arare

Olasz

Kiejtés

• IPA: /aˈra.re/

Ige

arare

1. szánt

Etimológia

A latin aro igéből.

Ragozás

    arare ragozása

főnévi igenév	arare
segédige		avere	határozói igenév		arando
folyamatos melléknévi igenév		arante	befejezett melléknévi igenév		arato
személy	egyes szám			többes szám
	első	második	harmadik	első	második	harmadik
kijelentő mód	io	tu	lui/lei, esso/essa	noi	voi	loro, essi/esse
jelen idő	aro	ari	ara	ariamo	arate	arano
múlt idő	aravo	aravi	arava	aravamo	aravate	aravano
történeti múlt	arai	arasti	arò	arammo	araste	ararono
jövő idő	arerò	arerai	arerà	areremo	arerete	areranno
feltételes mód	io	tu	lui/lei, esso/essa	noi	voi	loro, essi/esse
jelen	arerei	areresti	arerebbe	areremmo	arereste	arerebbero
kötő mód	che io	che tu	che lui/che lei, che esso/che essa	che noi	che voi	che loro, che essi/che esse
jelen	ari	ari	ari	ariamo	ariate	arino
múlt	arassi	arassi	arasse	arassimo	araste	arassero
felszólító mód	—	tu	Lei	noi	voi	Loro
		ara, non arare	ari	ariamo	arate	arino