Ugrás a tartalomhoz

Trygve Haavelmo

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Angol


Főnév

Trygve Haavelmo (tsz. Trygve Haavelmos)

  1. (informatika) Maurice Félix Charles Allais (1911. május 31. – 2010. október 9.) francia közgazdász és fizikus, aki úttörő munkát végzett a piaci hatékonyság, az erőforrás-allokáció és a bizonytalanság közgazdaságtana területén. 1988-ban elnyerte a közgazdasági Nobel-emlékdíjat, elsősorban a piacelmélet és a hatékonysági elemzés alapjainak megteremtéséért, olyan eredményekért, amelyek sokszor megelőzték az angolszász közgazdasági gondolkodást. Munkássága a mikroökonómia, a társadalmi jólét és a döntéselmélet terén is jelentős, noha gyakran kevesebb nemzetközi figyelmet kapott, mint angol nyelvű kortársai.


Életútja és tanulmányai

Maurice Allais Párizsban született egy középosztálybeli családban. Tanulmányait a rangos École Polytechnique intézményben kezdte, ahol matematikát és mérnöki tudományokat tanult. 1933-ban diplomázott, majd rövid ideig állami mérnökként dolgozott a francia bányaiparban.

A második világháború alatt, amikor Franciaország a német megszállás alá került, Allais visszavonult és autodidakta módon kezdett elmélyülni a közgazdaságtan tanulmányozásába, különösen az általános egyensúlyelmélet, a hatékonyság és a döntések elméleti kérdései érdekelték.


Közgazdasági hozzájárulásai

1. Általános egyensúlyelmélet és hatékonyság

Allais már az 1940-es években megfogalmazott olyan állításokat a piaci egyensúly és Pareto-hatékonyság kapcsolatáról, amelyeket később Kenneth Arrow és Gérard Debreu angol nyelven tettek híressé az 1950-es években. Allais megelőzte őket bizonyos formális eredményekkel – például a második jóléti tétel logikai bizonyításával.

Ő vezette be az úgynevezett Allais-hatékonysági kritériumot, amely a társadalmi jólét szempontjából hatékony elosztások feltételeit tárgyalja. Ugyanakkor, mivel írásai főként franciául jelentek meg, sokáig kevesebb figyelmet kaptak a nemzetközi szakirodalomban.

2. Társadalmi jólét és közösségi választás

Allais foglalkozott azzal a kérdéssel is, hogy hogyan lehet a különböző egyének preferenciáit aggregálni, és milyen körülmények között lehet „társadalmi optimumról” beszélni. Ez a probléma később Arrow lehetetlenségi tételében vált világhírűvé, de Allais is megalapozta az ezzel kapcsolatos vitákat.

Közösségi döntések esetében Allais hangsúlyozta a kompenzációs kritériumokat: egy elosztás akkor is elfogadható lehet, ha egyesek rosszabbul járnak, feltéve, hogy a nyertesek képesek lennének kompenzálni a veszteseket.

3. Allais-paradoxon (1953)

Az egyik legismertebb hozzájárulása a viselkedési közgazdaságtan területén az úgynevezett Allais-paradoxon, amely az emberi döntéshozatalt vizsgálja bizonytalanság és kockázat mellett.

Ez a paradoxon megmutatja, hogy a valóságos döntéshozók nem követik a várható hasznosság elméletét, még akkor sem, ha az elmélet belsőleg konzisztens. A kísérlet során az emberek irracionális módon változtatják meg preferenciáikat, ha ugyanazt a döntési helyzetet eltérő keretben tálalják.

Ez az eredmény megelőzte a Kahneman–Tversky-féle kilátáselméletet (prospect theory), és nagy hatással volt a későbbi viselkedési közgazdaságtan fejlődésére.

4. Kapitalizmus, monopólium és verseny

Allais támogatta a szabad piacot, de nem volt vak libertárius. Úgy vélte, hogy a piaci erők szabályozása szükséges lehet, különösen akkor, ha monopóliumok alakulnak ki, vagy ha a verseny természetes módon megszűnik (pl. hálózati iparágakban).

