Ugrás a tartalomhoz

Pablo Neruda

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Angol


Főnév

Pablo Neruda (tsz. Pablo Nerudas)

  1. (informatika) Pablo Neruda (eredeti nevén: Ricardo Eliécer Neftalí Reyes Basoalto, 1904. július 12. – 1973. szeptember 23.) Nobel-díjas chilei költő, diplomata és politikus volt. A 20. századi spanyol nyelvű irodalom egyik legkiemelkedőbb és legismertebb alakja, aki szerelmes verseivel, politikai költeményeivel, epikus ciklusaival és humanista hangjával örökre beírta magát az irodalom történetébe. Neruda költészete egyszerre intim és monumentális, lírai és harcos, személyes és egyetemes.


Gyermekkor és névválasztás

Ricardo Eliécer Neftalí Reyes Basoalto 1904-ben született a chilei Parral városában, vasúti alkalmazott apától és tanítónő anyától. Anyja Neruda csecsemőkorában meghalt, így édesapja és mostohaanyja nevelték fel Temuco városában.

Fiatalon kezdett írni, de hogy elkerülje apja haragját – aki lenézte a költői pályát –, álnéven publikált. Ekkor választotta a „Pablo Neruda” nevet, tiszteletből a cseh költő Jan Neruda iránt. Később ezt hivatalosan is felvette.


A korai költészet: szerelem és fájdalom

Már 19 évesen megjelentette első híres verseskötetét: „Húsz szerelmes vers és egy kétségbeesett dal” (Veinte poemas de amor y una canción desesperada, 1924), amely máig az egyik legisikeresebb spanyol nyelvű versgyűjtemény. Ezek a versek fiatalos szenvedéllyel, érzékenységgel és természetközeli képekkel beszélnek a szerelemről, vágyról, veszteségről:

„Szeretlek, mint a növények, amelyek nem virágoznak, de belülük rejtezik a fény, titokban…”

Ez a kötet megalapozta Neruda hírnevét, bár később maga is ambivalens volt a művel kapcsolatban.


Diplomáciai karrier és világjárás

1927-től diplomáciai szolgálatba állt, Chile konzuljaként Ázsiában (Burma, Ceylon, Indonézia) és később Spanyolországban, Argentínában, Mexikóban és Franciaországban dolgozott. Ezek az évek nemcsak világképét tágították ki, hanem mély társadalmi érzékenységet is kialakítottak benne.

Spanyolországban kapcsolatba került a spanyol polgárháború értelmiségével, például Federico García Lorca barátja és tisztelője lett. Lorca meggyilkolása után Neruda elfordult a korai, individualista költészettől, és egyre inkább politikai és társadalmi kérdések felé fordult.


Politikai költészet és elköteleződés

A polgárháború hatására született meg az „A szívós föld Spanyolországért” (España en el corazón) című kötet, amely már egy újfajta, militáns hangvételű költészet kezdete. Neruda 1937-ben csatlakozott a Chilei Kommunista Párthoz, és később szenátorként is tevékenykedett. Emiatt hosszú ideig száműzetésbe kényszerült, több országban bujkált vagy élt ideiglenesen.

Versei ezekben az években epikus hangnemet öltöttek: a „Canto General” (1950), monumentális költeményciklusa Latin-Amerika történelmét, népeit és tájait örökíti meg. Ez a mű a kontinens kollektív hangjává vált.


Neruda mint néptribun és ikon

Pablo Neruda nemcsak költőként, hanem nemzeti és nemzetközi ikonként is élte az életét. Személyisége karizmatikus volt, házai – például La Chascona, La Sebastiana, Isla Negra – kulturális központokká váltak.

Egyszerre volt szerelmes költő, diplomata, nép szószólója, kommunista és világpolgár. Sokan a „nép költőjének” nevezték.


Nobel-díj és késői évek

1971-ben, hosszas nemzetközi támogatás után, elnyerte az irodalmi Nobel-díjat „a szenvedélyes emberi értékeket megéneklő költészetéért, amely magába olvasztja egy kontinens sorsát és álmait”. A díj nemcsak az irodalmi teljesítményt ismerte el, hanem egy egész kultúrkör hangját.

Egy évvel később súlyos rákbetegséget diagnosztizáltak nála.


A halála és körülményei

Pablo Neruda 1973. szeptember 23-án halt meg, 12 nappal azután, hogy Augusto Pinochet katonai puccsa megdöntötte Salvador Allende baloldali kormányát. Neruda Allende híve és barátja volt, a diktatúra elől száműzetésbe készült. Halálának hivatalos oka prosztatarák, de később felmerült, hogy megmérgezhették – egyes kutatások szerint idegen anyagok nyomaira bukkantak holttestében.

Temetése hatalmas néma tiltakozássá vált a Pinochet-rezsim ellen.


Személyisége, ellentmondásai

Neruda életében több ellentmondás is feszül. Egyes írásaiban idealizálta a kommunista vezetőket (pl. Sztálint), és sok kritika érte a hallgatása miatt a szovjet elnyomás ügyében. Ugyanakkor egész életében kiállt a gyarmati elnyomás, a szegénység, a rabszolgaság és az igazságtalanság ellen. Szereplője maradt egy olyan világnak, amelyben a költő társadalmi lelkiismeretként működhetett.

Magánélete is sokszínű volt: több házasság, viszony, valamint gyermekek – beleértve egy értelmi fogyatékos lányt is, akit eltávolított az életéből, ami szintén vitákat keltett.


Művei magyarul is

Neruda számos versét magyar nyelvre is lefordították, például Rónay György, Képes Géza, Székely Magda, Tandori Dezső és Győri László munkája révén. Itthon is kedvelt költő – különösen a szerelmes versei és a Canto General részletei révén.


Stílusa és témái

Neruda költészete rendkívül sokféle:

  • Intim és érzéki: szerelem, testiség, fájdalom (Szonettek, Szerelmes versek).
  • Természetközeli: tenger, hegyek, egyszerű tárgyak (pl. Ódák – Oda a kenyérhez, Oda a sóról).
  • Társadalmi és politikai: forradalom, gyarmati szenvedés, igazságtalanság (Canto General).
  • Kísérletező: időnként szürrealista képek, mitikus utalások, személyes hangvételű naplószerű versek.

Stílusára jellemző a képiség gazdagsága, az érzékekre ható nyelvezet, és az, hogy egyszerre tudott tömegeket megszólítani és filozofálni.


Öröksége

Pablo Neruda emléke ma is élő:

  • Házai múzeumként működnek Chilében.
  • Verseit szerte a világon olvassák, szavalják, tanítják.
  • Az ENSZ több rendezvényen idézi őt, mint a béke és költészet hangját.
  • Politikai és irodalmi öröksége egyszerre vitatott és elismert – de hatása kétségtelen.


Záró gondolat

Pablo Neruda a 20. század egyik legnagyobb költője volt, aki nemcsak nyelvet adott az emberi érzelmeknek, hanem hangot a népek szenvedéseinek is. Egyszerre volt szenvedélyes szerelmes, harcos idealista, és a világ egyszerű csodáinak énekese. Ahogy írta:

„Lehet elfelejteni egy verset, de nem lehet elfelejteni a kezet, amely megsimogatta a szíved.”

Ezért maradt ő az, aki: a költő, aki egy kontinens hangja lett – és aki a világ egészéhez beszélt.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Pablo_Neruda&oldid=3508008”