Ugrás a tartalomhoz

Pandion haliaetus

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Pandion haliaetus
American osprey (P. h. carolinensis) standing on a snag.
Call
Scientific classification Edit this classification
Missing taxonomy template (fix): Pandionidae
Genus: Pandion
Species:
P. haliaetus
Binomial name
Pandion haliaetus
Sablon:legend0
Synonyms

Falco haliaetus Linnaeus, 1758


Főnév

Pandion haliaetus (tsz. Pandion haliaetuses)

  1. (informatika) halászsas

A halászsas (Pandion haliaetus) egy rendkívül specializálódott, kizárólag halakra vadászó ragadozó madár, amely világszerte megtalálható, az Antarktisz kivételével minden kontinensen. A faj a madarak osztályán belül különleges rendszertani státusszal rendelkezik: egyedüli faja a Pandion nemnek és a Pandionidae családnak is. Jellemzője a hosszú, keskeny szárny, fehér has, sötét szemsáv és a meghökkentő mértékben vízhez kötött életmód.


Rendszertani besorolás

  • Ország: Animalia (állatok)
  • Törzs: Chordata (gerinchúrosok)
  • Osztály: Aves (madarak)
  • Rend: Accipitriformes (vágómadár-alakúak)
  • Család: Pandionidae (halászsasfélék)
  • Nem: Pandion
  • Faj: Pandion haliaetus
  • Közismert név: halászsas (angolul: osprey)

A halászsas különálló családba sorolása annak köszönhető, hogy ökológiai és morfológiai szempontból jelentősen eltér más vágómadaraktól. Evolúciós szempontból a sasokkal és ölyvekkel áll közelebbi rokonságban.


Megjelenés és morfológia

Testméretek

  • Testhossz: 50–66 cm
  • Szárnyfesztávolság: 127–180 cm
  • Tömeg:
    • Hímek: 1,0–1,5 kg
    • Nőstények: 1,2–2,0 kg

Tollazat

  • Fej: fehér, sötétbarna szemsávval, amely a tarkón végződik
  • Hát: sötétbarna
  • Has: fehér, enyhén pettyezett
  • Szárnyak: hosszúak és keskenyek, repülés közben „M” alakot formáznak
  • Farok: világos, sötét sávokkal

A nőstények általában nagyobbak és sötétebb színezetűek, mint a hímek. A fiatal madarak hasán és mellén sötétebb foltok, valamint a tollakon világos szegélyek találhatók.

Különleges adaptációk

  • A lábujjakon éles karmok és érdes talppárnák találhatók, amelyekkel a halat könnyedén megfogja
  • Z-típusú lábujj-állás: két ujj előre, kettő hátra, ami kiváló fogást biztosít
  • Zárható orrnyílások merüléshez – a víz alatt nem jut víz a légzőrendszerbe


Elterjedés és élőhely

Világszintű elterjedés

A halászsas az egyik legszélesebb körben elterjedt madárfaj:

  • Északi félteke: Észak-Amerika, Európa, Ázsia
  • Déli félteke: telelőterületek: Dél-Amerika, Afrika, Délkelet-Ázsia, Ausztrália és Óceánia partvidékei

Élőhelyek

  • Elsősorban édesvízi tavak, folyók, torkolatok, mocsarak, lagúnák
  • Tengerparti régiókban is megjelenik
  • Mindig víz közelében fészkel és vadászik

Magyarországon

  • Korábban költőfaj volt (19. századig), majd eltűnt
  • Az utóbbi években újra megfigyelték költését hazai területen – különösen a Hanság és a Tisza-tó térségében
  • Ritka, de rendszeres átvonuló – védett faj


Viselkedés és életmód

Repülés

  • Repülés közben hosszú, ívelt szárnyait emelve siklik
  • Jellegzetes lebegés vadászat előtt (mint egy kis helikopter)
  • Gyakran repül alacsonyan a vízfelszín felett

Vadászat

  • Főként nappali ragadozó, de hajnalban és alkonyatkor is aktív lehet
  • Repülés közben figyeli a vízfelszínt
  • Meredek zuhanással veti magát a vízbe, akár teljesen elmerül


Táplálkozás

Fő táplálékforrás

  • Halak teszik ki étrendjének több mint 95%-át
  • Előnyben részesíti a 150–300 grammos, lassabb mozgású halfajokat (pl. ponty, sügér, csuka)

Vadászati technika

  • 10–30 méter magasságból figyeli a vízfelszínt
  • Gyors zuhanással csap le, lábaival előre
  • A vízből kiemeli a halat, és karmaival a repülési iránnyal párhuzamosan igazítja

Táplálkozási ritmus

  • Napi 2–3 sikeres vadászat elég lehet
  • A pár tagjai egymást etetik a fiókanevelés idején


Szaporodás és fiókanevelés

Monogám viselkedés

  • A halászsas többnyire életre szóló párkapcsolatban él
  • Azonos fészekhelyre tér vissza minden évben

