Ugrás a tartalomhoz

behajtás

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Kiejtés

  • IPA: [ ˈbɛɦɒjtaːʃ]

Főnév

behajtás

  1. Jármű behajtása.

Etimológia

be- +‎ hajtás, a német Einfahrt tükörfordítása

Származékok

Fordítások

Etimológia

be- +‎ hajtás, a német Eintreibung tükörfordítása

Fordítások

Ragozás

behajtás ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset behajtás behajtások
tárgyeset behajtást behajtásokat
részes eset behajtásnak behajtásoknak
-val/-vel behajtással behajtásokkal
-ért behajtásért behajtásokért
-vá/-vé behajtássá behajtásokká
-ig behajtásig behajtásokig
-ként behajtásként behajtásokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben behajtásban behajtásokban
-on/-en/-ön behajtáson behajtásokon
-nál/-nél behajtásnál behajtásoknál
-ba/-be behajtásba behajtásokba
-ra/-re behajtásra behajtásokra
-hoz/-hez/-höz behajtáshoz behajtásokhoz
-ból/-ből behajtásból behajtásokból
-ról/-ről behajtásról behajtásokról
-tól/-től behajtástól behajtásoktól
behajtás birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én behajtásom behajtásaim
a te behajtásod behajtásaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
behajtása behajtásai
a mi behajtásunk behajtásaink
a ti behajtásotok behajtásaitok
az ő behajtásuk behajtásaik