Ugrás a tartalomhoz

Pisum sativum

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Pea
Peas are stored in the pod.
Pea plant
Scientific classification Edit this classification
Missing taxonomy template (fix): Fabeae
Genus: Lathyrus
Species:
L. oleraceus
Binomial name
Lathyrus oleraceus
Lam. (1779)[1]
Synonyms[1]
Synonymy
  • Lathyrus schaeferi Kosterin (2017)
  • Pisum abyssinicum A.Braun (1841)
  • Pisum album Garsault (1764), opus utique rej.
  • Pisum arvense L. (1753)
  • Pisum baclium Steud. (1841), not validly publ.
  • Pisum biflorum Raf. (1810)
  • Pisum borussicum Steud. (1841), not validly publ.
  • Pisum chlorospermum Steud. (1841), not validly publ.
  • Pisum coccineum Medik. (1787)
  • Pisum coerulescens Steud. (1841), not validly publ.
  • Pisum commune Clavaud (1884)
  • Pisum elatius M.Bieb. (1808)
  • Pisum elatum Ser. (1825)
  • Pisum excorticatum Steud. (1841), not validly publ.
  • Pisum fertile Steud. (1841), not validly publ.
  • Pisum granulatum J.Lloyd (1844)
  • Pisum hortense Asch. & Graebn. (1910)
  • Pisum humile Mill. (1768)
  • Pisum humile Boiss. & Noë (1856), nom. illeg.
  • Pisum jomardii Schrank (1805)
  • Pisum leptolobum Rchb. (1832)
  • Pisum macrocarpum Ser. ex Schur (1866)
  • Pisum macrospermum Steud. (1841)
  • Pisum oleraceus var. govorovii Golodk. (1935)
  • Pisum praecox Steud. (1841)
  • Pisum prolificum Steud. (1841)
  • Pisum pumilio (Meikle) Greuter (1973)
  • Pisum quadratum (L.) Rchb. (1832)
  • Pisum ramulare Rchb. (1832)
  • Pisum roseum Steud. (1841), not validly publ.
  • Pisum rugosum Steud. (1841), not validly publ.
  • Pisum saccharatum Rchb. (1832)
  • Pisum sativum L. (1753)
  • Pisum sibiricum Steud. (1841), not validly publ.
  • Pisum smyrnense Steud. (1841), not validly publ.
  • Pisum syriacum C.O.Lehm. ex El-Gadi & al. (1987), nom. superfl.
  • Pisum tetragonum Pasq. (1867)
  • Pisum thebaicum Willd. (1814)
  • Pisum transcaucasicum (Govorov) Stankov (1949), not validly publ.
  • Pisum tuffetii R.Lesson (1835)
  • Pisum umbellatum (L.) Mill. (1768)
  • Pisum uniflorum Moench (1794)
  • Pisum variegatum C.Presl (1826)
  • Pisum viride Steud. (1841), not validly publ.
  • Pisum vulgare J.Jundz. (1830)
  • Pisum zeylanicum Steud. (1841), not validly publ.


Főnév

Pisum sativum (tsz. Pisum sativums)

  1. (gyógyszertan) borsó

A Pisum sativum, közismert nevén kerti borsó, az egyik legismertebb hüvelyes növényfaj, amelyet világszerte termesztenek és fogyasztanak. A borsó jelentősége nemcsak gasztronómiai, hanem agronómiai, genetikai és történelmi szempontból is kiemelkedő. Az emberiség évezredek óta használja táplálékként, és Gregor Mendel kísérletei révén a modern genetika alapkövévé vált. Ebben az ismertetőben részletesen bemutatjuk a Pisum sativum botanikai jellemzőit, elterjedését, termesztését, biológiáját, tápértékét, felhasználási módjait, valamint a borsó szerepét a tudományban és kultúrában.



1. Rendszertani besorolás

Kategória Megnevezés
Ország Növények (Plantae)
Törzs Zárvatermők (Angiospermae)
Osztály Kétlevelűek (Eudicots)
Rend Hüvelyesek (Fabales)
Család Pillangósvirágúak (Fabaceae)
Nemzetség Pisum
Faj Pisum sativum L.



