1: Az egyes szám birtokos eset végződése. Lehetséges végződések: s, es, ses, vagy (e)s (az utóbbi akkor, ha az e az egyes szám birtokos esetben fakultatív).
2: A többes szám alanyeset végződése, ha nincs tőváltozás (pl. umlaut). Lehetséges végződések: e, en, er, ien, és s. Ezt a paramétert üresen kell hagyni, ha a többes számnak nincs végződése, vagyis a többes szám megegyezik az egyes számmal.
3: Értéke n ha a többes szám részes esetben nincs-n. Ez rendszerint a -chen és -lein végű főnevekre vonatkozik; üresen kell hagyni, ha a kettes paraméter értéke en, ien, vagy s (ebben az esetben a sablon automatikusan nem adja hozzá az -n végződést).
pl: A teljes többes szám alanyeset, ha tőváltozás van (pl. umlaut).
