aufrütteln

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Német

Kiejtés

  • IPA: /aʊ̯fryːtɛln/

Ige

aufrütteln (gyenge, E/3 jelen rüttelt auf, múlt rüttelte auf, befejezett aufgerüttelt, segédige haben)

  1. felráz

Igeragozás

További információ