Ugrás a tartalomhoz

Linus Pauling

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
(Pauling szócikkből átirányítva)

Angol


Főnév

Linus Pauling (tsz. Linus Paulings)

  1. (informatika) Linus Carl Pauling (1901. február 28. – 1994. augusztus 19.) amerikai kémikus, biokémikus, békeaktivista, pedagógus és író, a 20. század egyik legsokoldalúbb és legnagyobb hatású tudósa. Az egyetlen ember, aki két különböző Nobel-díjat kapott (kémiai és béke), és mindkettőt egyedül, nem megosztva másokkal. Tudományos munkája a kvantumkémiától kezdve a fehérjék szerkezetének kutatásán át az egészségügyi kérdésekig és a nukleáris leszerelésig terjedt. Híres karizmatikus stílusáról, rendkívüli intellektusáról és határozott kiállásáról.


Gyermekkor és tanulmányok

Pauling Oregon államban született, és már gyermekkorában élénken érdeklődött a kémia iránt. Édesapja halála után anyja nevelte, és Linus már tinédzserként laboratóriumot rendezett be otthonában. 1922-ben szerzett diplomát a Oregon State University-n, majd doktori tanulmányait a California Institute of Technology-n (Caltech) végezte, ahol 1925-ben PhD fokozatot szerzett.

Ezután Európában tanult tovább, többek között Niels Bohr és Arnold Sommerfeld mellett, ahol elsajátította a kvantummechanikai elméleteket – ezeket később a kémiai kötések magyarázatára alkalmazta.


A kémiai kötés elmélete – Nobel-díj (1954)

Pauling egyik legnagyobb tudományos hozzájárulása a kémiai kötés kvantummechanikai magyarázata volt. 1939-ben megjelent könyve, The Nature of the Chemical Bond (A kémiai kötés természete), forradalmasította a molekulák szerkezetének megértését.

Bevezette az elektronegativitás fogalmát, és modelleket dolgozott ki a kovalens, ionos és fémes kötések leírására. Pauling munkája hidat vert a kvantumfizika és a kémiatudomány között, és megalapozta a modern szerkezeti kémiát.

1954-ben megkapta a kémiai Nobel-díjat „a kémiai kötés természetének és a molekulák szerkezetének kutatásáért, különös tekintettel a kristály- és komplexvegyületek szerkezetére”.


Fehérjeszerkezetek és a DNS

Pauling nemcsak a szervetlen molekulák, hanem a biomolekulák szerkezetével is foglalkozott. 1951-ben publikálta az alfa-hélix szerkezetet, ami a fehérjék másodlagos struktúrájának egyik fő típusa. Ezt a modelljét röntgenkrisztallográfiás adatokra alapozta.

Bár közel állt a DNS szerkezetének megfejtéséhez is, itt tévedett: ő hármas spirált javasolt, ami végül nem bizonyult helyesnek. A DNS kettős spirál szerkezetét Watson és Crick határozta meg 1953-ban.

Mégis, Pauling munkája és módszertana (pl. hidrogénkötések szerepe, molekulamodellezés) előkészítette az utat ezekhez a felfedezésekhez is.


Aktivizmus – Béke Nobel-díj (1962)

Az 1950-es évektől Pauling aktívan részt vett a nukleáris fegyverek elleni mozgalomban. Nyíltan bírálta az amerikai kormányt és más hatalmakat a nukleáris kísérletek miatt, rámutatva a sugárzás egészségkárosító hatásaira.

1958-ban feleségével, Ava Helen Paulinggal együtt több mint 11 000 tudós aláírásával petíciót nyújtottak be az ENSZ-hez a nukleáris tesztek betiltása érdekében. Ennek egyik eredménye a Részleges Atomcsend Egyezmény (Partial Test Ban Treaty, 1963) aláírása lett.

1962-ben Linus Pauling megkapta a béke Nobel-díjat „a nukleáris fegyverekkel kapcsolatos nyilvános figyelemfelkeltéséért és az emberiség békéjéért végzett munkájáért”.


A C-vitamin és alternatív gyógyászat

A későbbi évtizedekben Pauling a táplálkozás és az egészség kapcsolatát kezdte kutatni. Leginkább arról vált ismertté, hogy a C-vitamin (aszkorbinsav) nagy dózisú fogyasztását javasolta számos betegség – köztük a megfázás, sőt a rák – megelőzésére és kezelésére.

Ez az elképzelés erős vitákat váltott ki az orvostudományban. Sokan úgy vélték, hogy Pauling túlzásba esett, és állításait nem támasztotta alá elegendő tudományos bizonyíték. Ugyanakkor mások szerint előre látta a mikrotápanyagok szerepének fontosságát, amelyet ma már a modern táplálkozástudomány is elfogad.

Pauling a „ortomolekuláris medicina” népszerűsítője lett – olyan megközelítésé, amely a szervezet egészségét a megfelelő molekulák megfelelő koncentrációban való biztosításával próbálja fenntartani.


Személyisége és tanári tevékenysége

Linus Pauling karizmatikus előadó és inspiráló tanár volt. A Caltech-en és más intézményekben is tanított, és sok későbbi Nobel-díjas kutatóra volt hatással. Mindemellett éles nyelvű kritikus, aki bátran szembeszállt még a politikai és tudományos elit egyes részeivel is.

Többször is konfliktusba került az amerikai kormánnyal: például a hidegháborús években visszavonták útlevelét, és az FBI is megfigyelte őt. Ennek ellenére kiállt elvei mellett, amit sokan bátorságának és erkölcsi szilárdságának bizonyítékaként értékeltek.


Halála és öröksége

Linus Pauling 1994-ben, 93 éves korában hunyt el Kaliforniában. Addig is aktívan publikált, kutatott és vitatkozott. Több mint 1200 tudományos publikációt és könyvet írt, köztük sok közérthető népszerűsítő művet.

Nevét ma is viselik intézmények (Linus Pauling Institute), díjak, sőt, egy ásvány is – a paulingit. Tiszteletére emlékműveket emeltek, és ő az egyik legismertebb tudós, akit az amerikai közvélemény is név szerint ismer.


Értékelés

Linus Pauling a 20. század egyik legnagyobb tudományos elméje volt – úttörő, rendszeralkotó és szenvedélyes gondolkodó. Egyaránt volt kvantumkémikus, biológus, orvosi újító és békeharcos. Az, hogy két különböző Nobel-díjjal is kitüntették, önmagában is történelmi teljesítmény.

Bár egyes nézetei – különösen az alternatív orvoslással kapcsolatban – vitát váltottak ki, a tudományos közösség egyre inkább elismeri, hogy számos esetben évtizedekkel előzte meg korát.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Linus_Pauling&oldid=3507643”