Ugrás a tartalomhoz

Neumann-architektúra

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
(Von Neumann-architektúra szócikkből átirányítva)

Kiejtés

  • IPA: [ ˈnɛumɒnːɒrɦitɛktuːrɒ]

Főnév

Neumann-architektúra

  1. (informatika) A Von Neumann-architektúra egy számítógépes rendszertervezési modell, amelyet John von Neumann javasolt 1945-ben. Ez a modell az alapja a modern számítógépek működésének. A Von Neumann-architektúra legfontosabb jellemzője, hogy a programkódot és az adatokat ugyanabban a memóriában tárolja, valamint az, hogy a CPU ugyanazon az adatbuszon keresztül éri el mind a programot, mind az adatokat.

A Von Neumann-architektúra négy fő részből áll: 1. Központi feldolgozó egység (CPU): A CPU végzi a számításokat és a programutasítások végrehajtását. Két fő komponense van: - Aritmetikai-logikai egység (ALU): Az aritmetikai és logikai műveletek végrehajtásáért felel. - Vezérlőegység: Az utasítások értelmezését és végrehajtását irányítja.

  1. Memória: Itt tárolódnak a futtatandó programok és az adatok. A memória egyetlen egységként kezeli mind a programkódot, mind az adatokat, ami egyben a Von Neumann-architektúra egyik alapvető sajátossága.

  2. 1
  3. I/O eszközök: A bemeneti és kimeneti eszközök teszik lehetővé az adatcserét a számítógép és a külvilág között (pl. billentyűzet, monitor, háttértár).

  4. Adatbusz: Az a kommunikációs csatorna, amely összeköti a CPU-t, a memóriát és az I/O eszközöket. Mivel egyetlen adatbusz létezik, az utasítások és adatok ugyanazon a vonalon keresztül közlekednek.

A Von Neumann-architektúra legnagyobb előnye az egyszerűség és az általános alkalmazhatóság, ugyanakkor van egy hátránya, amit Von Neumann-szűk keresztmetszetnek is neveznek. Ez azt jelenti, hogy a CPU és a memória közötti kommunikáció sebessége korlátozott, mivel ugyanazon a buszon kell váltogatni a programutasítások és az adatok között, ami lassíthatja a rendszert.

Ez az architektúra még ma is a legtöbb számítógépes rendszer alapját képezi, bár azóta számos fejlesztés és módosítás történt rajta.

Fordítások