Roman Empire
Főnév
Roman Empire (tsz. Roman Empires)
A Római Birodalom az emberiség történetének egyik legjelentősebb államalakulata volt, amely több mint ezer éven át meghatározta Európa, Észak-Afrika és a Közel-Kelet politikai, katonai, gazdasági és kulturális viszonyait. A Római Birodalom történetét hagyományosan Kr. e. 27-től Kr. u. 476-ig számítják, amikor is a Nyugatrómai Birodalom bukásával lezárult a klasszikus ókor egyik legnagyobb fejezete. A Keletrómai Birodalom – más néven Bizánci Birodalom – azonban még közel ezer évig fennmaradt, egészen 1453-ig.
1. A köztársaságból birodalom
A Római Birodalom elődjének számító Római Köztársaság Kr. e. 509-ben jött létre, miután elűzték az utolsó etruszk királyt, Superbus Tarquiniust. A köztársaság idején Róma fokozatosan hódította meg Itáliát, majd a pun háborúkban (Kr. e. 264–146) legyőzte Karthágót, és megszerezte a Földközi-tenger nyugati részét.
A köztársaság végére belső konfliktusok, polgárháborúk és hatalmi harcok következtek. Julius Caesar döntő szerepet játszott a köztársaság bukásában, ám halála után a hatalomért folytatott küzdelemből végül unokaöccse és örököse, Octavianus került ki győztesen, aki Kr. e. 27-ben felvette az Augustus nevet, és létrehozta a principátust – ezzel hivatalosan is megszületett a császárság.
2. A császárság fénykora
A császárság első időszaka, az úgynevezett principatus, formálisan a köztársaság intézményeit őrizte meg, valójában azonban egyeduralom volt. Az első öt császárt („jó császárok”) követően – Nerva, Traianus, Hadrianus, Antoninus Pius és Marcus Aurelius – Róma elérte legnagyobb kiterjedését. Traianus alatt a birodalom területe meghaladta az 5 millió négyzetkilométert.
A birodalom központja Róma városa volt, amely akár 1 millió lakossal is rendelkezett. A római jog, utak, vízvezetékek, amfiteátrumok és más infrastrukturális újítások egész Európára kihatottak. A latin nyelv, valamint a római kultúra és vallás uralkodóvá vált a meghódított tartományokban.
3. Vallás és kereszténység
Kezdetben a római vallás pogány, politeista volt, melyben fontos szerepet játszottak a római és görög istenek. A császárok gyakran istenként tiszteltették magukat.
A kereszténység a 1. században jelent meg a birodalom területén, és kezdetben üldözték, mivel a keresztények nem áldoztak a császár istenként való kultuszában. Az üldözések ellenére a kereszténység egyre népszerűbb lett. Nagy Konstantin császár 313-ban kiadta a milánói ediktumot, mely szabad vallásgyakorlást engedélyezett. 380-ban I. Theodosius a kereszténységet államvallássá tette.
4. A válság és a felosztás
A 3. században a Római Birodalmat súlyos válság rázta meg: gazdasági problémák, külső támadások (germán, perzsa népek részéről), valamint katonai államcsínyek jellemezték az időszakot. A császárok gyors egymásutánban követték egymást, gyakran katonák emelték őket hatalomra.
Diocletianus császár (284–305) jelentős reformokat vezetett be, és négyes uralmat – tetrarchiát – hozott létre. Később Konstantin új fővárost alapított, Konstantinápolyt (ma Isztambul), és ezzel áthelyezte a politikai súlypontot Keletre.
395-ben I. Theodosius halála után a birodalmat két részre osztották: a Nyugatrómai Birodalom és a Keletrómai Birodalom (Bizánc) jött létre.
5. A Nyugatrómai Birodalom bukása
A 4–5. században a Római Birodalmat egyre gyakrabban támadták a germán népek: vizigótok, vandálok, hunok, osztrogótok. Alarich vizigót király 410-ben kifosztotta Rómát, ami hatalmas sokkhatást váltott ki.
A birodalom katonai ereje meggyengült, gazdasága romlott, a római polgárok adófizetői bázisa lecsökkent, a vezetőréteg korrumpálódott. 476-ban a germán Odoaker lemondatta az utolsó nyugatrómai császárt, Romulus Augustulust, ezzel véget ért a Nyugatrómai Birodalom.
6. A Keletrómai Birodalom és örökség
A Bizánci Birodalom, vagyis a Keletrómai Birodalom, Konstantinápoly központtal továbbra is fennmaradt, és sajátos szintézist alkotott a görög kultúrából, római államjogból és keresztény hitből. A császárok, mint I. Justinianus, megpróbálták visszahódítani a Nyugatot, de csak ideiglenes sikereket értek el. A birodalom egészen 1453-ig, Konstantinápoly elfoglalásáig élt, amikor az oszmán törökök elfoglalták.
7. Örökség és hatás
A Római Birodalom öröksége minden szempontból meghatározó volt:
- Nyelvileg: a latin nyelv alapja lett az újlatin nyelveknek (olasz, francia, spanyol, portugál, román).
- Jogilag: a római jog alapja számos modern európai jogrendszernek.
- Építészetileg: ívek, kupolák, utak, vízvezetékek maradtak fenn és hatottak a reneszánsz és a modern építészetre is.
- Politikailag: a „császárság”, a „szenátus” és más római intézmények mintát adtak a későbbi államok számára.
- Kultúrában: római irodalom, filozófia, vallás és művészet alapkövei a nyugati civilizációnak.
8. Összegzés
A Római Birodalom egyedülálló volt abban, hogy több évszázadon át stabil kereteket biztosított az általa uralt területeken. Bár bukása elkerülhetetlen volt, öröksége a mai napig velünk él. Akár a nyelvünkben, jogrendszerünkben, építészetünkben vagy keresztény hagyományainkban, Róma tovább él – nem véletlenül mondják: „Roma aeterna”, azaz „Róma örök.”
- Roman Empire - Szótár.net (en-hu)
- Roman Empire - Sztaki (en-hu)
- Roman Empire - Merriam–Webster
- Roman Empire - Cambridge
- Roman Empire - WordNet
- Roman Empire - Яндекс (en-ru)
- Roman Empire - Google (en-hu)
- Roman Empire - Wikidata
- Roman Empire - Wikipédia (angol)