béna

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈbeːnɒ]

Melléknév

béna (középfok bénább, felsőfok legbénább)

  1. Mozogni vagy valamelyik végtagját használni fizikailag képtelen.
  2. (szleng) Szerencsétlen.

Etimológia

A béna egy magyar eredet szó, germán a képzéssel, a bán, bánt gyökből, aminek egy ba a gyöke. A riba is ezzel a germán a-val van képezve. a béne mint minden más ilyen szó, azt jelenti, hogy ütött, tompult, a germán ban gyökből, amiből lesz a bán, ez kausatívval bánt, a germán bant, majd kó-val, a germán bankón, mint bánkódik, ez g-vel vagy k-val bunkó.

Fordítások

Származékok

Főnév

béna

  1. Béna személy.

Fordítások