2. Botanikai jellemzés

A Pisum sativum egy egynyári növény, amely a pillangósvirágúak családjába tartozik. Lágyszárú, kapaszkodó hajtásrendszerrel rendelkező növény, amely gyakran támasztékra szorul a növekedéshez.

2.1. Gyökérzet

A borsó karógyökeres, és a gyökérrendszerén Rhizobium fajokkal szimbiózisban élő nitrogénkötő gümők alakulnak ki. Ez a kapcsolat lehetővé teszi, hogy a növény nitrogént juttasson a talajba, így elősegítve a talajjavítást is.

2.2. Szár

A borsó szára lágy, gyakran elágazó, és elérheti az 50–200 cm-es hosszúságot. Kapaszkodásra módosult levélkék, ún. kacsok fejlődnek a hajtásvégeken.

2.3. Levél

Páratlanul szárnyalt levelei több levélkéből állnak, a levélcsúcs kaccsá alakul. A levélhónaljakban fejlődnek a virágok.

2.4. Virág

A borsó kétivarú, pillangós virágai általában fehérek vagy ibolyásak. A virágok öntermékenyek, de bizonyos esetekben rovarok segíthetik a beporzást.

2.5. Termés

A termés egy hüvely, amelyben több, gömbölyű vagy kissé lapított mag, azaz borsószem fejlődik. A szín és méret változatos lehet – zöld, sárga, néha lilás árnyalatú is előfordul.



3. Elterjedés és eredet

A Pisum sativum eredeti elterjedési területe Délnyugat-Ázsia és a Közel-Kelet, különösen a Termékeny Félhold térsége. Már az újkőkorszak óta ismert és termesztett növény. Régészeti leletek szerint több mint 7000 éves múltra tekint vissza.

A borsó az emberi történelem során gyorsan elterjedt Európában, majd a gyarmatosítás idején más kontinenseken is elterjedt. Ma már világszerte termesztik, különösen mérsékelt égövi régiókban.



4. Termesztés

4.1. Talaj és éghajlat

A Pisum sativum jól alkalmazkodik a különböző talajtípusokhoz, de a jó vízáteresztő képességű, középkötött, semleges vagy enyhén lúgos pH-jú talajt kedveli. A túl savanyú vagy pangó vizes talajokat nem tűri.

Éghajlat szempontjából a hűvösebb, mérsékelt klímát kedveli. A vetést kora tavasszal végzik, mivel a borsó jól tűri a kisebb fagyokat is.

4.2. Vetés és gondozás

A vetés magról történik, általában március-áprilisban. A vetési mélység 3–5 cm, a sortávolság 30–50 cm. A borsó gyorsan kel, és hamar fejlődik.

A termesztés során a legfontosabb ápolási munkák:

  • gyomlálás,
  • öntözés szárazság idején,
  • szükség esetén támaszték kihelyezése,
  • kártevők és betegségek elleni védekezés.

4.3. Betakarítás

A borsót zölden (cukorborsó) vagy teljesen éretten (száraz borsó) is betakaríthatják. A zöldborsót friss fogyasztásra vagy fagyasztásra szedik, míg a száraz borsó konzerv- vagy takarmányipari alapanyag lehet.



5. Fajták

A Pisum sativum több alfajt, változatot és kultivárt foglal magába, főbb típusai:

  • Cukorborsó (Pisum sativum var. saccharatum) – ehető hüvelyű borsó.
  • Kifejtőborsó – az érett magok kifejtésére termesztik.
  • Ráncosmagvú borsó – édesebb, friss fogyasztásra alkalmas.
  • Simamagvú borsó – inkább konzervipari, száraz felhasználásra alkalmas.



6. Felhasználás

6.1. Gasztronómia

A borsó jelentős élelmiszernövény, amit sokféle formában fogyasztanak:

  • frissen (zöldborsó, salátákban),
  • főzve (levesek, főzelékek, köretek),
  • konzerválva (befőtt, fagyasztott),
  • szárítva és őrölve (borsóliszt),
  • csíráztatva (salátákba, szendvicsekbe).

A borsó nemcsak ízletes, hanem tápláló is – fehérjetartalma kiemelkedő, ezért vegetáriánus étrendben is fontos szerepet tölt be.

