bejelentő

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈbɛjɛlɛntøː]

Főnév

bejelentő

Származékok

Ragozás

bejelentő ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset bejelentő bejelentők
tárgyeset bejelentőt bejelentőket
részes eset bejelentőnek bejelentőknek
-val/-vel bejelentővel bejelentőkkel
-ért bejelentőért bejelentőkért
-vá/-vé bejelentővé bejelentőkké
-ig bejelentőig bejelentőkig
-ként bejelentőként bejelentőkként
-ul/-ül - -
-ban/-ben bejelentőben bejelentőkben
-on/-en/-ön bejelentőn bejelentőkön
-nál/-nél bejelentőnél bejelentőknél
-ba/-be bejelentőbe bejelentőkbe
-ra/-re bejelentőre bejelentőkre
-hoz/-hez/-höz bejelentőhöz bejelentőkhöz
-ból/-ből bejelentőből bejelentőkből
-ról/-ről bejelentőről bejelentőkről
-tól/-től bejelentőtől bejelentőktől
bejelentő birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én bejelentőm bejelentőim
a te bejelentőd bejelentőid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
bejelentője bejelentői
a mi bejelentőnk bejelentőink
a ti bejelentőtök bejelentőitek
az ő bejelentőjük bejelentőik

Melléknév

bejelentő

Etimológia

bejelent folyamatos melléknévi igeneve.