Ugrás a tartalomhoz

Theodore Schultz

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
(Schultz szócikkből átirányítva)

Angol


Főnév

Theodore Schultz (tsz. Theodore Schultzes)

  1. (informatika) Theodore W. Schultz (1902. április 30. – 1998. február 26.) amerikai közgazdász, aki úttörő munkát végzett a mezőgazdasági közgazdaságtan és a humántőke-elmélet területén. 1979-ben Sir Arthur Lewis társaságában megosztva elnyerte a közgazdasági Nobel-emlékdíjat „a fejlődő országok mezőgazdasági és gazdasági fejlődésének megértését elősegítő kutatásaiért”.

Schultz egyik legnagyobb érdeme az volt, hogy felismerte: a gazdasági növekedés nem csupán fizikai tőkéből és természeti erőforrásokból táplálkozik, hanem a humán erőforrásokba történő beruházás – különösen az oktatás – alapvető jelentőségű. Emellett forradalmasította a mezőgazdaság közgazdasági elemzését, különösen a fejlődő országok kontextusában.


Korai élet és tanulmányok

Theodore Schultz egy szerény körülmények között élő farmcsalád gyermekeként született az Egyesült Államokban, South Dakota államban, egy kis német-lutheránus közösségben. Az iskolához való hozzáférés korlátozott volt, így csak nyolc osztályt végzett, mielőtt munkába állt a családi gazdaságban.

Fiatal felnőttként felismerte az oktatás jelentőségét, és saját erőből jelentkezett a South Dakota State College mezőgazdasági szakára, majd továbbtanult a University of Wisconsin–Madison közgazdaságtan tanszékén. Itt tanára volt a híres Benjamin Hibbard, a földgazdaságtan professzora.


Akadémiai karrier

1930-as évek:

  • Schultz a Iowa State College mezőgazdasági közgazdaságtani tanszékén kezdte oktatói pályafutását.
  • Itt kapcsolódott be az amerikai mezőgazdaság válságát elemző kutatásokba, különösen a nagy gazdasági világválság idején.
  • Eredményei révén 1943-ban a University of Chicago közgazdaságtan tanszékének vezetője lett, amelyet később olyan nevek fémjeleztek, mint Milton Friedman, George Stigler vagy Gary Becker.

Schultz vezetésével a chicagói iskola figyelme új területekre, így a mezőgazdaságra és az emberi tőkére is kiterjedt.


A mezőgazdaság közgazdaságtana

Schultz pályájának első felében a mezőgazdaság gazdasági szerepével foglalkozott, különösen:

  • Hogyan alkalmazható a mikroökonómiai elemzés a mezőgazdasági termelésre?
  • Milyen tényezők befolyásolják a gazdálkodók döntéseit?
  • Milyen szerepet játszik a technológiai fejlődés a termelékenységben?

Alapvető felismerései:

  • A gazdálkodók, még a szegény fejlődő országokban is, racionálisan viselkednek. Nem tudatlanságból termelnek alacsony szinten, hanem mert a gazdasági környezet korlátozza lehetőségeiket.
  • A beruházások megtérülése a mezőgazdaságban – ha megfelelő oktatással és infrastrukturális támogatással párosul – kiemelkedő lehet.
  • Az ártorzítások (pl. államilag alacsonyan tartott gabonaárak) gyakran visszafogják a fejlődő országok mezőgazdasági növekedését.

Schultz hangsúlyozta, hogy a gazdaságfejlesztés kulcsa nem feltétlenül az iparosítás, hanem a mezőgazdaság hatékonyságának növelése, különösen a fejlődő világban.


Humántőke-elmélet

Schultz egyik legmaradandóbb hozzájárulása a közgazdaságtanhoz a humántőke (human capital) fogalmának kidolgozása és népszerűsítése volt.

Mit értett humántőke alatt?

  • Az emberekbe történő beruházások – oktatás, egészségügyi ellátás, képzés – ugyanolyan termelékenység-növelő hatással bírnak, mint a gépekbe vagy épületekbe való befektetés.
  • Ezek a beruházások növelik a munkavállalók képességeit, és ezáltal a nemzetgazdaság jövedelmét is.

