Ugrás a tartalomhoz

amilorid

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
amilorid
Above: molecular structure of amiloride Below: 3D model of an amiloride molecule
Clinical data
Trade namesMidamor, others
Other namesMK-870
AHFS/Drugs.comMonograph
Pregnancy
category
  • AU: C
Routes of
administration
By mouth
ATC code
Legal status
Legal status
  • AU: S4 (Prescription only)
  • UK: POM (Prescription only)
  • US: ℞-only
Pharmacokinetic data
BioavailabilityReadily absorbed, 15–25%
Protein binding~23%
MetabolismNil
Onset of action2 hours (peak at 6–10 hours, duration ~24 hours)
Elimination half-life6 to 9 hours
Excretionurine (20–50%), feces (40%)
Identifiers
  • 3,5-diamino-6-chloro-N-(diaminomethylene)pyrazine-2-carboxamide
CAS Number
PubChem CID
IUPHAR/BPS
DrugBank
ChemSpider
UNII
KEGG
ChEBI
ChEMBL
Chemical and physical data
FormulaC6H8ClN7O
Molar mass229.628 g·mol−1
3D model (JSmol)
Melting point240.5 to 241.5 °C (464.9 to 466.7 °F)
  • Clc1nc(C(=O)\N=C(/N)N)c(nc1N)N
  • InChI=1S/C6H8ClN7O/c7-2-4(9)13-3(8)1(12-2)5(15)14-6(10)11/h(H4,8,9,13)(H4,10,11,14,15) checkY
  • Key:XSDQTOBWRPYKKA-UHFFFAOYSA-N checkY
  (verify)

Kiejtés

  • IPA: [ ˈɒmilorid]

Főnév

amilorid

  1. (gyógyszertan) Az amilorid egy káliummegtartó diuretikum, amelyet gyakran alkalmaznak magas vérnyomás és különféle ödémás állapotok kezelésére, különösen olyan esetekben, amikor el akarják kerülni a káliumveszteséget, amelyet sok más diuretikum okozhat. Az amilorid önmagában vagy más vizelethajtókkal kombinálva is alkalmazható, különösen tiazidokkal, hogy kiegyenlítse a tiazid okozta káliumvesztést.

Hatásmechanizmusa

Az amilorid elsősorban a vese gyűjtőcsatornáiban fejti ki hatását, ahol gátolja a nátriumcsatornákat. Ennek eredményeként csökkenti a nátrium és a víz visszaszívódását, ami fokozott vizeletkiválasztást eredményez. Ugyanakkor a kálium kiválasztását nem növeli, így megakadályozza a káliumvesztést, ami a szokásos diuretikumok gyakori mellékhatása.

Terápiás alkalmazások

Az amiloridot többféle kardiovaszkuláris és ödémás állapot kezelésére használják, többek között:

  1. Magas vérnyomás (hipertónia): Az amiloridot gyakran kombinálják más vérnyomáscsökkentő diuretikumokkal, például tiazidokkal, hogy fenntartsák a vérnyomáscsökkentő hatást, miközben megakadályozzák a káliumvesztést.
  2. Ödéma: Az amiloridot olyan ödémás állapotokban alkalmazzák, mint a pangásos szívelégtelenség és májcirrózis, amelyek esetén fontos a kálium megtartása a szervezetben.
  3. Káliumhiány megelőzése: Káliummegtartó hatása miatt az amiloridot gyakran adják más vízhajtókhoz, hogy megelőzzék a diuretikumok okozta káliumvesztést, amely szívproblémákat, izomgörcsöket és más elektrolitzavarokat okozhat.

Mellékhatások

Az amilorid alkalmazása során fellépő mellékhatások általában enyhék, de fontos figyelembe venni őket:

  • Hiperkalémia: Mivel az amilorid káliummegtartó hatású, túlzott használata vagy nagy dózisokban való alkalmazása hiperkalémiát (emelkedett káliumszintet) okozhat, amely veszélyes szívritmuszavarokhoz vezethet. Különösen figyelni kell erre vesebetegségben szenvedő betegeknél.
  • Emésztőrendszeri panaszok: Néhány beteg esetében az amilorid émelygést, hányást vagy gyomorfájdalmat okozhat.
  • Fejfájás és szédülés: A vérnyomás csökkentése miatt néha szédülés vagy fejfájás is előfordulhat, különösen a kezelés kezdeti szakaszában.

Adagolás és alkalmazási mód

Az amiloridot általában napi egyszer vagy kétszer adják be, attól függően, hogy milyen állapotot kezelnek vele. Az adagolás módosítása szükséges lehet a beteg reakciója és a káliumszint figyelembevétele alapján. Gyakran kombinálják más diuretikumokkal vagy vérnyomáscsökkentő szerekkel, hogy maximalizálják a vérnyomáscsökkentő hatást, miközben minimalizálják a káliumvesztés kockázatát.

Gyógyszerkölcsönhatások

Az amilorid több gyógyszerrel léphet kölcsönhatásba:

  • ACE-gátlók és ARB-k: Ezek a gyógyszerek szintén növelhetik a káliumszintet, így kombinációjuk amiloriddal különösen odafigyelést igényel a hiperkalémia elkerülése érdekében.
  • Káliumpótlók: Az amilorid szedése mellett káliumpótlás általában nem szükséges, és veszélyes is lehet, mivel hiperkalémiát okozhat.
  • NSAID-ok: A nem-szteroid gyulladáscsökkentők csökkenthetik az amilorid hatását és növelhetik a vesekárosodás kockázatát, különösen olyan betegeknél, akik hajlamosak a vesebetegségekre.

Összegzés

Az amilorid egy hatékony káliummegtartó diuretikum, amely fontos szerepet játszik a magas vérnyomás és különféle ödémás állapotok kezelésében, különösen akkor, ha szükséges elkerülni a káliumvesztést. Általában jól tolerálható, de a hiperkalémia kockázata miatt rendszeres elektrolit-ellenőrzés szükséges a kezelés során.

Fordítások