Ugrás a tartalomhoz

Thomas Paine

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból


Főnév

Thomas Paine (tsz. Thomas Paines)

  1. (informatika) Thomas Paine (1737. január 29. – 1809. június 8.) angol származású politikai író, filozófus, pamfletszerző és forradalmár volt, akinek gondolatai és írásai jelentős hatással voltak az amerikai függetlenségi háborúra, a francia forradalomra, valamint a modern demokratikus és republikánus eszmék fejlődésére. Paine műveiben következetesen kiállt a népszuverenitás, az egyenlőség, a vallásszabadság, valamint a társadalmi igazságosság mellett. Legismertebb munkái a Common Sense (Józan ész), a The American Crisis (Amerikai válság), a Rights of Man (Az ember jogai) és a The Age of Reason (Az ész kora).



1. Korai élet és háttér

Thomas Paine 1737-ben született az angliai Thetford városában, egy kispolgári családba. Apja kvéker volt és fűzőkészítőként dolgozott, míg édesanyja anglikán vallású volt. Paine nem kapott felsőfokú oktatást, de autodidakta módon rendkívül művelt lett. Pályafutását adószedőként kezdte, majd rövid ideig tanító, tengeri matróz és feltaláló is volt.

Életének fordulópontja 1774-ben következett be, amikor találkozott Benjamin Franklin-nel, aki segített neki kivándorolni az Egyesült Államokba (akkor még brit gyarmat volt). Paine megérkezése után szinte azonnal belevetette magát a forradalmi politikai diskurzusba.



2. Common Sense (1776)

1776 januárjában Paine kiadta leghíresebb művét, a Common Sense-t, amely azonnal hatalmas sikert aratott. Ez az értekezés a függetlenség mellett érvelt, és teljesen nyíltan szembeszállt a brit monarchiával, valamint III. György király uralmával. A szöveg radikális volt a maga idejében, hiszen azt hirdette, hogy a monarchia természetellenes és elnyomó intézmény, és hogy Amerikának saját sorsát kell irányítania egy demokratikus köztársaságként.

A Common Sense több százezer példányban kelt el, rendkívüli hatással volt az amerikai közvéleményre, és döntő szerepet játszott abban, hogy a kontinentális kongresszus végül meghirdette a függetlenséget 1776 júliusában.



3. The American Crisis (1776–1783)

A függetlenségi háború alatt Paine sorozatban publikálta The American Crisis című pamfletjeit, amelyek a harcoló amerikai katonák és a lakosság lelkesítésére szolgáltak. A leghíresebb sor nyitómondatként máig idézett:

“These are the times that try men’s souls.” („Ezek azok az idők, amelyek próbára teszik az emberek lelkét.”)

George Washington ezeket az írásokat olvastatta fel katonáinak a csaták előtt, motivációként. Paine ebben a sorozatban is kiállt a szabadság, az önrendelkezés, valamint az emberi jogok fontossága mellett.



4. Francia forradalom és Rights of Man

A francia forradalom (1789) hírére Paine Európába utazott, ahol kiadta Rights of Man (1791–1792) című munkáját. Ebben a könyvben válaszolt Edmund Burke Reflections on the Revolution in France (1790) című művére, amely elítélte a forradalmat. Paine szenvedélyesen védelmezte a népfelség elvét, és azt hangoztatta, hogy a kormány csak a nép beleegyezésével jogosult uralkodni.

Paine emellett szorgalmazta a progresszív adóztatást, az ingyenes oktatást, valamint az időskori támogatást – ezek a korai jóléti állam eszméinek előfutárai voltak. Az Az ember jogai című műve miatt Angliában hazaárulás vádjával elfogatóparancsot adtak ki ellene, ezért Párizsba menekült.



5. Franciaországi évei és bebörtönzése

Paine Franciaországban nagy tiszteletnek örvendett: honorárius francia állampolgárságot kapott, és beválasztották az Alkotmányozó Nemzetgyűlésbe. Ennek ellenére, mivel ellenezte XVI. Lajos kivégzését, a jakobinusok 1793-ban letartóztatták. Börtönben írta meg The Age of Reason (1794–1807) című valláskritikai művét, amely az ész és deizmus talaján állva bírálta a szervezett vallásokat és a Biblia isteni eredetét.

Paine nem volt ateista – hitét egy teremtő istenben megtartotta –, de erősen kritizálta a keresztény egyházakat, amelyek szerinte az emberek elnyomását szolgálták. E műve azonban sok egykori támogatóját elidegenítette, különösen az Egyesült Államokban.



6. Visszatérés Amerikába és utolsó évei

1802-ben Thomas Jefferson meghívására visszatért az Egyesült Államokba, de korábbi népszerűsége megkopott. Az Az ész kora című könyve miatt eretneknek és istentelennek tartották, sok templom és újság támadta. Visszavonultan élt New York államban, és 1809-ben halt meg szegénységben és elszigeteltségben. Csak néhány ember kísérte el temetésére.

Halála után azonban gondolatai, művei és politikai öröksége fokozatosan újraértékelődtek.



7. Öröksége

Thomas Paine mára a demokrácia, a jogegyenlőség, a szólásszabadság és az észalapú gondolkodás egyik legfontosabb képviselőjévé vált. Bár életében sokszor mellőzték és támadták, a 20. és 21. században gondolatait gyakran idézik politikusok, filozófusok és polgárjogi aktivisták.

Idézetei és eszméi gyakran visszaköszönnek a libertárius, republikánus, valamint szociálliberális mozgalmakban is. Christopher Hitchens, modern író és gondolkodó külön könyvet szentelt neki (Thomas Paine’s “Rights of Man”: A Biography), hangsúlyozva, hogy Paine a „társadalmi forradalom költője” volt.



8. Fontos gondolatai és idézetei

  • „Az ember születésétől fogva szabad.”
  • „Az egyházakat ember alkotta, hogy uralkodjanak az emberek lelke fölött.”
  • „Az a kormány, amely a legkevésbé kormányoz, az a legjobb.”
  • „Az igazság szava hatalmasabb a kardnál.”



9. Érdekességek

  • Csontjait halála után egy angol rajongó hazaszállította, de elvesztek, így ma nem ismert sírhelye.
  • Számos amerikai városban, parkban és iskolában viseli nevét emlékmű.
  • Bár sosem töltött be politikai tisztséget, hatása óriási volt: több történész szerint az amerikai függetlenség „szellemi motorja” volt.



Összefoglalás

Thomas Paine a modern demokrácia és szabadságeszmények egyik legnagyobb szószólója volt. Írásai egyszerű nyelvezettel, de mély filozófiai tartalommal szólították meg az embereket. Élete során kiállt az elnyomás ellen, legyen az monarchikus, egyházi vagy gazdasági természetű. Bár életének vége magányosan és visszahúzódva telt, öröksége örökké fennmarad: ő volt a szabadság hangja, az ész bajnoka és az elnyomottak védelmezője.