Ugrás a tartalomhoz

Joseph Priestley

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
(Priestley szócikkből átirányítva)

Angol


Főnév

Joseph Priestley (tsz. Joseph Priestleys)

  1. (informatika) Joseph Priestley (1733. március 13. – 1804. február 6.) angol teológus, filozófus, pedagógus, természettudós és kémikus volt, aki leginkább a gázok tanulmányozásáról, különösen az oxigén felfedezéséről ismert. Ugyanakkor vallási gondolkodóként, politikai aktivistaként és tudománynépszerűsítőként is jelentős szerepet játszott a felvilágosodás korában. Élete során elmosódott a határ a vallás, a filozófia és a tudomány között – ő egyben volt lelkész és kémikus, forradalmár és tanító.


Gyermekkor és tanulmányok

Priestley 1733-ban született Anglia nyugati részén, egy puritán szellemű családban. Apja textilmunkás volt. Kora gyermekkorától fogva szokatlan intelligenciát mutatott, és hamar nyilvánvalóvá vált, hogy tanulmányokra termett. A helyi iskolák után a Daventry Academy nevű nonkonformista iskolában tanult – ez fontos volt, mivel az anglikán egyházon kívüli (dissenter) nézeteket vallók ekkor nem tanulhattak Oxfordon vagy Cambridge-en.


Vallási és filozófiai nézetei

Priestley unitárius volt, azaz elvetette a Szentháromság tanát, és hitt az értelemmel összeegyeztethető vallásban. Racionalista és deista beállítottságú volt: hite szerint Isten megismerhető az ész és a természeti törvények révén. Később determinista lett, és úgy gondolta, hogy a világ mechanikus elvek szerint működik, ahogyan azt Newton leírta.

Számos teológiai könyvet írt, amelyek közül sokat erőteljes kritikával fogadtak. Ugyanakkor hatott olyan gondolkodókra, mint Thomas Jefferson, akivel később levelezett is.


Pedagógiai tevékenysége

Fiatal korától kezdve tanított: először magániskolákban, majd a Warrington Academy oktatójaként. Ott filozófiát, nyelvet, retorikát és tudományt is tanított. Később tankönyveket is írt, például:

  • The Rudiments of English Grammar (1761)
  • Chart of Biography és Chart of History – didaktikus idővonalak, amelyek újító módon szemléltették a történelmet és az életrajzokat.


Tudományos érdeklődése és módszerei

Priestley nem volt laboratóriumi típusú vegyész: kutatásai során gyakran egyszerű, olcsó eszközöket használt. Módszerei nem mindig voltak precízek, de megfigyeléseit rendkívüli logikai érzékkel értelmezte. Nemcsak a megfigyelések, hanem a gondolatkísérletek és a filozófiai következtetések is fontos szerepet kaptak nála.


A gázkutatás és az oxigén „felfedezése”

1767-ben írta meg The History and Present State of Electricity című munkáját, ami révén kapcsolatba került Benjamin Franklin-nel és más tudósokkal.

1772-ben kezdett kísérletezni gázokkal. Felfedezte és tanulmányozta többek között:

  • Szén-dioxid (fixed air) – ebben oldott vizet, és ezzel előállította az első szénsavas vizet.
  • Ammónia, dinitrogén-oxid, kén-dioxid, hidrogén-klorid és más gázok – ezek a „megrögzött levegő” különböző formái voltak a korabeli szóhasználatban.

1774-ben egy kísérlet során vörös higanyoxidot hevített és megfigyelte, hogy az anyag egy újfajta levegőt bocsát ki, amely támogatja az égést és az életet. Ezt a gázt később „dephlogisticated air”-nek nevezte. Ma már tudjuk: ez az oxigén volt.

Bár Carl Wilhelm Scheele már korábban is előállította az oxigént, Priestley volt az első, aki publikálta és rendszerezte felfedezését. A gáz pontos természetét később Antoine Lavoisier értelmezte helyesen, ő vezette be az „oxigén” elnevezést is – és ezzel elindította a modern kémiát.


A flogisztonelmélet és viták

Priestley erősen hitt a flogisztonelméletben, ami azt állította, hogy az égés során egy „flogiszton” nevű anyag távozik az anyagokból. Bár az oxigén felfedezése megingatta ezt az elméletet, Priestley még élete végén is ragaszkodott hozzá, és hevesen ellenezte Lavoisier új elméletét, amely az oxidáció és a tömegmegmaradás fogalmára épült.

Ez mutatja, hogy bár zseniális kísérletező volt, bizonyos tudományos paradigmaváltásokat nem volt hajlandó elfogadni.


Politikai nézetek és üldöztetés

Priestley liberális politikai nézeteket vallott: támogatta az amerikai függetlenséget, a francia forradalmat, valamint a vallásszabadságot és a polgári jogokat. Emiatt hazájában egyre népszerűtlenebb lett. 1791-ben Birmingham városában házát és laborját felgyújtották a zavargók – ez az ún. Priestley-riot.

Ezután Londonba, majd végül az Egyesült Államokba emigrált, ahol barátságban élt Jeffersonnal és más forradalmi gondolkodókkal.


Az utolsó évek és halála

Priestley Pennsylvaniában telepedett le, és folytatta tudományos és filozófiai írásait. Ott hunyt el 1804-ben, 70 éves korában. Utolsó éveiben is aktív maradt: laboratóriuma és könyvtára újraépült, és számos levelezést folytatott a kor nagy gondolkodóival.


Öröksége

Joseph Priestley maradandó hatást gyakorolt:

  • A kémia történetére, mint a gázok úttörő kutatója.
  • A szénsavas italok előfutáraként, kémiai kísérlete révén.
  • A vallásszabadság és a tolerancia hirdetőjeként.
  • A nevelés újítójaként, aki vizualizált történelmi oktatási eszközöket alkotott.

Tiszteletére a Joseph Priestley House Museum működik az USA-ban, ahol az oxigén felfedezésének helyét őrzik. Számos tudományos társaság díjat nevezett el róla (pl. Priestley-érem – az American Chemical Society legrangosabb elismerése).


Zárszó

Joseph Priestley egy különleges kor szülötte volt, amelyben a tudomány, a filozófia és a politika még elválaszthatatlanul összefonódtak. Egyszerre volt kísérletező tudós, hithű teológus és szabadságpárti gondolkodó. Bár néhány elmélethez túl sokáig ragaszkodott, felfedezései és gondolatai máig érezhető hatást gyakorolnak nemcsak a kémiára, hanem az emberi gondolkodás szabadságára is.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Joseph_Priestley&oldid=3511331”