Ugrás a tartalomhoz

Yitzhak Rabin

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Angol


Főnév

Yitzhak Rabin (tsz. Yitzhak Rabins)

  1. (informatika) Jichák Rabin (héberül: יִצְחָק רַבִּין; angolosan: Yitzhak Rabin) izraeli politikus, tábornok és államférfi volt, aki kétszer is Izrael miniszterelnöke volt: először 1974–1977, majd 1992–1995 között. Rabin neve máig összeforrt a békefolyamatokkal, az oslói megállapodásokkal, valamint tragikus halálával: 1995-ben politikai merénylet áldozata lett, saját hazájában. Élete során a háborúból indult, de a békéért halt meg – ez a paradoxon tette őt a modern izraeli történelem egyik legjelentősebb alakjává.


Korai évek és katonai pálya

Jichák Rabin 1922. március 1-jén született Jeruzsálemben, akkor még a brit fennhatóság alatt álló Palesztinában. Édesapja, Nehemia Rabin, oroszországi származású cionista aktivista, anyja, Rosa Cohen – becenevén „a vörös Rosa” – szintén a szocialista mozgalom híve volt. Rabin fiatalon a Palmach nevű elit fegyveres cionista szervezethez csatlakozott, amely a brit uralom ellen harcolt, majd később az 1948-as függetlenségi háború idején az izraeli hadsereg magját adta.

Rabin az Izraeli Védelmi Erők (IDF) egyik legfiatalabb és legképzettebb parancsnoka lett. Részt vett az izraeli függetlenségi háborúban, majd gyorsan emelkedett a ranglétrán. 1964-ben a hadsereg vezérkari főnökévé nevezték ki, és ő irányította az izraeli csapatokat az 1967-es hatnapos háború során, amely Izrael katonai győzelmével végződött, és ekkor foglalták el a Gázai övezetet, a Ciszjordániát, Kelet-Jeruzsálemet, a Golán-fennsíkot és a Sínai-félszigetet.


Diplomáciai és politikai karrier kezdete

Miután 1968-ban nyugdíjba vonult a hadseregtől, Rabint Izrael washingtoni nagykövetévé nevezték ki. Itt kiváló kapcsolatot alakított ki az amerikai politikai és katonai vezetőkkel, köztük Henry Kissinger külügyminiszterrel, ami később hasznosnak bizonyult politikai karrierje során.

1973-ban belépett az izraeli Munkapártba, és Golda Meir kormányában védelmi miniszteri posztot kapott. Meir 1974-es lemondása után – részben a jom-kippuri háború miatti közvélemény-nyomás következtében – Rabin lett az első született izraeli miniszterelnök (elődei európai bevándorlók voltak).


Első miniszterelnöksége (1974–1977)

Rabin első miniszterelnöki ciklusa alatt:

  • Békemegállapodást kötött Egyiptommal (Sinai Interim Agreement, 1975).
  • Erősítette a kapcsolatokat az Egyesült Államokkal.
  • Tovább fejlesztette az izraeli hadsereget és a hazai biztonsági infrastruktúrát.
  • Szembesült belső pártviszályokkal, valamint gazdasági és társadalmi feszültségekkel.

1977-ben azonban lemondásra kényszerült, miután nyilvánosságra került, hogy felesége amerikai bankszámlát tartott fenn, ami akkoriban izraeli politikusok számára tilos volt. Ezzel Menachem Begin és a jobboldali Likud párt került hatalomra – először az ország történetében.


Visszatérés a politikába: védelmi miniszter

A következő évtizedekben Rabin aktív maradt a politikában. Védelmi miniszterként szolgált az 1980-as években, többek között a libanoni háború idején (1982). Ő rendelte el az izraeli csapatok kivonását Libanonból, bár később részt vett az intifáda (palesztin felkelés) leverésében is. Ekkor vált hírhedtté az a mondata, hogy „törjük el a csontjaikat” – utalva a rendfenntartás keménységére. Ez a kijelentés sokak szerint ellentétben áll későbbi békepárti imázsával.


Második miniszterelnöksége (1992–1995)

1992-ben a Munkapárt győzött a választásokon, és Rabin ismét miniszterelnök lett. Ekkor már egy új, érettebb politikus képe bontakozott ki, aki felismerte, hogy az izraeli–palesztin konfliktus katonai eszközökkel nem oldható meg.

A legjelentősebb esemény a titkos oslói tárgyalások eredményeként született meg: 1993-ban aláírták az Oslói Megállapodást (Oslo I), amelyben Izrael és a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) először ismerte el egymást hivatalosan. A megállapodás értelmében:

  • Létrejött a Palesztin Hatóság.
  • A palesztinok korlátozott önrendelkezést kaptak Gázában és Jerikóban.
  • A felek elismerték egymást mint tárgyalópartnert.

A megállapodás történelmi jelentőségét az mutatja, hogy 1994-ben Rabin, Simon Peresz és Jasszer Arafat megkapták a Nobel-békedíjat.

Rabin emellett béketárgyalásokat folytatott Jordániával, és 1994 októberében hivatalosan is békét kötöttek – ez volt a második arab állam (Egyiptom után), amellyel Izrael békét írt alá.


Politikai ellenállás és feszültség

A békefolyamatot hazai és nemzetközi kritikák érték. A palesztin szélsőségesek és a Hamasz továbbra is merényleteket hajtottak végre izraeli civilek ellen. Eközben a jobboldali izraeli pártok – különösen a Likud – „árulónak” és veszélyesnek tartották Rabin politikáját.

A belső társadalmi feszültségek fokozódtak. Tüntetéseken gyakran jelenítették meg Rabint náci egyenruhában, vagy a Dávid-csillagot horogkeresztté stilizálták.


Merénylet és halála

  1. november 4-én Rabin egy békemeneten vett részt Tel-Avivban, ahol több tízezres tömeg támogatta a békefolyamatot. A rendezvény végén, a színpadról való távozás közben egy izraeli szélsőséges zsidó, Jigal Amir három lövéssel meggyilkolta őt. Amir azt vallotta, hogy vallási és politikai meggyőződésből ölt, mert Rabin „földet adott az ellenségnek”.

Rabin halála megrázta Izraelt és a világot. Temetésén számos államfő megjelent, köztük Bill Clinton amerikai elnök, aki búcsúbeszédét a híres szavakkal zárta: „Shalom, chaver” – „Béke veled, barát”.


Öröksége

Jichák Rabin öröksége ellentmondásos, de meghatározó. Egyesek a béke mártírjaként tisztelik, mások máig vitatják politikai döntéseit. A Rabin-gyilkosság mérföldkő volt az izraeli demokrácia történetében: először fordult elő, hogy egy zsidó politikust zsidó támadó ölt meg politikai okból.

Emlékét Izraelben és szerte a világon számos intézmény, tér, utca, iskola és múzeum őrzi. A tel-avivi Rabin tér és a mellette álló Rabin-emlékmű a béke és demokrácia szimbólumává vált.


Zárszó

Jichák Rabin nemcsak katonaként, hanem államférfiként is szolgálta hazáját. A háborúból indult, a békéért halt meg. Élete azt mutatja, hogy a valódi vezető az, aki képes változni, tanulni és bátorságot mutatni – még akkor is, ha ez az életébe kerül. Békét akart teremteni – és ezzel örökre bevéste nevét az emberiség történetébe.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Yitzhak_Rabin&oldid=3508245”