Ugrás a tartalomhoz

Robert F. Engle

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból


Főnév

Robert F. Engle (tsz. Robert F. Engles)

  1. (informatika) Robert Fry Engle III (született: 1942. november 10-én, Syracuse, New York) amerikai közgazdász és statisztikus, aki elsősorban az idősorelemzés és a pénzügyi volatilitás modellezése terén végzett munkájával vált híressé. Legjelentősebb hozzájárulása a GARCH-modell (Generalized Autoregressive Conditional Heteroskedasticity) kidolgozása, amely forradalmasította a pénzügyi piaci hozamok időben változó kockázatának mérését. Munkájáért 2003-ban megkapta a közgazdasági Nobel-emlékdíjat, Clive W. J. Granger társaságában.



Életútja és tanulmányai

Robert Engle a New York állambeli Syracuse városában született, majd a Williams College-ben kezdte tanulmányait fizikából. Ezután a Cornell Egyetemre ment, ahol szintén fizikával kezdett, ám érdeklődése hamar a közgazdaságtan felé fordult. Itt szerezte meg PhD fokozatát is, matematikai statisztikából.

Korai karrierjében oktatott a Massachusetts Institute of Technology-n (MIT), majd hosszabb időt töltött a University of California, San Diego (UCSD) professzoraként. Itt vált nemzetközileg is ismertté az idősorelemzési módszerek kutatásával. Később a New York University (NYU) Stern School of Business oktatója lett, ahol a Volatility Institute vezetőjeként dolgozik.



Közgazdaságtani munkássága

Robert Engle a 20. század második felében kialakuló empirikus közgazdaságtan egyik meghatározó alakja. Munkásságának középpontjában az állt, hogy hogyan lehet pénzügyi idősorokat – például részvényhozamokat, devizaárfolyamokat – pontosan modellezni és előre jelezni.

1. A volatilitás mint időben változó tényező

A hagyományos statisztikai modellek gyakran feltételezték, hogy a hibák (véletlen hatások) állandó szórásúak – vagyis a bizonytalanság időben nem változik. Engle azonban megfigyelte, hogy a pénzügyi piacokon:

  • a volatilitás (szórásnégyzet) időben változik,
  • gyakran fordulnak elő „volatilitási klaszterek” (azaz egy csendes időszak után viharos mozgások, és fordítva),
  • a piaci hozamok eloszlása „kövérebb farkú”, mint a normál eloszlás.

E jelenségek megértésére és modellezésére alkotta meg a ARCH-modellt (Autoregressive Conditional Heteroskedasticity) 1982-ben, majd ennek továbbfejlesztéseként a GARCH-modellt 1986-ban (Tim Bollerslevvel együtt).

2. GARCH-modell: áttörés a pénzügyi idősorelemzésben

A GARCH-modellek lényege, hogy:

  • az aktuális volatilitás függ az előző időszakok hibáitól és volatilitásától,
  • lehetővé teszik a volatilitás dinamikájának előrejelzését,
  • a modellek jól alkalmazhatók eszközárak, kamatok, árfolyamok elemzésére.

A GARCH-típusú modellek révén valósághűbb és pontosabb becslések készíthetők a kockázat mértékére, amely kulcsfontosságú a befektetési döntések, opcióárazás, portfóliókezelés, és kockázatkezelés terén.

A GARCH és származékai (EGARCH, IGARCH, TGARCH stb.) ma már alapmodellek a pénzügyi ökonometria területén.



Nobel-díj (2003)

Robert F. Engle 2003-ban megkapta a közgazdasági Nobel-emlékdíjat Clive Granger professzorral közösen. Az indoklás szerint:

„az idősor-elemzés terén kifejtett módszertani munkájukért, különösen a nem stacionárius sorozatok és a volatilitás időfüggő modellezésének megalapozásáért”.

