Ugrás a tartalomhoz

Staunen

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Német

Kiejtés

  • IPA: /ʃtaʊ̯nɛn/

Főnév

Staunen sn (erős, birtokos Staunens, nincs többes)

  1. csodálkozás

Ragozás

További információk