Ugrás a tartalomhoz

Alekszandr Prohorov

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
(Prohorov szócikkből átirányítva)


Főnév

Alekszandr Prohorov (tsz. Alekszandr Prohorovs)

  1. (informatika) Alekszandr Mihajlovics Prohorov (oroszul: Александр Михайлович Прохоров; született: 1916. július 11., Atherton, Queensland, Ausztrália – meghalt: 2002. január 8., Moszkva, Oroszország) szovjet-orosz fizikus, a lézer- és maserfizika úttörője, aki 1964-ben fizikai Nobel-díjat kapott a koherens sugárzás kvantumelméleti alapjainak kidolgozásáért és a maser (mikrohullámú erősítő) kifejlesztéséért.


Korai élete és tanulmányai

Alekszandr Prohorov szülei orosz emigránsok voltak, akik a cári elnyomás miatt menekültek Ausztráliába. Édesapja bolsevik szimpatizáns volt, ezért a család az Októberi forradalom után visszatért a Szovjetunióba, amikor Alekszandr még csak 7 éves volt.

1934-ben felvételt nyert a Leningrádi Állami Egyetem fizikai karára, ahol nagy hatással volt rá a kvantummechanika gyors fejlődése és a modern fizika iránti növekvő érdeklődés. 1939-ben végzett, de rövidesen besorozták a Vörös Hadseregbe, és a második világháborúban harcolt. Megsebesült, kitüntették bátorságáért, majd leszerelése után visszatért a tudományos pályára.


Tudományos pálya: Lebegyev Fizikai Intézet

A háború után Prohorov csatlakozott a P. N. Lebegyev Fizikai Intézethez (FIAN), Moszkvában, ahol elsősorban rádiófizikai és kvantumoptikai kutatásokat végzett.

Itt kezdett dolgozni együtt Nyikolaj Baszovval, akivel közösen alapozták meg a kvantumelektronika új területét. Az ő közös kutatásuk vezetett a maser (Microwave Amplification by Stimulated Emission of Radiation) megalkotásához, amely az első működő eszköz volt a gerjesztett emisszió gyakorlati alkalmazására.


A maser és a kvantumelektronika úttörése

1954-ben Prohorov és Baszov először publikálták elméleti munkájukat az ammoniával működő maserről. Ez a berendezés képes volt rendkívül keskeny spektrumú, koherens mikrohullámú sugárzás előállítására.

Ez az elv a stimulated emission (gerjesztett emisszió) Einstein által 1917-ben leírt kvantummechanikai jelenségére épül:

  • Egy atom, ha egy magasabb energiájú állapotban van, és egy adott frekvenciájú fotonnal találkozik, ugyanolyan fotont bocsát ki, így koherens erősítés történik.

Prohorov és Baszov ezt az elvet hasznosította praktikus eszközben, így megnyitva az utat a lézerek kifejlesztése felé.


A lézer elméleti megalapozása

A maserrel kapcsolatos siker után Prohorov és Baszov továbbléptek, és elkezdték vizsgálni, hogyan lehetne ezt a jelenséget optikai frekvenciákra is kiterjeszteni.

Ők voltak az elsők, akik elméletben javasolták az optikai maser (a későbbi lézer) működési elvét. Ugyanebben az időben – tőlük függetlenül – Charles Townes és Arthur Schawlow az Egyesült Államokban is hasonló következtetésekre jutottak. A lézer első kísérleti megvalósítása végül Theodore Maiman nevéhez fűződik (1960).

Prohorov azonban nagyban hozzájárult a lézeres rezonátorok, anyagok és tükrözési rendszerek elméleti hátterének kidolgozásához, és szilárdtest-lézerek fejlesztésében is szerepet vállalt.


Nobel-díj (1964)

Alekszandr Prohorov, Nyikolaj Baszov és Charles H. Townes megosztva kapták a 1964-es fizikai Nobel-díjat:

„az elektromágneses sugárzás stimulált emisszión alapuló módszereinek kifejlesztéséért és a maser–lézer elv kidolgozásáért.”

Ez volt az első alkalom, hogy a kvantumelektronika területe ilyen rangos elismerésben részesült, és a díj a lézertechnológia egész későbbi fejlődését megalapozta.


Kutatási területek és további munkásság

A Nobel-díj után Prohorov folytatta kutatásait számos területen:

  • Gyors modulációjú lézerek és fényforrások,
  • Koherens fényanyag-kölcsönhatások vizsgálata,
  • Lézeres spektroszkópia,
  • Precíziós mérési technikák fejlesztése, többek között időmérésben és navigációban.

Emellett aktív szerepet vállalt a szovjet tudománypolitikában is:

  • A Szovjet Tudományos Akadémia tagja, később alelnöke lett.
  • Főszerkesztője volt számos tudományos folyóiratnak.
  • Támogatta a fiatal kutatók képzését, és több generáció számára biztosított mentorálást.


Elismerések és kitüntetések

Prohorov számos tudományos és állami elismerésben részesült:

  • Lenin-díj (1959)
  • Állami-díj (1980)
  • Kétszeres Hős Munkás érdemrend
  • Több szovjet és nemzetközi tudományos akadémia tagja
  • Díszdoktor számos külföldi egyetemen

Nevét több intézmény és díj is viseli, köztük az Alekszandr M. Prohorov Fizikai Intézet.


Személyisége és öröksége

Alekszandr Prohorov kivételes elméleti és kísérleti érzékkel bírt, egyaránt otthonosan mozgott az absztrakt kvantumelmélet és a gyakorlati eszközfejlesztés világában. Munkásságát precizitás, rendszeresség és előrelátás jellemezte.

Tudós kollégái és tanítványai alázatos, csendes és együttműködő emberként emlékeznek rá. Kutatásainak hatása máig érződik a modern optikában, a telekommunikációban, a méréstechnikában, sőt az orvosi diagnosztikában is.


Halála

Alekszandr Prohorov 2002-ben hunyt el Moszkvában, 85 éves korában. Haláláig aktív maradt a tudományos életben, több bizottság és folyóirat szerkesztőbizottságának tagja volt.


Összegzés

Jellemző Részletek
Teljes név Alekszandr Mihajlovics Prohorov
Született 1916. július 11., Atherton, Ausztrália
Meghalt 2002. január 8., Moszkva, Oroszország
Fő kutatási terület Kvantumelektronika, maser, lézerfizika
Nobel-díj 1964, fizika
Legnagyobb eredmény Maser elméleti és gyakorlati kifejlesztése
Társ Nobel-díjasok Nyikolaj Baszov, Charles Townes
Munkahelye Lebegyev Fizikai Intézet (FIAN), Moszkva


Alekszandr Prohorov neve örökre beíródott a tudomány történetébe mint a koherens fényforrások elméleti alapjainak megalkotója, a lézertechnológia egyik atyja. Munkássága megmutatja, hogyan képes a tiszta elméleti fizika konkrét eszközök és ipari alkalmazások megteremtésére.

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Alekszandr_Prohorov&oldid=3505284”