Ugrás a tartalomhoz

Oliver Hart

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Angol


Főnév

Oliver Hart (tsz. Oliver Harts)

  1. (informatika) Oliver Hart (született 1948-ban) brit-amerikai közgazdász, akit 2016-ban közgazdasági Nobel-emlékdíjjal tüntettek ki Bengt Holmströmmel megosztva „a szerződéselmélethez való hozzájárulásáért”. Munkássága alapvetően változtatta meg a vállalatok működésének, a tulajdonjogok elosztásának és a gazdasági intézmények tervezésének megértését, különös tekintettel a hiányos szerződések és a maradék ellenőrzési jogok elméletére.


Élete és Tanulmányai

Oliver Simon D’Arcy Hart 1948. október 9-én született Londonban, Angliában. Egyetemi tanulmányait a Cambridge-i Egyetemen kezdte matematikából, majd a Warwick Egyetemen közgazdaságtudományból szerzett diplomát. Doktori fokozatát 1974-ben szerezte meg a Princeton Egyetemen. Tanulmányai során a neves közgazdász, Michael Rothschild felügyelete alatt írta disszertációját.

Pályafutása során több rangos egyetemen is oktatott, többek között a Cambridge-i Egyetemen, a London School of Economics-on (LSE) és a Massachusetts Institute of Technology-n (MIT). 1993 óta a Harvard Egyetem professzora, ahol jelenleg is a Lewis P. és Linda L. Geyser közgazdasági professzora.


A Szerződéselmélet és a Hiányos Szerződések Elmélete

Hart munkásságának középpontjában a szerződéselmélet áll, amely a modern közgazdaságtan egyik viszonylag új ága. A szerződéselmélet azt vizsgálja, hogyan tervezzünk optimális szerződéseket olyan helyzetekben, ahol a felek érdekei nem feltétlenül esnek egybe, és ahol az információ aszimmetrikus (azaz az egyik fél többet tud, mint a másik).

Hart legfontosabb hozzájárulása a hiányos szerződések elméletéhez fűződik, amelyet az 1980-as évek közepén dolgozott ki. A hagyományos közgazdasági elméletek gyakran feltételezték, hogy a szerződések “teljesek” lehetnek, azaz minden lehetséges eshetőséget és annak következményeit előre rögzíthetik. Hart azonban rámutatott, hogy a valóságban a szerződések szinte mindig hiányosak. Ennek több oka is van:

  1. Információhiány és komplexitás: Nem lehet minden lehetséges jövőbeli eseményt előre látni és részletesen rögzíteni. A világ túl komplex ahhoz, hogy mindenre kiterjedő szerződést írjunk.
  2. Költségek: Egy mindenre kiterjedő szerződés megírása és betartatása rendkívül költséges lenne.
  3. Képtelenség bizonyítani: Még ha valamit le is írunk egy szerződésben, nem biztos, hogy egy harmadik fél (pl. bíróság) számára bizonyítható lesz az, hogy egy esemény bekövetkezett, vagy egy feltétel teljesült.

A maradék ellenőrzési jogok (residual control rights) elmélete:

Mivel a szerződések hiányosak, felmerül a kérdés, hogy ki hozhat döntéseket azokban a helyzetekben, amelyeket a szerződés nem szabályoz. Itt jön képbe Hart egyik kulcsfogalma: a maradék ellenőrzési jogok. Ezek azok a döntési jogok, amelyek nincsenek explicit módon kiosztva a szerződésben. Hart érvelése szerint a tulajdonlás (ownership) biztosítja a maradék ellenőrzési jogokat. Aki egy eszköz tulajdonosa, az dönthet az eszköz felhasználásáról azokban az esetekben, amikor a szerződés nem írja elő másként.

Alkalmazások és következtetések:

Hart elmélete forradalmasította a vállalat természetének megértését. Rámutatott, hogy a vállalatok létezése és határai (pl. vertikális integráció) nemcsak a tranzakciós költségekkel magyarázhatók (Ronald Coase nyomán), hanem azzal is, hogy kinek vannak maradék ellenőrzési jogai a termelési eszközök felett. Ez segít megmagyarázni, hogy:

  • Mikor érdemes egy vállalatnak felvásárolnia egy beszállítót vagy egy disztribútort, ahelyett, hogy szerződést kötne vele.
  • Milyen a vállalatok optimális tőkeszerkezete.
  • Hogyan kell a részvényesi és menedzsment jogokat elosztani (pl. egy részvény – egy szavazat elve).
  • Mikor előnyösebb a privatizáció a közszolgáltatások (pl. börtönök, iskolák) esetében, és mikor nem. Hart és kollégái például amellett érveltek, hogy a magánkézben lévő börtönök rosszabb minőségű szolgáltatást nyújthatnak, mivel ösztönzőik a költségcsökkentésre irányulnak, ami nem feltétlenül esik egybe a társadalmi célokkal (pl. rabok rehabilitációja, erőszak megelőzése).


Főbb Művei

Hart számos publikációval és könyvvel járult hozzá a közgazdaságtanhoz, amelyek közül kiemelkednek:

  • Firms, Contracts, and Financial Structure (Vállalatok, szerződések és pénzügyi struktúra, 1995): Ez a könyv összefoglalja a hiányos szerződések elméletét és annak alkalmazásait a vállalatok szerkezetére és finanszírozására.
  • Számos, a szerződéselmélet alapjait lefektető tudományos cikk, például a Sanford J. Grossman-nal közösen írt „The Costs and Benefits of Ownership: A Theory of Vertical and Lateral Integration” (A tulajdonlás költségei és előnyei: A vertikális és laterális integráció elmélete, 1986).
  • John Hardman Moore-ral közösen írt tanulmányok a tulajdonjogok és a szerződéskötés dinamikájáról, például az „Incomplete Contracts and Renegotiation” (Hiányos szerződések és újratárgyalás, 1988).


Öröksége és Jelentősége

Oliver Hart munkássága mélyrehatóan befolyásolta a modern közgazdaságtant, különösen az intézményi közgazdaságtan, a vállalatelmélet és a jog és közgazdaságtan területeit.

  • Új perspektíva a szerződésekre: Hart rávilágított arra, hogy a szerződések nem csak jogi dokumentumok, hanem alapvető gazdasági eszközök, amelyek befolyásolják a felek viselkedését és az erőforrások allokációját.
  • A vállalat természetének megértése: Elmélete segít jobban megérteni, miért szerveződnek a gazdasági tevékenységek vállalatokba, és miért van jelentősége annak, hogy ki mit birtokol.
  • Politikai és jogi alkalmazások: Munkája gyakorlati következményekkel járt a jogalkotásban és a közpolitikában is, például a privatizációs döntések, a vállalati irányítás szabályai és a csődjog területén.

Oliver Hart a mai napig aktív kutató és oktató, és a szerződéselmélet területén végzett munkája továbbra is alapvető hivatkozási pont a közgazdászok számára világszerte.


További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Oliver_Hart&oldid=3511670”