Ugrás a tartalomhoz

Reformation

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból


Főnév

Reformation (tsz. Reformations)

  1. (informatika) reformáció

A reformáció a 16. század egyik legnagyobb hatású vallási és társadalmi mozgalma volt, amely megreformálta a nyugati kereszténységet, és új egyházakat hozott létre a katolikus egyházon kívül. A reformáció Európa vallási megosztottságához, politikai átrendeződéséhez, valamint a modern világ szellemi, kulturális és társadalmi fejlődéséhez is alapvetően hozzájárult. Kezdetét hagyományosan 1517. október 31-re teszik, amikor Luther Márton közzétette 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapuján.



1. A reformáció előzményei

A középkori egyház válsága

A 15. századra a katolikus egyház számos válságtünetet mutatott:

  • A pápaság erkölcsi tekintélye megrendült, főként az Avignoni fogság (1309–1377) és a „hárompápaság” idején.
  • A papság gyakran világi módon élt, elfordult a lelkipásztori hivatástól.
  • Az egyház vagyonfelhalmozása, elvilágiasodása sokakat visszatetszéssel töltött el.
  • Búcsúcédulák árusítása (bűnbocsánat pénzért): különösen nagy visszhangot váltott ki.

Korai reformmozgalmak

A reformáció előfutárai már a 14–15. században megjelentek:

  • John Wycliffe (Anglia): a Biblia fordítását és az egyház szegénységét hirdette.
  • Jan Hus (Csehország): az egyház erkölcsi megújulását követelte, 1415-ben eretnekként megégették.
  • Erasmus: humanista, aki ugyan katolikus maradt, de az egyház reformját sürgette.



2. A reformáció kezdete – Luther Márton és a 95 tétel

  1. október 31-én Luther Márton, ágostonrendi szerzetes és teológus, kiszögezte 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára. Ebben főként a búcsúcédulák árusítását kritizálta, de mélyebb teológiai kérdéseket is felvetett:
  • Az üdvösség nem jócselekedetekből, hanem egyedül a hit által nyerhető el (sola fide).
  • A Biblia a legfőbb tekintély (sola scriptura), nem a pápa vagy a hagyomány.
  • Minden hívő közvetlen kapcsolatban állhat Istennel – „általános papság” elve.

Luther tanait gyorsan terjesztette a könyvnyomtatás, és széles tömegekhez jutottak el. A pápa kiátkozta (1521), és a wormsi birodalmi gyűlés átokkal sújtotta. V. Károly császár elítélte, de a német fejedelmek egy része mellé állt.



3. A reformáció terjedése

Német területek

Luther tanai főként Észak- és Kelet-Németországban, valamint Skandináviában terjedtek el. A reformáció nemcsak vallási, hanem politikai és gazdasági célokat is szolgált: a fejedelmek kivonták tartományaikat a császári és pápai fennhatóság alól, és az egyházi birtokokat saját kezükbe vették.

Svájc és Kálvin

A reformáció másik nagy alakja Kálvin János (Jean Calvin), aki Genfben szervezett egyházi közösséget. Tanai:

  • Predesztináció: Isten eleve elrendeli, ki üdvözül és ki nem.
  • Szabályozott erkölcsi élet: Genfet „Isten városává” alakította.
  • Kálvin eszméi Franciaországban (hugenották), Hollandiában, Skóciában és Magyarországon is elterjedtek.

Zwingli

Ulrich Zwingli Zürichben dolgozott, de tanításai Lutherétől némileg eltértek, főként az úrvacsora értelmezésében. 1531-ben harcban halt meg.

Anglia: az anglikán egyház

Angliában a reformáció politikai okból indult: VIII. Henrik el akart válni, de a pápa nem engedte, ezért 1534-ben megalapította az anglikán egyházat, amelynek feje maga az angol uralkodó lett. Később Károly és Cromwell alatt radikalizálódott, majd Erzsébet királynő alatt megszilárdult.



4. Az ellenreformáció (katolikus megújulás)

A reformációval szemben a katolikus egyház is reformokat hajtott végre – ezt nevezzük ellenreformációnak.

Tridenti zsinat (1545–1563)

  • Megerősítette a katolikus tanokat: hit + jócselekedet = üdvösség.
  • A Biblia és a hagyomány együtt a tekintély alapja.
  • Fegyelmeztette a papságot, megszigorította a képzést.
  • Megújította a liturgiát, a vallási fegyelmet.

Jezsuita rend (1534)

Loyolai Szent Ignác által alapított rend. A jezsuiták fontos szerepet játszottak:

  • Oktatásban (kollégiumok, egyetemek),
  • Missziókban (Latin-Amerika, India, Kína),
  • Protestantizmus visszaszorításában (pl. Lengyelország, Magyarország).



5. A reformáció következményei

Európa vallási megosztottsága

A reformáció véget vetett a nyugati kereszténység egységének:

  • Katolikus országok: Spanyolország, Olaszország, Ausztria, Lengyelország, Írország.
  • Protestáns országok: Skandinávia, Németország egy része, Anglia, Skócia, Hollandia, Svájc.

A vallási különbségek gyakran fegyveres konfliktushoz vezettek, mint például:

  • Schmalkaldeni háború (1546–47).
  • Francia vallásháborúk (1562–1598): hugenották és katolikusok között.
  • Harmincéves háború (1618–1648): vallási és politikai háború, a vesztfáliai békében a protestantizmust elismerték.

Oktatás, nyelv, nemzeti kultúra

A protestáns egyházak fontosnak tartották, hogy a hívők olvassák a Bibliát, így:

  • A népnyelvű Biblia-fordítások (Luther, Károli Gáspár) elősegítették a nemzeti nyelvek fejlődését.
  • A közoktatás előtérbe került, iskolák alakultak.
  • A protestantizmus hozzájárult a nemzeti identitások kialakulásához.



6. A reformáció Magyarországon

Magyarországon a reformáció a 16. század közepétől kezdve terjedt el, különösen a török uralom és a Habsburgok befolyása miatt megosztott országban:

  • Luther tanai főként a szász városokban (pl. Brassó, Beszterce) és Észak-Magyarországon hódítottak.
  • Kálvinizmus különösen az alföldi magyar nemesség és középnemesség körében vált népszerűvé.
  • Unitárius egyház: Erdélyben alakult ki (Dávid Ferenc), a világ első törvényesen elismert unitárius közössége lett.
  • 1541-es török megszállás után a három részre szakadt Magyarországban különböző felekezetek kaptak teret.

A tordai országgyűlés (1568) kimondta a vallásszabadságot, ami egyedülálló volt a korszakban.



7. Összegzés – a reformáció jelentősége

A reformáció egyháztörténeti, kulturális és társadalmi fordulópont volt:

  • Véget vetett az egyházi egységnek a Nyugat kereszténységében.
  • Új egyházak, új vallási irányzatok születtek.
  • Hozzájárult a modern nemzetek, nyelvek, iskolák és polgári társadalom kialakulásához.
  • Előkészítette a felvilágosodás, a modern demokrácia és szabadságjogok eszméinek megszületését.

A reformáció nemcsak hitbeli, hanem gondolkodásbeli és kulturális forradalom is volt. Az egyéni lelkiismeret szabadsága, a Biblia népnyelvre fordítása, az iskolák elterjedése és a középkori tekintélyelvűség megtörése út a modernitás felé.