Schultz 1961-ben publikálta híres tanulmányát: Investment in Human Capital, amely új megvilágításba helyezte:

  • Az oktatás szerepét a gazdasági növekedésben,
  • A munkaerőpiac hatékonyságát,
  • A társadalmi mobilitást.

Kulcsállítása:

„A gazdasági növekedés legfontosabb forrása nem a gépek, hanem az emberek képességeiben rejlik.”

Ez a gondolat ma is közgazdasági és oktatáspolitikai doktrína szerte a világon.


A fejlődő országok problémái

Schultz figyelme a második világháború után fokozatosan a fejlődő országok felé fordult. Arra próbált válaszolni, hogy:

  • Miért maradnak ezek az országok tartósan szegények?
  • Mi a szerepe az oktatásnak, a gazdaságpolitikának és a mezőgazdasági reformoknak a fejlődésükben?

Megállapításai:

  • A fejlődő országokban a gazdaságpolitika gyakran favorizálja a városi ipart a mezőgazdaság rovására.
  • A mezőgazdaság fejlődésének feltétele az oktatás, hitel, piacokhoz való hozzáférés.
  • A gazdák alacsony termelékenysége nem a tudatlanságból, hanem az erőforráshiányból fakad.

Ezzel szembement azzal az akkoriban uralkodó nézettel, miszerint a szegénység oka a „tradicionális mentalitás”.


Nobel-díj (1979)

Schultz és Arthur Lewis 1979-ben kapták meg a közgazdasági Nobel-emlékdíjat. A hivatalos indoklás szerint:

„A fejlődő országok mezőgazdasági és gazdasági fejlődésének megértéséhez való alapvető hozzájárulásukért.”

A két közgazdász különböző megközelítést képviselt – Lewis az iparosodásról írt híres modelljeiről ismert, Schultz pedig a mezőgazdaság és az emberi tőke fontosságát hangsúlyozta –, de együttesen hozzájárultak a fejlődési közgazdaságtan megalapozásához.


Tudományos és politikai hatás

Schultz munkásságának hatása rendkívül széleskörű:

  • Az oktatáspolitikák gazdasági igazolása világszerte Schultz gondolataira épül.
  • Az OECD, Világbank, ENSZ Fejlesztési Programjai humántőke-keretrendszert alkalmaznak.
  • Hatott a felnőttképzés, munkaerőpiaci politikák és egészségügyi közgazdaságtan fejlődésére is.

Tanítványai közé tartozott több későbbi Nobel-díjas, köztük Gary Becker, aki továbbfejlesztette a humántőke-elméletet és az emberi viselkedés közgazdasági elemzését.


Fontosabb művei

  • Agriculture in an Unstable Economy (1945)
  • Transforming Traditional Agriculture (1964)
  • Investment in Human Capital (1961)
  • Számos cikk a Journal of Political Economy és a American Economic Review folyóiratokban


Magánélet és jellem

Schultz hitét mindig megőrizte abban, hogy a gazdasági fejlődés az emberi méltóság megbecsülésén és a tudásba vetett hitén alapul. Egyszerű, vidéki életből érkezve lett világhírű tudós, és ezt soha nem feledte: mindig tisztelettel beszélt a földművelőkről, a tanárokról és a szegénységből kitörni vágyó emberekről.


Öröksége

Theodore Schultz öröksége három fő pillérre épül:

  1. A mezőgazdasági közgazdaságtan megújítása: bebizonyította, hogy a farmerek racionális döntéshozók.
  2. A humántőke elméleti megalapozása: az oktatás és az egészségügy nem csak morális, hanem gazdasági befektetés.
  3. A fejlődő világ realitásainak empirikus vizsgálata: a gazdaságpolitikai döntések gyakran torzítják az erőforrás-elosztást, ezzel gátolva a valódi fejlődést.


Záró gondolat

Theodore W. Schultz nemcsak közgazdász volt, hanem emberközpontú gondolkodó is. Abban hitt, hogy a gazdaság nem elvont egyenletek rendszere, hanem emberek döntéseinek és lehetőségeinek összessége. Munkásságával hozzájárult annak megértéséhez, hogy a tudás, az oktatás és az emberi képességek fejlesztése a gazdasági növekedés legerőteljesebb motorja – különösen ott, ahol a legnagyobb szükség van rá: a világ szegényebb régióiban.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Theodore_Schultz&oldid=3511913”