áttörés: Prawiek i inne czasy

A nagy áttörést 1996-ban a Prawiek i inne czasy (Ősidő és más idők) hozta meg számára, amely mágikus realista regényként mutatja be egy kitalált lengyel falu lakóinak sorsát a 20. század viharai közepette. A regény nemcsak Lengyelországban aratott sikert, hanem nemzetközi szinten is – számos nyelvre lefordították.

További fontos művek

  • Dom dzienny, dom nocny (Nappali ház, éjjeli ház) (1998): Széttördelt szerkezetű regény, tele történetfoszlányokkal, legendákkal, misztikummal, álomszerű rétegekkel. A regény a lengyel-cseh határ menti Alsó-Sziléziában játszódik.
  • Ostatnie historie (Utolsó történetek) (2004): Három nő sorsán keresztül foglalkozik az öregedés, elmúlás és halál témájával.
  • Anna In w grobowcach świata (Anna In a világ sírjaiban) (2006): A mezopotámiai Inanna-mítosz modern, feminista újraértelmezése.


A Bieguni és a Nobel-díj

2007-ben jelent meg Tokarczuk egyik legfontosabb és legelismertebb regénye, a Bieguni (magyarul Nappali ház, éjjeli ház fordítója, Jerzy Lisowski – a Bieguni magyarul A húsevőkről címen 2010-ben jelent meg részletekben, majd 2022-ben Nyughatatlanok címmel teljes egészében). A regény címe egy vallási szektára utal, akik úgy hiszik, a mozgás az egyetlen módja annak, hogy az ördög ne találjon rájuk.

A Bieguni kaleidoszkópszerű történetfüzér, amely a mozgás, az utazás, az elidegenedés és a test filozófiáját járja körül. A regény 2018-ban elnyerte az International Booker Prize-t, ezzel Tokarczuk az első lengyel szerző lett, aki ezt az elismerést megkapta.


Jakubowe księgi (Jakab könyvei)

2014-ben jelent meg Tokarczuk monumentális, 900 oldalas történelmi regénye, amely Jakab Frank 18. századi zsidó-messianisztikus vallási vezető történetét meséli el. A mű az identitás, vallási fanatizmus, hit, politika és történelem határvidékeit kutatja, és különös gondossággal rekonstruálja a korabeli nyelvet, gondolkodást és társadalmi viszonyokat.

Ez a regény nagy vihart kavart Lengyelországban: Tokarczukot nemzeti identitást „lejárató” szerzőnek is titulálták egyes jobboldali körök, miközben mások a regény történelmi mélységét és intellektuális gazdagságát méltatták.


Nobel-díj (2018/2019)

A Svéd Akadémia 2019 októberében jelentette be, hogy Olga Tokarczuk nyerte el a 2018-as irodalmi Nobel-díjat (egy év csúszással, a 2018-as botrány miatti késedelem következtében). Indoklásuk szerint Tokarczuk „narratív képzeletének enciklopédikus szenvedélyéért”, valamint azért a képességéért, hogy „az élet határain átlátó, átfogó történeteket” alkot.

A díj odaítélése jelentős nemzetközi figyelmet keltett, és Tokarczuk azóta is aktívan jelen van a nemzetközi irodalmi életben.


Világnézete és közéleti szerepvállalása

Tokarczuk határozottan kiáll a humanizmus, a környezetvédelem, az egyenlőség és a női jogok mellett. Elkötelezett feminista és vegetáriánus. Több ízben felszólalt a lengyel kormány illiberális intézkedései ellen, kiállt a menekültek mellett, és gyakran bírálja a nacionalista diskurzusokat. Saját kiadója is van, a „Ruta”, amely alternatív irodalmat jelentet meg.


Művei magyarul

Tokarczuk több műve elérhető magyarul is, többek között:

  • Ősidő és más idők
  • Nappali ház, éjjeli ház
  • Nyughatatlanok (Bieguni)
  • A bizarr történetek gyűjteménye
  • Jakab könyvei

Fordítói közül különösen kiemelkedik Kerényi Grácia, aki Tokarczuk egyik legfontosabb tolmácsolója a magyar olvasóközönség számára.


Öröksége és jelentősége

Olga Tokarczuk a 21. századi irodalom egyik legmeghatározóbb női szerzője, aki a prózát nem pusztán történetmesélésként, hanem filozófiai és erkölcsi kutatásként kezeli. Műveiben egyesíti a mítoszt, a modern pszichológiát, a társadalmi érzékenységet és a stilisztikai kísérletezést. Ő egy olyan hang, aki hidat képez Kelet és Nyugat, múlt és jelen, ember és természet között.

A globális irodalom világában Tokarczuk neve már most a klasszikusok között szerepel, és művei valószínűleg még sok évtizeden át formálják majd az olvasók és írók gondolkodását.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Olga_Tokarczuk&oldid=3509693”