Ugrás a tartalomhoz

Robert H. Goddard

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból


Főnév

Robert H. Goddard (tsz. Robert H. Goddards)

  1. (informatika) Robert Hutchings Goddard (1882. október 5. – 1945. augusztus 10.) amerikai fizikus, mérnök és feltaláló volt, akit a rakétatudomány egyik legfontosabb úttörőjeként tartanak számon. Ő fejlesztette ki az első működő folyékony hajtóanyagú rakétát, és munkásságával megalapozta a modern űrtechnológiát. Bár életében kevéssé ismerték el munkáját, halála után jelentős tisztelet övezte nevét – ma az amerikai NASA egyik központja is róla kapta nevét (Goddard Space Flight Center).


Gyermekkor és tanulmányok

Goddard Worcesterben (Massachusetts állam) született. Már gyermekként szenvedélyesen érdeklődött a tudományok iránt, különösen a repülés és az elektromosság foglalkoztatta. 1899-ben, 17 éves korában olvasta H. G. Wells The War of the Worlds (A világok harca) című művét, amely mély hatással volt rá. Egy évvel később, 1900. október 19-én, egy fára mászva tekintett szét a vidéken, és ekkor fogadta meg, hogy egész életét az űrutazás lehetőségeinek kutatásának szenteli. Később ezt a napot “annus mirabilis”-ként (csodák éveként) említette.

A középiskola után a Worcester Polytechnic Institute-ban (WPI) tanult, majd doktori fokozatát a Clark Egyetemen szerezte 1911-ben fizikából.


Korai kutatásai és áttörései

1914-ben Goddard két kulcsfontosságú rakétaszabadalmat nyújtott be:

  1. rakéták használata folyékony hajtóanyaggal
  2. rakéták lépcsőzetes fokozatokra bontása

Ez a két ötlet később a modern űrrakéták alapeleme lett. Goddard már ekkor felismerte, hogy a hagyományos robbanóanyagokat (mint a fekete lőpor) meghaladó teljesítmény csak folyékony üzemanyagokkal érhető el, mint például folyékony oxigén és benzin.


A Holdba lövés terve és a közvélemény reakciója

1919-ben Goddard publikálta híres tanulmányát A Method of Reaching Extreme Altitudes (Módszer a szélsőséges magasságok elérésére), amelyben megfogalmazta azt az elképzelést is, hogy rakétával akár a Holdra is el lehetne jutni. Ez kiváltotta a közvélemény gúnyos reakcióját – a New York Times például nyilvánosan kinevette Goddardot, azt sugallva, hogy nem ismeri Newton harmadik törvényét.

Ez az eset mélyen megrázta őt, és a nyilvánosságtól ezután visszavonultan dolgozott. Ugyanakkor a hadsereg és a haditengerészet részéről már ekkor is kapott támogatást kísérleteihez.


Az első folyékony hajtóanyagú rakéta – 1926

  1. március 16-án Goddard történelmet írt: Auburn (Massachusetts) közelében fellőtte a világ első folyékony hajtóanyagú rakétáját. A rakéta 2,5 másodperc alatt 12,5 métert emelkedett és kb. 56 méterre ért földet. Bár ez kezdetleges teljesítmény volt, mégis ez jelentette a modern űrkorszak kezdetét.

A rakéta fő alkotóelemei:

  • üzemanyag: folyékony oxigén és benzin
  • anyagszerkezet: alumínium test
  • hajtómű és gyújtórendszer, amelyet saját maga tervezett


Későbbi munkássága – Új-Mexikó és katonai kutatások

A következő években Goddard a Guggenheim család támogatásával új kutatási helyszínre költözött: Roswellbe, Új-Mexikóba, ahol nagyobb biztonsággal folytathatta kísérleteit. Itt fejlesztette ki a többfokozatú rakétákat, a giroszkópos stabilizálást, valamint a hűtött rakétahajtóműveket is.

A második világháború idején a haditengerészetnek dolgozott, főleg hajók elleni rakétarendszerek fejlesztésén. Bár életében nem látta technológiájának teljes kibontakozását, később a V–2 rakéták és az amerikai űrprogram alapjául szolgáltak fejlesztései.


Halála és posztumusz elismerése

Goddard 1945-ben halt meg rákban. Halálát követően kezdett a világ igazán felfigyelni örökségére:

  • 1959-ben a NASA róla nevezte el első rakétakutató központját: Goddard Space Flight Center (Greenbelt, Maryland)
  • 1960-ban posztumusz megkapta a Kongresszusi Aranyérmet az Egyesült Államok kormányától
  • A New York Times 1969-ben, az Apollo–11 holdraszállása után nyilvánosan bocsánatot kért Goddardtól 50 évvel korábbi kritikájáért
  • A holdon egy kráter viseli nevét: Goddard-kráter


Tudományos öröksége és hatása

Robert Goddard munkája több évtizeddel megelőzte korát. Technikai újításai és koncepciói, amelyeket kezdetben sokan utópisztikusnak tartottak, ma a rakétatudomány és űrtechnológia alapját képezik. Közel 200 szabadalma volt, melyek nagy része ma is alkalmazásban van.

Nélküle nem valósult volna meg:

  • az első műhold (Szputnyik, 1957)
  • az első ember az űrben (Jurij Gagarin, 1961)
  • az első holdraszállás (Apollo–11, 1969)


Összegzés

Robert H. Goddard a rakétatudomány atyja – olyan tudós, aki egyedül, a világ meg nem értésével dacolva, egy garázslaborból indította el az emberiség útját az űrbe. Életében alig ismerték el, de halála után egy egész nemzedék űrmérnökei vallották magukat örökösének.

Ő volt az, aki először nem csak álmodott az űrről, hanem megépítette az eszközt, ami el is jut oda.

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Robert_H._Goddard&oldid=3511249”