Ugrás a tartalomhoz

Pope John Paul II

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból


Főnév

Pope John Paul II (tsz. Pope John Paul IIs)

  1. (informatika) II. János Pál pápa (született Karol Józef Wojtyła, 1920. május 18. – 2005. április 2.) a Római Katolikus Egyház 264. pápája volt 1978 és 2005 között. Ő volt az első nem olasz pápa 455 év után, valamint a lengyel származású első egyházfő. Közel 27 évig tartó pápasága a 20. század és a kora 21. század egyik legmeghatározóbb vallási, politikai és morális vezetőjévé tette. Nevéhez fűződik a kommunizmus elleni békés fellépés Kelet-Európában, az ifjúság evangelizációja, az egyház tanításainak határozott képviselete, valamint az interreligiózus párbeszéd előmozdítása.



Gyermekkor és fiatalság

Karol Józef Wojtyła 1920. május 18-án született Wadowicében, egy kisvárosban, Krakkótól nem messze, Lengyelországban. Apja katonatiszt, anyja tanítónő volt, de fiatalon árvaságra jutott: édesanyja 9 éves korában meghalt, bátyja 12 éves korában, apja pedig 20 éves korában.

Ifjúkorában kiváló diák és sportoló volt, különösen szeretett síelni, úszni és túrázni. A Krakkói Jagelló Egyetemen tanult irodalmat és színháztudományt, emellett amatőr színészként is tevékenykedett. Mélyen érdeklődött a kultúra, a nyelvek és a filozófia iránt.



A második világháború és papi hivatás

1939-ben a náci Németország megszállta Lengyelországot, az egyetemeket bezárták, és Karol kőfejtőként és gyári munkásként dolgozott, hogy elkerülje a kényszermunkát Németországban. Ekkor kezdett titokban papnövendékként tanulni, és 1946-ban pappá szentelték.

A háború utáni években Rómában tanult tovább, majd visszatérve Lengyelországba teológiai professzorként, lelkipásztorként, később krakkói segédpüspökként (1958), majd érsekként (1964) szolgált. 1967-ben VI. Pál pápa bíborossá nevezte ki.



A pápa megválasztása (1978)

  1. Pál pápa halála után, 1978. augusztusában I. János Pál pápát választották meg, aki azonban csupán 33 napig töltötte be hivatalát. A második 1978-as konklávé során, október 16-án a bíborosok a viszonylag fiatal (58 éves) Karol Wojtyła mellett döntöttek.

Így ő lett II. János Pál pápa, az első szláv pápa, az első nem olasz egyházfő a 16. század óta, és az egyik legnagyobb hatású egyházfő a modern történelemben.



Pápaságának fő jellemzői

1. A kommunizmus elleni fellépés

Lengyel származása miatt különleges jelentőséggel bírt a vasfüggönyön túli népek számára. 1979-es első lengyelországi látogatása során több millióan vettek részt a miséin – ez megerősítette az embereket az önazonosságukban és hitükben.

Támogatta a Szolidaritás mozgalmat, kapcsolatot tartott Lech Wałęsával, és fellépése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 1989-ben békés úton bukott meg a kommunizmus Lengyelországban, majd más kelet-európai országokban is.

Ronald Reagannel és Margaret Thatcherrel együtt a 20. század kulcsfigurája volt a kommunizmus megdöntésében.



2. Emberi méltóság és életvédelem

Tanításaiban hangsúlyozta az emberi élet szentségét a fogantatástól a természetes halálig. Határozottan kiállt:

  • az abortusz ellen,
  • az eutanázia ellen,
  • a halálbüntetés fokozatos felszámolása mellett.

Enciklikáiban (pl. Evangelium Vitae, 1995) az életkultúra és a halálkultúra szembenállásáról írt.



3. Az ifjúság és a család támogatása

1985-ben elindította a Katolikus Ifjúsági Világtalálkozót (World Youth Day), amely százezreket mozgatott meg. A fiatalokat a hit, közösség és remény szellemében akarta megerősíteni.

Számos dokumentumot írt a házasságról, családról és szexualitásról, melyekben a keresztény szeretetközösséget és felelősségteljes szülőséget hangsúlyozta (Familiaris Consortio, 1981).



4. Interreligiózus és ökumenikus párbeszéd

  • Először kérte a katolikus egyház bocsánatát a holokausztban való mulasztásaiért.
  • Ellátogatott zsinagógába (Róma, 1986) és mecsetbe (Damaszkusz, 2001) – először történt ilyen pápa részéről.
  • Támogatta a keresztény egységtörekvéseket, különösen az ortodox egyházakkal való kapcsolatokban.



5. Pápai írásai és filozófiája

  1. János Pál 14 enciklikát, több tucat apostoli buzdítást, levelet és egy könyvet írt (Crossing the Threshold of Hope), amely világsiker lett.

Filozófiája antropológiai alapú volt: az embert a személy méltóságán és szabadságán keresztül közelítette meg. Fenomenológiai és tomista hatások érezhetők gondolkodásában. „Test teológiája” elnevezésű tanítása a test, szerelem és házasság mélyebb spirituális jelentését tárgyalta.



Merénylet és szenvedés

  1. május 13-án a Szent Péter téren Mehmet Ali Ağca török merénylő három lövéssel megsebesítette. A pápa súlyosan megsérült, de csodával határos módon felépült. Egy évvel később megbocsátott merénylőjének, akit személyesen látogatott meg a börtönben.

Ettől kezdve pápaságának egyik kulcstémája lett a megbocsátás, szenvedés és keresztrefeszített szeretet.



Hanyatló egészség és halála

Az 1990-es évektől egyre romlott egészsége, különösen a Parkinson-kór miatt. Ennek ellenére mindvégig folytatta hivatalát, sőt még világkörüli zarándoklatait is, köztük:

  • 129 országban járt
  • több mint 1 milliárd emberrel találkozott személyesen
  • több millió embert vonzott miséire
  1. április 2-án halt meg a Vatikánban. Halálhírére emberek tízmilliói imádkoztak, gyászolták, és „szentet akarunk” feliratokat emeltek a Szent Péter téren.



Boldoggá avatása és szentté nyilvánítása

Benedek pápa 2011-ben boldoggá avatta, Ferenc pápa pedig 2014-ben szentté nyilvánította. Az eljárás során két csodatételt tulajdonítottak neki, amelyeket az egyház orvosilag és teológiailag igazolt.



Öröksége és jelentősége

  • Szerepe a kommunizmus békés lebontásában történelmi jelentőségű
  • Fiatalok millióit inspirálta világszerte
  • A pápai hivatal emberi arcát mutatta meg: szenvedve, szeretve, bocsátva
  • Az ő nevéhez fűződik a katolikus egyház globális térnyerése, különösen Afrikában és Latin-Amerikában



Zárszó

  1. János Pál pápa nemcsak vallási vezető, hanem erkölcsi iránytű volt egy megrendült világ számára. Tanítása, bátorsága, nyitottsága és hite a szabadságban és az emberi méltóságban maradandó örökség.

Ő volt a „ne féljetek” pápája, aki nemcsak az egyházat, hanem a világot is hívta a remény, szeretet és igazság útjára.

„Ne féljetek! Tárjátok ki a kapukat Krisztus előtt!” – e szavai a világ milliói szívébe égtek.