Kifejezetten kritikus volt a laissez-faire gazdaságpolitikával szemben, és olyan gazdasági rendszert szorgalmazott, amely a szabad versenyt megőrzi, de a piaci kudarcokat orvosolja.


Nobel-díj (1988)

A Svéd Királyi Tudományos Akadémia 1988-ban ítélte oda a közgazdasági Nobel-emlékdíjat Allais-nak:

„az erőforrások hatékony felhasználására és a piacok működésére vonatkozó úttörő munkájáért”.

Bár sokan korábban már „elfeledett zseniként” tekintettek rá, a díj visszahelyezte Allais-t a közgazdaságtan élvonalába. A döntés elismerte azt is, hogy számos elméleti eredménye előbb született meg, mint hasonló angolszász munkák.


Fizikai érdeklődése és alternatív elméletei

Maurice Allais nemcsak közgazdász volt, hanem amatőr fizikus is, aki kísérleteket végzett az ingamozgásokról, gravitációs hatásokról és a fény terjedéséről.

Kidolgozott egy vitatott elméletet, az úgynevezett Allais-hatást, amely szerint a Föld, a Hold és a Nap pozíciója befolyásolhatja az ingák mozgását – ez ellentmondott az általános relativitáselméletnek. Ezek az állításai nem váltak elfogadottá a fizikai tudományos közösségben, de azt mutatják, hogy Allais kíváncsi és multidiszciplináris gondolkodó volt.


Gazdaságfilozófia és politikai nézetei

Allais harmadik utas közgazdaságtant képviselt. Támogatta a piacgazdaságot, de nem fogadta el a teljes deregulációt. Kritikusan szemlélte:

  • Az amerikai típusú vadkapitalizmust,
  • A túlságosan államközpontú szocializmust,
  • A globalizáció féktelen formáit.

Úgy vélte, a gazdasági rendszer akkor igazságos és hatékony, ha biztosítja a valódi versenyt, a kockázatok megosztását és a termelékenység növekedését anélkül, hogy a közösségi szolidaritást feláldozná.


Öröksége és hatása

Allais hatása kettős:

  1. Elméleti közgazdaságtanban: sok kulcsfogalom (egyensúly, hatékonyság, választási paradoxonok) esetében ő volt az első megfogalmazó, noha angol nyelvű közönség ezt sokszor később fedezte fel.
  2. Viselkedési közgazdaságtanban: az Allais-paradoxon alapvetően megkérdőjelezte a neoklasszikus racionalitás-modellt.

Fontosabb tanítványai és tisztelői:

  • Gérard Debreu (Nobel-díjas),
  • Edmond Malinvaud,
  • Jean Tirole (későbbi Nobel-díjas),
  • És sok francia közgazdasági iskola követője.


Életének utolsó szakasza és halála

Allais 2010-ben, 99 éves korában hunyt el Párizsban. Haláláig aktív szellemi életet élt, publikált, előadásokat tartott, és gyakran szólt hozzá gazdaságpolitikai kérdésekhez is – például az euró bevezetéséről, a globalizáció kockázatairól vagy a munkanélküliség kezeléséről.


Fontosabb művei

  • À la recherche d’une discipline économique (1943) – „Egy tudományos közgazdaságtan nyomában”
  • Économie et Intérêt (1947) – „Gazdaság és érdek”
  • Traité d’économie pure (1952) – „A tiszta közgazdaságtan traktátusa”
  • La Crise mondiale d’aujourd’hui (1999) – „A mai világgazdasági válság”


Záró gondolat

Maurice Allais a 20. századi közgazdaságtan egyik legmélyebb és legszélesebb látókörű gondolkodója volt. Noha gyakran háttérbe szorult a nyelvi és intézményi dominanciák miatt, elméletei és megállapításai ma is élnek, visszaköszönnek az általános egyensúlyelméletben, a viselkedési közgazdaságtanban és a jólétgazdaságtanban egyaránt.

Ő maga egyszer azt mondta:

„A közgazdaságtan nem más, mint a józan ész tudománya, kiegészítve a matematika pontosságával.”

E szellemiség hatotta át egész pályáját – a tudományos mélység iránti elkötelezettséget ötvözve a társadalmi igazságosság érzékével.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Trygve_Haavelmo&oldid=3511930”