Ugrás a tartalomhoz

Perfekt

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Kiejtés

  • IPA: /pɛɐ̯fɛkt/

Főnév

Perfekt sn (erős, birtokos Perfekts, többes Perfekte)

  1. (nyelvtan) befejezett múlt

Ragozás