béklyó

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈbeːkjoː]

Főnév

béklyó

  1. Mozgást korlátozó eszköz. Egy rövid lánc két végén levő - rendszerint kulccsal zárható - vasbilincs, vagy kötélből, lószőrből, vesszőből font kettős hurok; a futás megakadályozására a legelő ló két első lábára, vagy két egymás mellett legelő ló egy-egy lábára csatolják.

Etimológia

Egy ótörök *bukaghy szóból, vö. modern török bukağı.

Fordítások

Szinonimák

Származékok