barkócafa

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈbɒrkoːt͡sɒfɒ]

Főnév

barkócafa

1. (növénytan, fa) barkócaberkenye

Etimológia

barkóca +‎ fa

Ragozás

barkócafa ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	barkócafa	barkócafák
tárgyeset	barkócafát	barkócafákat
részes eset	barkócafának	barkócafáknak
-val/-vel	barkócafával	barkócafákkal
-ért	barkócafáért	barkócafákért
-vá/-vé	barkócafává	barkócafákká
-ig	barkócafáig	barkócafákig
-ként	barkócafaként	barkócafákként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	barkócafában	barkócafákban
-on/-en/-ön	barkócafán	barkócafákon
-nál/-nél	barkócafánál	barkócafáknál
-ba/-be	barkócafába	barkócafákba
-ra/-re	barkócafára	barkócafákra
-hoz/-hez/-höz	barkócafához	barkócafákhoz
-ból/-ből	barkócafából	barkócafákból
-ról/-ről	barkócafáról	barkócafákról
-tól/-től	barkócafától	barkócafáktól

barkócafa birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	barkócafám	barkócafáim
a te	barkócafád	barkócafáid
az ő/ön/maga az önök/maguk	barkócafája	barkócafái
a mi	barkócafánk	barkócafáink
a ti	barkócafátok	barkócafáitok
az ő	barkócafájuk	barkócafáik