Ugrás a tartalomhoz

F. Sherwood Rowland

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
(Rowland szócikkből átirányítva)

Angol


Főnév

F. Sherwood Rowland (tsz. F. Sherwood Rowlands)

  1. (informatika) Frank Sherwood Rowland (1927. június 28. – 2012. március 10.) amerikai kémikus, aki Mario J. Molina és Paul J. Crutzen társaságában 1995-ben elnyerte a kémiai Nobel-díjat „az ózonréteg lebontásában szerepet játszó légköri kémiai folyamatok feltárásáért”. Rowland és Molina együtt fedezték fel, hogy az ember által gyártott halogénezett szénhidrogének – elsősorban a CFC-gázok (klór-fluor-karbonok) – súlyos károkat okoznak a Föld sztratoszférikus ózonrétegében, amely védelmet nyújt az ultraibolya sugárzás ellen. Felfedezésük alapjaiban változtatta meg a környezetvédelmi politikát, és vezetett az 1987-es Montreali Jegyzőkönyvhez.


Gyermekkora és tanulmányai

F. Sherwood Rowland Ohio államban, Delaware városában született. Édesapja matematikaprofesszor volt az Ohio Wesleyan University-n, így a tudományos érdeklődés családi hagyománynak számított.

A második világháború alatt rövid ideig szolgált a haditengerészetnél, majd a University of Chicago hallgatója lett. Ott szerezte meg bachelor, master és végül PhD-fokozatát is kémiai területen (1952-ben). A Nobel-díjas Willard Libby tanítványaként radioaktív izotópokkal végzett kutatásokat, különösen a tritium és szén-14 bomlásával kapcsolatosan.


Tudományos karrierje kezdetei

PhD után a Princeton Egyetemen végzett posztdoktori kutatásokat, majd 1956-ban a University of Kansas professzora lett. 1964-ben elfogadta az újonnan létrehozott University of California, Irvine (UCI) kémiai tanszékének vezetői állását.

Kutatási területei kezdetben magfizikára és radioaktív izotópok felhasználására irányultak a légköri folyamatok tanulmányozására. Már ezek a vizsgálatok is felvetették benne az emberi tevékenység légköri hatásainak kérdését.


A CFC-gázok és az ózonréteg

1973-ban Mario Molina, fiatal posztdoktora megkereste Rowlandet egy akkoriban viszonylag keveset kutatott problémával: mi történik a CFC-kel (klór-fluor-karbonokkal), miután azok kijutnak a légkörbe?

Ezek az anyagok akkoriban széles körben használták hajtógázként (sprayekben), hűtőközegként (hűtőszekrényekben, légkondicionálókban) és habosító anyagként. Az volt az előnyük, hogy nem mérgezőek, nem gyúlékonyak és rendkívül stabilak – túl stabilak.

Rowland és Molina modellezéssel kimutatták, hogy a CFC-k évtizedekig stabilak maradnak a troposzférában, majd végül a sztratoszférába jutnak, ahol az erős ultraibolya sugárzás hatására lebomlanak. A lebomlás során klóratomok szabadulnak fel, amelyek katalitikusan pusztítják az ózonmolekulákat:


Az eredmény: egyetlen klóratom akár 100 000 ózonmolekulát is elpusztíthat.

1974-ben publikálták sorsfordító cikküket a Nature című folyóiratban, amely figyelmeztetett az ózonréteg globális kimerülésére.


Társadalmi és politikai hatás

A közönség és a tudományos közösség egy része kezdetben szkeptikusan fogadta az eredményeket. Az ipar (különösen a DuPont) komoly ellenkampányt indított, kétségbe vonva a modellek érvényességét. Ennek ellenére Rowland kiállt kutatásai mellett, és rendíthetetlenül érvelt amellett, hogy az emberi tevékenység visszafordíthatatlan károkat okoz az atmoszférában.

Ahogy további kutatások – például az Antarktisz fölötti ózonlyuk felfedezése (1985) – megerősítették eredményeiket, világossá vált, hogy sürgős cselekvésre van szükség.

