adalékol

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈɒdɒleːkol]

Ige

adalékol

Származékok

• adalékolgat

Etimológia

adalék +‎ -ol

Ragozás

adalékol ragozása

Főnévi igenév			adalékolni
Befejezett melléknévi igenév			adalékolt
Folyamatos melléknévi igenév			adalékoló
Beálló melléknévi igenév			adalékolandó
Határozói igenév			adalékolva
Ható ige			adalékolhat
			én	te	ő, ön, maga	mi	ti	ők, önök, maguk
Kijelentő mód	Jelen idő	Alanyi	adalékolok	adalékolsz	adalékol	adalékolunk	adalékoltok	adalékolnak
		Tárgyas	adalékolom én téged/titeket adalékollak	adalékolod	adalékolja	adalékoljuk	adalékoljátok	adalékolják
	Múlt idő	Alanyi	adalékoltam	adalékoltál	adalékolt	adalékoltunk	adalékoltatok	adalékoltak
		Tárgyas	adalékoltam én téged/titeket adalékoltalak	adalékoltad	adalékolta	adalékoltuk	adalékoltátok	adalékolták
Feltételes mód	Jelen idő	Alanyi	adalékolnék	adalékolnál	adalékolna	adalékolnánk	adalékolnátok	adalékolnának
		Tárgyas	adalékolnám én téged/titeket adalékolnálak	adalékolnád	adalékolná	adalékolnánk	adalékolnátok	adalékolnák
Felszólító mód	Jelen idő	Alanyi	adalékoljak	adalékolj vagy adalékoljál	adalékoljon	adalékoljunk	adalékoljatok	adalékoljanak
		Tárgyas	adalékoljam én téged/titeket adalékoljalak	adalékold vagy adalékoljad	adalékolja	adalékoljuk	adalékoljátok	adalékolják
Főnévi igenév ragozása			adalékolnom	adalékolnod	adalékolnia	adalékolnunk	adalékolnotok	adalékolniuk