6.2. Takarmányozás

A borsó fehérjedús állati takarmány. A mag mellett a szár és hüvely is hasznosítható szárított formában.

6.3. Talajjavítás

Nitrogénmegkötő képessége miatt zöldtrágyaként is alkalmazzák, különösen vetésforgóban. Kiváló elővetemény gabonafélék számára.



7. Kémiai összetétel és tápérték

A borsó jelentős tápértékkel rendelkezik:

Összetevő Tartalom (100 g friss borsóban)
Energia ~80 kcal
Fehérje 5–7 g
Szénhidrát 12–15 g
Rost 5 g
Zsír <1 g
C-vitamin 40–60 mg
A-vitamin 40–70 µg
B-vitaminok jelentős mennyiség
Vas ~1,5 mg
Magnézium, kálium szintén jelentős mennyiségben



8. Egészségügyi hatások

A borsó egészséges táplálék, mivel:

  • magas a rosttartalma, javítja az emésztést,
  • gazdag antioxidánsokban (pl. flavonoidok),
  • alacsony zsírtartalmú, viszont fehérjében gazdag,
  • segít szabályozni a vércukorszintet,
  • támogatja a szív- és érrendszer egészségét.



9. Genetikai és tudományos jelentőség

9.1. Mendel és a genetika

A Pisum sativum világtörténeti jelentőségét Gregor Mendel munkássága révén nyerte el. Az 1800-as években Mendel borsóval végzett keresztezési kísérletei fektették le a klasszikus genetika alapelveit:

  • uniformitás szabálya,
  • hasadás szabálya,
  • független öröklődés szabálya.

A borsó azért volt ideális kutatási alany, mert:

  • jól elkülöníthető tulajdonságokat mutat (pl. zöld/sárga szín, sima/ráncos mag),
  • könnyen keresztezhető,
  • gyorsan fejlődik.

9.2. Genom és biotechnológia

A Pisum sativum genomját részben már feltérképezték. A borsó modellnövény a hüvelyesek genetikai vizsgálatához. A génszerkesztési technológiák (CRISPR, mutagenezis stb.) is használhatók rajta, különösen a hozam, betegségellenállás vagy tápanyagprofil javítására.



10. Kártevők és betegségek

A borsó hajlamos több kártevő és betegség támadására, mint például:

10.1. Kártevők

  • Borsózsizsik (Bruchus pisorum) – a magvakban fejlődik.
  • Levéltetvek – vírusokat is terjeszthetnek.
  • Tripszek, atkák – levélkárosodást okozhatnak.

10.2. Betegségek

  • Liszharmat
  • Peronoszpóra
  • Borsórozsda
  • Fuzáriumos hervadás
  • Vírusos mozaikbetegségek (PMV)

A megelőzés és védekezés fontos része a vetésforgó, ellenálló fajták használata, illetve biológiai és kémiai növényvédelem.



11. Kulturális jelentőség

A borsó sok kultúrában a megújulás, bőség és termékenység szimbóluma. Több nyelvben is szerepel szólásokban, pl. „nem egy borsószemes álom”, utalva a híres Andersen mesére („A borsószem hercegkisasszony”).



12. Gazdasági jelentőség

A borsó fontos piaci növény a frisspiacon, konzerviparban és vetőmagként is. Nagy borsótermelő országok:

  • Kína – világelső zöldborsóban,
  • India – jelentős szárazborsó-termesztés,
  • Oroszország, Kanada, Franciaország – exportorientált termesztés,
  • Magyarország – jó minőségű konzervborsó.

A globális borsópiac növekedését a növényi fehérje iránti kereslet is ösztönzi (pl. borsófehérje-izolátum sporttáplálékokban).



Összegzés

A Pisum sativum, azaz a kerti borsó, egy ősi, mégis modern jelentőségű növény, amelyet a táplálkozás, a mezőgazdaság és a tudomány egyaránt értékel. Egyszerre tápláló, sokoldalúan felhasználható és agronómiailag előnyös kultúrnövény. Nem csupán egy hétköznapi zöldség, hanem a genetikai tudomány bölcsője, a fenntartható mezőgazdaság egyik kulcsa, valamint a jövő fehérjeforrásainak egyik ígéretes alanya.