befogó

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈbɛfoɡoː]

Főnév

befogó

  1. (matematika) Derékszögű háromszögben a derékszöget alkotó oldalak valamelyike. [1]

Fordítások

Ragozás

befogó ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset befogó befogók
tárgyeset befogót befogókat
részes eset befogónak befogóknak
-val/-vel befogóval befogókkal
-ért befogóért befogókért
-vá/-vé befogóvá befogókká
-ig befogóig befogókig
-ként befogóként befogókként
-ul/-ül - -
-ban/-ben befogóban befogókban
-on/-en/-ön befogón befogókon
-nál/-nél befogónál befogóknál
-ba/-be befogóba befogókba
-ra/-re befogóra befogókra
-hoz/-hez/-höz befogóhoz befogókhoz
-ból/-ből befogóból befogókból
-ról/-ről befogóról befogókról
-tól/-től befogótól befogóktól
befogó birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én befogóm befogóim
a te befogód befogóid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
befogója befogói
a mi befogónk befogóink
a ti befogótok befogóitok
az ő befogójuk befogóik

Melléknév

befogó

Etimológia

befog folyamatos melléknévi igeneve.

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6