Fészkelés

  • Fészket magas helyre épít: fa tetejére, sziklapárkányra, kilátótoronyra, villanyoszlopra
  • Emberi segítséggel kihelyezett fészekplatformokon is fészkel
  • A fészek gyakran több méteres, évről évre bővül

Tojásrakás és kotlás

  • Tojásrakás ideje: április–május (északi féltekén)
  • 2–4 tojás, krémszínű, vörösesbarna foltokkal
  • Kotlás: kb. 35–40 nap – főként a tojó, de a hím is részt vesz

Fiókanevelés

  • A fiókák 7–8 hetes korukra röpképessé válnak
  • A tojó védi a fiókákat, a hím vadászik
  • A kirepülés után is sokáig a szülők közelében maradnak


Vándorlás

Hosszútávú vonuló

  • Északi populációk minden évben vándorolnak:
    • Európából Afrikába
    • Észak-Amerikából Dél-Amerikába
    • Ázsiából Délkelet-Ázsiába, Indiába

Vándorlási útvonalak

  • Magyarországon is átvonul, főként augusztus–október, illetve március–április időszakban
  • GPS nyomkövetés segítségével ismertté váltak egyes példányok teljes útvonalai


Kommunikáció

  • A halászsas hangja éles, magas „kiik-kiik-kiik”
  • Hangadással jelez területfoglalást, párjának jelenlétet, vagy fiókáinak helyzetet
  • Vizuális kommunikáció: testtartással, szárnyalással is jelzéseket ad


Természetvédelmi helyzet

IUCN státusz

  • Least Concern (nem veszélyeztetett) – globálisan stabil állomány
  • Regionálisan azonban veszélyeztetett vagy kihalt lehet (pl. korábban Magyarországon)

Fenyegető tényezők

  • Élőhelyvesztés: vízszabályozás, tavak lecsapolása, erdőirtás
  • Zavarás: fészkelési időszakban a turizmus, horgászat
  • Mérgezés: halakban felhalmozódó nehézfémek, rovarirtók
  • Elektromos vezetékek: áramütés vagy ütközés
  • Orvvadászat: korábban tollazatáért, trófeáért vadászták

Védelmi intézkedések

  • Fészekplatformok kihelyezése
  • Védett területek kijelölése
  • Elektromos hálózatok szigetelése
  • Madármegfigyelési programok (gyűrűzés, GPS követés)
  • Környezeti nevelés és lakossági tudatosság növelése


Kapcsolat az emberrel

Kulturális jelentőség

  • A halászsas sok kultúrában a víz feletti uralom szimbóluma
  • Az Egyesült Államokban és Kanadában is gyakori motívum természeti logókban
  • Európában a középkorban gyakran megfigyelt, de ritkán nevezett faj volt

Ökoturizmus

  • Népszerű célpont a madármegfigyelők körében (Skócia, Finnország, Lengyelország)
  • Kamera által megfigyelt fészkek több országban is elérhetők (pl. Lettország, Észtország)


Alfajok

A fajnak négy elfogadott alfaja ismert:

  1. P. h. haliaetus – Európa, Ázsia, Észak-Afrika
  2. P. h. carolinensis – Észak-Amerika
  3. P. h. ridgwayi – Karib-térség
  4. P. h. cristatus – Ausztrália, Indonézia, Új-Guinea

Ezek főként méretben és tollazatmintázatban térnek el, de ökológiai szempontból hasonló életmódot követnek.


Élettartam

  • Vadonban: 15–20 év
  • Fogságban: akár 30 év is lehet
  • Az első év túlélési aránya alacsony (30–50%), de aki eléri az ivarérettséget, hosszabb életre számíthat


Érdekességek

  • A halászsas akár 2 kg-os halat is képes elvinni a levegőben
  • Zuhanáskor akár 80 km/h-s sebességet is elérhet
  • Egyes példányok több mint 5000 km-t tesznek meg a vándorlás során
  • A zsákmányt mindig a repülési iránnyal párhuzamosan igazítja, hogy csökkentse a légellenállást
  • A faj rendkívül toleráns emberi jelenléttel szemben – akár forgalmas területeken is fészkel, ha nem zavarják


Összegzés

A Pandion haliaetus, azaz a halászsas, egy világszerte elterjedt, halakra specializálódott ragadozó madár, amely különleges adaptációinak és alkalmazkodóképességének köszönhetően sikeresen él a világ számos pontján. Bár Magyarországon ritka és fokozottan védett, Európa más részein újra terjed, köszönhetően a célzott természetvédelmi erőfeszítéseknek. Elegáns repülése, különleges vadásztechnikája és ökológiai jelentősége miatt méltán tartozik a madárvilág ikonikus fajai közé.

  1. ↑  
A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Pandion_haliaetus&oldid=3522082”