Engle modelljei lehetővé tették, hogy a pénzügyi piacok kockázati dinamikáját pontosabban és kvantitatívan lehessen kezelni, ami a modern pénzügyek egyik központi kihívása.



Egyéb kutatási területei

Engle munkássága nem korlátozódott kizárólag a GARCH-modellekre.

a) Makrogazdasági modellezés

Korai éveiben részt vett makroökonómiai modellek statisztikai vizsgálatában is. Foglalkozott az infláció, a munkanélküliség, valamint a monetáris politika hatásainak idősorelemzésével.

b) Pénzügyi stabilitás és rendszerkockázat

A 2008-as pénzügyi válság után Engle a rendszerkockázat (systemic risk) mérésének kérdése felé fordult. Kidolgozta a SRISK nevű mutatót, amely a pénzintézetek és vállalatok rendszerkockázati hozzájárulását méri, figyelembe véve:

  • tőkeáttételüket,
  • piaci volatilitásukat,
  • likviditási helyzetüket.

Ez a modell a világ számos jegybankja, szabályozó hatósága és kockázatkezelési szervezete számára alapinformációvá vált.

c) Volatility Lab (V-Lab)

A NYU Volatility Institute égisze alatt Engle létrehozta a V-Lab nevű online platformot, amely valós idejű kockázati becsléseket és volatilitási mutatókat közöl több száz pénzügyi eszközre.

A platform többek között napi frissítéssel kínál:

  • GARCH-modellek alapján számított volatilitási előrejelzéseket,
  • VaR (Value-at-Risk) becsléseket,
  • SRISK és rendszerkockázati mutatókat.



Tanítás, tudományos közösségi szerepvállalás

Engle az ökonometria és pénzügyi statisztika egyik legmeghatározóbb oktatója. Több évtizeden keresztül tanított doktori kurzusokat, ahol a világ vezető közgazdászai közül sokan tőle tanultak.

Tagja több tudományos társaságnak:

  • Econometric Society,
  • American Economic Association,
  • American Academy of Arts and Sciences.

Szerkesztette és publikálta munkáit vezető szakfolyóiratokban: Econometrica, Journal of Econometrics, Review of Economics and Statistics, Journal of Finance stb.



Főbb díjak és elismerések

  • Nobel-emlékdíj közgazdaságtanból (2003),
  • Financial Engineer of the Year díj (2007),
  • Econometric Society Fellow,
  • több nemzetközi díszdoktori cím.



Főbb művei

  • Autoregressive Conditional Heteroscedasticity with Estimates of the Variance of UK Inflation (1982),
  • Time Series Analysis of Economic Data (társszerzőkkel),
  • Volatility and Time Series Econometrics: Essays in Honor of Robert Engle,
  • Társzerzője volt a V-Lab szakmai módszertani anyagainak.



Hatása a közgazdaságtanra és pénzügyre

Engle munkássága alapjaiban változtatta meg a pénzügyi modellezést:

  • Megmutatta, hogy a volatilitás időben változik, és ezt lehet (sőt kell) modellezni.
  • Módszerei ma alapeszközei minden pénzügyi elemzőnek, kockázatkezelőnek és jegybanki szakembernek.
  • A válságkezelési modellezéshez nélkülözhetetlen alapokat nyújtott.
  • Az idősorelemzés modern iskolájának meghatározó mestere.



Záró gondolat

Robert F. Engle munkássága új dimenziót nyitott a pénzügyi kockázat és volatilitás megértésében. Az általa kidolgozott GARCH-modell lehetővé tette, hogy a közgazdaságtan és pénzügyek statisztikailag megalapozott, dinamikus módon kezeljék az egyik legfontosabb kérdést: a bizonytalanságot.

Engle azt mutatta meg, hogy a pénzügyi piacok viselkedését nem statikus törvények, hanem változó dinamikák irányítják, és hogy a gazdasági elméleteket időszerű és adatalapú módszerekkel kell értékelni. Az ő öröksége a 21. század kockázatkezelésének egyik sarokköve.