abál

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈɒbaːl]

Ige

abál

1. <Szalonnát, belső részeket> (ízesített) lében hosszú ideig forráspont alatt főz.
2. (tájszó) Párol, puhít.

Származékok

• abált

Etimológia

ABÁL, (ab-ál) önh. m. abál-t. Erdélyi tájszó, s am. kéjeng, lágy gyöngéd érzelemben mereng. Egynek látszik a régies apol igével. L. Apol.

Fordítások

Tartalom

eszperantó: brogi (eo)

Forrás

• Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6  
• Czuczor Gergely - Fogarasi János: A magyar nyelv szótára [1]