auslösen

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Német

Kiejtés

  • IPA: /aʊ̯slœzɛn/

Ige

auslösen (gyenge, E/3 jelen löst aus, múlt löste aus, befejezett ausgelöst, segédige haben)

  1. kivált

Igeragozás

További információk