abál

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Flag of Hungary.svg Magyar

Tárgyas ige

abál

  1. <Szalonnát, belső részeket> (ízesített) lében hosszú ideig forráspont alatt főz.
  2. (tájszó) Párol, puhít.

Származékok

Etimológia

ABÁL, (ab-ál) önh. m. abál-t. Erdélyi tájszó, s am. kéjeng, lágy gyöngéd érzelemben mereng. Egynek látszik a régies apol igével. L. Apol.

Fordítások


Forrás

  • Magyar értelmező kéziszótár, Akadémiai Kiadó, Budapest, II. kiadás, 2003, főszerkesztő Pusztai Ferenc. ISBN 978 963 05 8416 6
  • Czuczor Gergely - Fogarasi János: A magyar nyelv szótára [1]