barkóca
Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈbɒrkoːt͡sɒ]
Főnév
barkóca
- (növénytan) Barkócaberkenye, barkócafa vagy barkóca (Sorbus torminalis) a berkenye (Sorbus) nemzetségbe tartozó középtermetű, lombhullató növényfaj, a madárberkenye közeli rokona. Úgynevezett „másodrendű fa”, az erdők alsó koronaszintjébe tartozik.. [1]
- Ennek gyümölcse. [1]
Származékok
- (összetételek): barkócaberkenye, barkócafa
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | barkóca | barkócák |
| tárgyeset | barkócát | barkócákat |
| részes eset | barkócának | barkócáknak |
| -val/-vel | barkócával | barkócákkal |
| -ért | barkócáért | barkócákért |
| -vá/-vé | barkócává | barkócákká |
| -ig | barkócáig | barkócákig |
| -ként | barkócaként | barkócákként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | barkócában | barkócákban |
| -on/-en/-ön | barkócán | barkócákon |
| -nál/-nél | barkócánál | barkócáknál |
| -ba/-be | barkócába | barkócákba |
| -ra/-re | barkócára | barkócákra |
| -hoz/-hez/-höz | barkócához | barkócákhoz |
| -ból/-ből | barkócából | barkócákból |
| -ról/-ről | barkócáról | barkócákról |
| -tól/-től | barkócától | barkócáktól |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | barkócám | barkócáim |
| a te | barkócád | barkócáid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
barkócája | barkócái |
| a mi | barkócánk | barkócáink |
| a ti | barkócátok | barkócáitok |
| az ő | barkócájuk | barkócáik |
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6