Ugrás a tartalomhoz

Rosalind Franklin

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból


Főnév

Rosalind Franklin (tsz. Rosalind Franklins)

  1. (informatika) Rosalind Elsie Franklin (1920. július 25. – 1958. április 16.) brit fizikus, kémikus és röntgenkrisztallográfus, akinek úttörő munkássága döntő szerepet játszott a DNS, az RNS, a vírusok, a szén és a grafit szerkezetének feltárásában. Bár halála után évtizedekig háttérbe szorult a neve, ma már a tudományos világ méltó módon ismeri el hozzájárulását a molekuláris biológia egyik legnagyobb felfedezéséhez – a DNS kettős spirál szerkezetének megfejtéséhez.


Korai élet és tanulmányok

Rosalind Franklin Londonban született jómódú zsidó családban. Édesapja, Ellis Franklin, a londoni tőzsde egyik bankára volt, édesanyja, Muriel Waley művelt, intellektuális háttérrel rendelkezett. Rosalind már fiatal korában érdeklődött a tudomány iránt, különösen a matematika és a fizika vonzotta.

Tanulmányait a St Paul’s Girls’ Schoolban kezdte, majd a Cambridge-i Egyetem Newnham College hallgatója lett, ahol természet­tudományokat, azon belül is kémiát és fizikát tanult. 1941-ben diplomázott, és már ekkor is az ipari alkalmazású kutatások iránt érdeklődött.


Korai kutatásai – szén és grafit

Egyetemi évei után Franklin Párizsba költözött, ahol a francia CNRS kutatóintézetében (Laboratoire Central des Services Chimiques de l’État) dolgozott Jacques Mering irányítása alatt. Itt sajátította el a röntgendiffrakciós technikák alkalmazását – azt a módszert, amely később kulcsszerepet játszott a DNS szerkezetének feltárásában.

Párizsi munkássága során a szén szerkezetét vizsgálta, különösen annak átalakulását grafittá. Ezek az eredmények nemcsak ipari jelentőséggel bírtak, hanem tudományos elismerést is hoztak számára.


A King’s College és a DNS szerkezetének kutatása

1951-ben visszatért Angliába, és a londoni King’s College-ban kezdett dolgozni, ahol Maurice Wilkins irányítása alatt csatlakozott egy csoporthoz, amely a DNS szerkezetének meghatározásán dolgozott.

Franklin precíz munkát végzett: a DNS-t röntgendiffrakciós eljárással vizsgálta, és számos kiváló minőségű képet készített, köztük a híres “51-es fényképet” (Photograph 51). Ez a felvétel volt az egyik legerősebb bizonyíték a DNS kettős spirál (double helix) szerkezetére.

Ugyanakkor a King’s College légköre meglehetősen férfiközpontú volt, és Franklin gyakran érezte, hogy nem értékelik kellően hozzájárulását. Kapcsolata Wilkinsszel feszült volt, és bár mindketten a DNS-t kutatták, külön utakon haladtak.


A kettős spirál felfedezése és a tudományos vita

1953 elején Wilkins Franklin tudta nélkül megmutatta az 51-es felvételt James Watsonnak, aki éppen Francis Crickkel dolgozott a DNS szerkezetén a cambridge-i Cavendish Laboratóriumban. Az általuk látott fénykép – kiegészítve Franklin saját publikációhoz készített méréseivel – lehetővé tette számukra a kettős spirál hipotézisének kidolgozását.

Watson és Crick 1953-ban publikálták a DNS szerkezetét leíró cikküket a Nature folyóiratban. Franklin két másik DNS-sel kapcsolatos cikke ugyanabban a lapszámban jelent meg, de a mai napig vitatott, hogy mennyire ismerték el hozzájárulását.

1954-ben Franklin elhagyta a King’s College-ot, és átment a Birkbeck College-ba, ahol J. D. Bernal vezetésével a vírusok szerkezetének kutatásába kezdett.


Vírusok szerkezete és utolsó évei

Franklin új kutatási területe a vírusok szerkezete lett. A dohánymozaikvírussal (TMV) és más RNA-vírusokkal kapcsolatos munkája ismét kivételes eredményeket hozott. Meghatározta a TMV hosszát, szélességét, valamint hogy az RNS a fehérjeburok belsejében spirálisan helyezkedik el – ezzel megalapozta a virológia szerkezeti szemléletét.

Együttműködött többek között Aaron Kluggal, aki később Nobel-díjat kapott a szerkezeti biológia területén, részben Franklin kutatásainak folytatásáért.


Betegsége és halála

1956-ban Rosalind Franklinnél petefészekrákot diagnosztizáltak. Valószínű, hogy a laboratóriumban elszenvedett hosszú távú sugárzás is szerepet játszott a betegség kialakulásában. Bár műtéteken és kemoterápián is átesett, 1958. április 16-án, mindössze 37 éves korában elhunyt.

Halála előtt is aktívan dolgozott, és kutatócsoportja egészen az utolsó hónapokig termékenyen működött.


Öröksége és az elismerés kérdése

Rosalind Franklin neve sokáig háttérbe szorult. Amikor Watson, Crick és Wilkins 1962-ben megkapták a Nobel-díjat a DNS szerkezetének megfejtéséért, Franklin már nem élt. A Nobel-díjat nem ítélik oda posztumusz, így hivatalosan nem részesülhetett benne.

Watson 1968-as könyvében (The Double Helix) árnyaltan, néha lekicsinylően ír róla, ami sok kritikát váltott ki. Azóta viszont a tudományos világ egyre inkább felismeri és értékeli Franklin kiemelkedő hozzájárulását.

Ma már intézmények, laboratóriumok, ösztöndíjak és még egy Hold-misszió (Rosalind Franklin Mars Rover, az ESA projektje) is az ő nevét viseli. A nők tudományos munkásságának szimbólumává vált.


Értékelés és jelentőség

Rosalind Franklin a tudomány iránti szenvedélyével, kivételes pontosságával és rendkívüli szorgalmával örökre beírta magát a tudomány történetébe. Bár életében gyakran nem kapta meg a kellő elismerést, halála után munkássága alapköve lett a molekuláris biológiának.

Ő volt az, aki a röntgendiffrakciós felvételek mögött állt, ő készítette el azokat az adatokat, amelyek nélkül a DNS szerkezetének megfejtése nem lett volna lehetséges. Ezenkívül a virológia terén is úttörő munkát végzett.

Rosalind Franklin életének tragédiája, hogy akkor halt meg, amikor éppen a tudományos közösség kezdte el igazán értékelni őt. Ma viszont már egyre többen ismerik el nemcsak zsenialitását, hanem bátorságát, állhatatosságát és példamutató tudományos etikáját is.

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Rosalind_Franklin&oldid=3507641”