béna

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈbeːnɒ]

Melléknév

béna (középfok bénább, felsőfok legbénább)

  1. Mozogni vagy valamelyik végtagját használni fizikailag képtelen.
  2. (szleng) Szerencsétlen.

Etimológia

A szó a bán, ben tőből ered egy a képzéssel. A ben bán azt jelenti a germánban , hogy üt, ebből lesz kausatív képzéssel bánt, mint den tőből, ami ugyanúgy üt, a dönt szó, majd a döngöl, és aztán a donga. A béna tompát, csámpást jelent, ütődöttet. A béna egy germagyar szó, mint a donga, ugyanama módon mint a riba, ami a ribanc, és germán szó a ró tőből.

Fordítások

Származékok

Főnév

béna

  1. Béna személy.

Fordítások