Rowland aktívan részt vett a környezetvédelmi politikában, tanácsadóként dolgozott az amerikai kormánynak és az ENSZ-nek, és közreműködött az 1987-es Montreali Jegyzőkönyv előkészítésében, amely globális egyezményt hozott létre a CFC-k és más ózonkárosító anyagok fokozatos kivonásáról.

Ez a nemzetközi egyezmény a mai napig az egyik legsikeresebb környezetvédelmi megállapodás.


Nobel-díj (1995)

1995-ben Rowland, Molina és Crutzen megosztva kapták a kémiai Nobel-díjat „az ózonréteg lebomlásához vezető légköri kémiai folyamatok feltárásáért”. A Nobel-bizottság kiemelte, hogy a felfedezésük példátlan globális hatást gyakorolt – tudományos, politikai és környezetvédelmi szempontból is.

Rowland az első Nobel-díjasok között volt, aki világméretű ökológiai kockázatra hívta fel a figyelmet, és sikerrel ösztönözte a nemzetközi közösséget a cselekvésre.


További tudományos munkája

Rowland továbbra is a légköri kémia kutatásának élvonalában maradt. Foglalkozott a metán, a troposzférikus ózon, szén-dioxid és más üvegházhatású gázok koncentrációjának vizsgálatával.

Kutatócsoportjával részt vett a globális klímaváltozás tudományos alapjainak lerakásában. Emellett számos mérést végzett hőlégballonokkal és repülőgépekkel, hogy pontos adatokat gyűjtsön a sztratoszféráról.


Személyisége és tanítás

Rowland kedvelt tanár és mentor volt az UCI-n, ahol több mint 40 évig oktatott. Hallgatói és kollégái szerint nyugodt, türelmes és elhivatott ember volt, aki mindig időt szánt a magyarázatra és az együttgondolkodásra.

Erőteljesen hitt abban, hogy a tudósok erkölcsi felelősséggel tartoznak a felfedezéseik következményeiért. Híressé vált mondata:

“Ha a tudós nem hajlandó nyilvánosan felszólalni, amikor a munkája kockázatot jelez, akkor ki fog?”

Kitüntetések és elismerések

A Nobel-díjon kívül számos rangos díjat kapott:

  • Tyler Prize for Environmental Achievement (1983)
  • Japan Prize (1989)
  • American Chemical Society – Priestley Medal (1993)
  • Benjamin Franklin Medal (2004)
  • National Medal of Science (1993)

Emellett tagja volt az American Academy of Arts and Sciences, a National Academy of Sciences, és több más nemzetközi tudományos szervezetnek.


Öröksége és hatása

Rowland és társai munkája óriási hatást gyakorolt:

  • Elsőként bizonyította be, hogy az emberi tevékenység globális változásokat okozhat a légkörben.
  • Közreműködött a világ első nemzetközi környezetvédelmi egyezményében, amely bizonyítottan hatékony volt.
  • Inspirálta a későbbi kutatásokat a klímaváltozás, légszennyezés és környezeti fenntarthatóság területén.
  • Tudományos és erkölcsi példakép lett több generáció kutatói számára.


Halála és emlékezete

Rowland 2012-ben, 84 éves korában hunyt el Parkinson-kór következtében. Halála után számos tudományos szervezet emlékezett meg róla mint a környezetvédelem úttörőjéről.

A kaliforniai Irvine egyetemen róla nevezték el a Rowland Hall nevű kutatóépületet, és évente kiosztják a Rowland-díjat kiemelkedő fiatal kutatóknak.


Összegzés

F. Sherwood Rowland nemcsak kiváló tudós, hanem példaértékű ember is volt. A CFC-k és az ózonréteg kapcsolatának feltárásával megmentette a bolygót az ultraibolya sugárzás pusztító hatásaitól. Munkássága a tudomány és közjó közötti kapcsolat egyik legszebb példája, és örökre beírta nevét a környezettudomány és kémia történetébe.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=F._Sherwood_Rowland&oldid=3511294”