Ugrás a tartalomhoz

Rabindranath Tagore

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Angol


Főnév

Rabindranath Tagore (tsz. Rabindranath Tagores)

  1. (informatika) Rabindranath Tagore (bengáliul: রবীন্দ্রনাথ ঠাকুর; 1861. május 7. – 1941. augusztus 7.) bengáli költő, író, zeneszerző, festő, filozófus és a modern indiai irodalom kiemelkedő alakja volt. A brit India idején élt, és ő lett az első nem európai, aki elnyerte az irodalmi Nobel-díjat (1913), a Gítándzsali (Áldozati énekek) című művéért. Tagore munkássága túlmutatott a költészeten: a 20. század egyik kultúraközvetítő zsenije, akinek hatása nemcsak Indiára, hanem a világ irodalmára és gondolkodására is kiterjedt.


Családja és fiatalkora

Tagore egy jómódú és művelt bengáli bráhmin családban született Kalkuttában (ma: Kolkata). Apja, Debendranath Tagore, a Brahmo Szamádzs (egy hindu reformmozgalom) vezetője volt, aki nyugati és keleti eszméket is ötvözött vallási gondolkodásában. A Tagore-család az indiai reneszánsz egyik központja volt – testvérei és rokonai között is számos író, zeneszerző, tudós és reformer volt.

Mivel a formális iskolát nem szerette, otthon tanult. Klasszikus indiai irodalmat, szanszkritot, majd angol, francia, német irodalmat is olvasott. 17 évesen Londonba küldték jogi tanulmányokra, de hamar abbahagyta, és visszatért Indiába. Az ott töltött rövid idő viszont megismertette a nyugati kultúrával, különösen a romantikus költészettel (pl. Shelley, Keats, Wordsworth).


Költészet és próza

Tagore költészete mélyen spirituális és emberközpontú. Verseiben Isten keresését, a természet szépségét, a szeretet, a halál, a lélek és a nemzeti identitás kérdéseit vizsgálta.

Legismertebb műve a Gítándzsali (Áldozati énekek), amely angol fordításban vált világhírűvé. Ebben a kötetben a misztikus Isten-keresés, a belső csend, és a szabadságvágy dominál. Költészete lírai, egyszerre bensőséges és univerzális.

Több száz verset, novellát és regényt írt. Fontosabb prózai művei közé tartoznak:

  • Gora – társadalmi és politikai regény a vallás, identitás és nacionalizmus határáról.
  • A csónak nélküli férfi – lélektani regény.
  • A postás – rövid drámai történet a halál és elfogadás témájában.


Zene és festészet

Tagore több mint 2000 dalt szerzett, amelyeket ma Rabindra Szangít néven ismernek. Ezek a dalok különböző műfajok határán mozognak: klasszikus indiai zene, bengáli népdal, valamint nyugati hatások egyaránt megjelennek bennük.

Ő írta India (Jana Gana Mana) és Banglades (Amar Shonar Bangla) nemzeti himnuszait is – egyedülálló teljesítmény a világon.

60 éves korában kezdett festeni, autodidakta módon. Festményei absztrakt, szimbolikus stílusban készültek, és sokszor sötét tónusú arcokat, emberalakokat ábrázolnak.


Szellemi gondolkodás és társadalmi eszmék

Tagore humanista filozófus volt, aki az egyéni szabadság, az emberi méltóság és a világpolgárság eszméit hirdette. Bár támogatta India függetlenségét, ellenállt a militáns nacionalizmusnak – szerinte az erőszakmentes, spirituális fejlődés az egyetlen út.

Ellenezte a kasztrendszert, a nőelnyomást és a babonás vallásosságot. A Brahmo Szamádzs elveit követve egy újfajta, szabadabb hitvilágot hirdetett. Hitt abban, hogy Kelet és Nyugat tanulhat egymástól.

Mahatma Gandhival közeli, de kritikus barátságot ápolt. Ő nevezte Gandhit „Mahátmának” („nagy lélek”), ugyanakkor bírálta Gandhi gazdasági elképzeléseit (pl. gépellenességét).


Nobel-díj és nemzetközi hírnév

Tagore 1913-ban megkapta az irodalmi Nobel-díjat, elsőként az ázsiai és nem európai szerzők közül. A Svéd Akadémia indoklása szerint Tagore „mélyen érzékeny, friss és gyönyörű költészetet” hozott létre, amely világszerte spirituális kapcsolatot teremtett.

Ezután számos nemzetközi utazást tett:

  • 1916–1917 – Egyesült Államok és Japán
  • 1920-as években – Anglia, Németország, Franciaország, Kína, Indonézia, Oroszország

Ezeken az utakon előadásokat tartott az emberi méltóságról, globalizációról, a nyugati és keleti kultúra összefonódásáról, és kulturális követként működött.


Santiniketan – Az iskolateremtő

Tagore megalapította Santiniketan nevű iskoláját 1901-ben, amelyből később a Visva-Bharati Egyetem lett. Ez az intézmény újfajta, természetközeli, kreatív oktatási modellt valósított meg, elutasítva a brit-indiai merev, poros rendszert.

Az iskola célja: egyesíteni a nyugati tudományokat a keleti bölcsességgel, az oktatást művészettel, meditációval, természetközeli tanulással kiegészítve.


Politikához való viszonya

Tagore kritikusan szemlélte a gyarmati uralmat, de nem volt politikai forradalmár. A „szelíd ellenállás” és a belső szabadság híve volt.

  • Tiltakozásul a brit elnyomás ellen visszautasította a „lovagi címet” (Sir), amikor 1919-ben az Amritszári vérengzés során a brit hadsereg több száz ártatlan indiai tüntetőt ölt meg.
  • Írásaiban és előadásaiban gyakran hangsúlyozta, hogy az igazi szabadság nem politikai, hanem spirituális és intellektuális.


Halála és öröksége

Tagore 1941-ben halt meg Santiniketanban, 80 évesen. Addigra már nemcsak India, hanem a világ is egyik legnagyobb kulturális alakjaként tisztelte.

Öröksége:

  • Költészete a spirituális líra egyik csúcspontja.
  • Gondolkodása előrevetítette a multikulturalizmus, posztkolonializmus, környezetbarát nevelés eszméit.
  • Dalai, festményei, iskolamodellje ma is élő részei India kulturális életének.
  • Magyarországon több verse is megjelent magyarul, és filozófiája sok hazai gondolkodóra is hatással volt.


Érdekességek

  • Tagore élete során közel 50 kötet verset, több tucat regényt, több száz novellát és 2000-nél több dalt írt.
  • Az UNESCO a Tagore–Neruda–Césaire év keretében 2011-et a születése 150. évfordulójának szentelte.
  • Szobrai megtalálhatók több országban, köztük Budapesten is, a Városligetben.
  • Hatása érzékelhető Einstein, Yeats, Gandhi, Nehru, sőt Kertész Imre írásaiban is.


Záró gondolat

Rabindranath Tagore életműve híd Kelet és Nyugat, művészet és erkölcs, spiritualitás és racionalitás között. Ő nemcsak költő és tanító volt, hanem lelki vezető is, aki a szépség, a bölcsesség és a szabadság mélyebb értelmét kutatta. Egy olyan világot képzelt el, ahol az ember nem szolga, nem uralkodó, hanem szabad szellem, aki közösségben él a természettel, másokkal – és önmagával.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Rabindranath_Tagore&oldid=3507980”