abál

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Jump to navigation Jump to search

Flag of Hungary.svg Magyar

Tárgyas ige

abál

  1. <Szalonnát, belső részeket> (ízesített) lében hosszú ideig forráspont alatt főz.
  2. (tájszó) Párol, puhít.

Származékok

Etimológia

ABÁL, (ab-ál) önh. m. abál-t. Erdélyi tájszó, s am. kéjeng, lágy gyöngéd érzelemben mereng. Egynek látszik a régies apol igével. L. Apol.

Fordítások

Forrás

  • Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6  
  • Czuczor Gergely - Fogarasi János: A magyar nyelv szótára [1]